Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
lójában tartsák tiszteletben. - Magyar- országon a helyzet viszonylag, de csak viszonylag, jó, de Csehszlovákiában és Bulgáriában tűrhetetlen és Romániában a legrosszabb - mondotta az előadó - különös tekintettel a vallás, sajtószabadság és a magyar kisebbséggel való bánásmódot illetően. Az előadó az amerikai-szovjet viszonylatban haladásnak minősítette azt a tényt, hogy a Szovjet hajlandó beszélni az emberi jogok kérdéséről és azt tárgysorozati pontjául tűzte ki. A bécsi konferencián a magyar küldöttség egy határozati javaslatot terjesztett be a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, amit Románia ellenzett. Ez volt az első eset, hogy egy keletül. közép-európai ország felszólalt a konferencián. A Szovjet és szövetségesei akadályozzák a haladást - állitotta az előadó - nem hajlandók Írásban foglalni a változtatásokat. Az előadó nem bizik a Szovjetben tervezett változások állandósulásával. Másnap, szombaton, nov. 28.-án az AMOSz rendezésében Vigh Zsolt elnökletével a meghívott szervezeti vezetők, nagyszámú közönség jelenlétében előadták Könnyű Ernő országgyűlési képviselőnek - aki az ország 12 különböző városában tartott hasonló tájékoztatást -, a magyarság sorskérdéseit, különös tekintettel az elszakított területek kérdésének rendezésével kapcsolatosan. Dr. Lelbach Antal, a Délvidéki Felszabadító Tanács elnöke, a Délvidék területi kérdésének ujjárendezéséről terjesztett be angol nyelvű javaslatot, Lőte Lajos az Erdélyi Bizottság nevében, Bedy Balázs a Cserkészek Baráti Köre nevében, v. Bócsai Zoltán a Magyar Care Club, Burgyán Aladár a Magyar Társaság, dr. Szentmiklósy Éles Géza a Fab- riczy Kovács Rádió munkatársai, dr. Balló István az Erdélyi Bizottság, dr. Nádas Róza és dr. Nádas János a Magyar társaság nevében terjesztett elő javaslatot . Az előadó javaslatokhoz hozzászóltak dr. Balogh Sándor, az AMOSz főtitkára, Kocsondy Zoltán igazgató, Lőte Lajos és Abelovszky Ábel Aliz. Végül Könnyű Ernő országgyűlési képviselő válaszolt az elhangzott javaslatokra és hozzászólásokra biztosítva a megjelenteket, hogy úgy mint eddig ezután is hasonló gondolkodású és politikai beállítottságú képviselőtársaival együtt szót fog emelni a magyar sorskérdések ügyében. Könnyű képviselőnek döntő szerepe volt az oláhok vámkedvezményének felfüggesztésében. Sz. É. G. 1988. január DABAS REZSŐ (Kanada): Hadosztályokkal felérő hatalom a sajtó A címbeli megállapítás a cseh Benes vélekedése a nyomtatott betű szerepéről. Ehhez a kissé leszűkített meghatározáshoz - a közben lepergett hetven esztendő miatt - a többi hírközlő szervet, a rádiót és a távolbalátót is hozzá kell számítani. Vizsgáljuk meg röviden, (ámbár kiadó- sabb értekezést is megérdemelne) a felvetett tárgykör egy-egy ágazatát a számkivetett magyarság szempontjából. (Megjegyzem, az Észak-Amerikában és Ausztráliában működő, főként egyéni áldozatból fenntartott magyar nyelvű rádió és TV adásokkal jelen írásom keretében nem szándékozom foglalkozni.) Tény, hogy az elektronikus hírközlő eszközök jó néhány hadosztállyal csökkentették a nyomtatott betű, a napi sajtó és könyv egykori egyeduralmát. Igaz azonban az is, hogy a papíron terjesztett olvasmányokkal, hírekkel a sajátos körülmények miatt a többi hírközlő eszköz nem mindig veheti fel a versenyt. Lássuk pl. a nagyvárosok munkahelyeire igyekvő és onnan esténként földalattival, vonattal hazautazó újságolvasók tömegeit, vagy az orvosi rendelőkben, a repülőtereken várakozókat, akik újságot, időszaki lapot vagy könyvet olvasnak. A szabadföldi magyar sajtó általános tartalmára, szellemiségére és annak hatására vetve pillantást, sajnálatosan észleljük, hogy még egyes "Írástudók" is hanyagul, sőt elfogultan olvasnak. Magyar nyelvű sajtónkban, könyveinkben immár kJ éve számos figyelemre méltó tanulmány, történeti ismertetés járult hozzá adalékként azokhoz a tudal- makhoz, amiket mint menekültek hoztunk magunkkal tarsolyunkban. Ahogy a korral, úgy a sajtóval, illetve a szakmai felfedezésekkel is haladni kell. Mégis mit látunk? Pér évvel ezelőtt egyik szerző katonai tárgyú könyvében - az ezeréves germán torzítás hatása alatt állva - önvédelmi harcok helyett még mindig "kalandozásnak" nevezi fejedelmeink zavaró és felderítő hadjáratait. Ilyen szarvashibákat nem követ el az, aki csak kissé is merített a legutóbbi emberöltő könnyen hozzáférhető forrásaiból. Szomorú, de a falrahányt borsóhoz hasonlíthatók azok a bírálatok, amelyek az elmaradt és pongyola szerzők körmére koppintanak. Ott van aztán a hanyagul olvasók még veszedelmesebb tábora, amelyik rosszindulattal magyarázza félre a legártatlanabb hirt is. Megdöbbentő, hogy a szel5.oldal Amerikai Magyar Értesítő
