Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

8.oldal / Amerikai Magyar Értesítő' 1988. február tikai és ideológiai gyökereinek lelep­lezését, az emberiség rákfenéi kiujulá­sa mindennemű..........megnyilatkozásának a visszaverését." Kár, hogy a mennyezet nem omlott rá arra a betűvel gyilkoló- ra, aki ezt a bevezetőt kiöklendezte. A bécsi döntésről - amelyet a románok kértek a tengelyhatalmaktól - Manoiles- cu akkori külügyérük hord össze egy cso­mó légbőlkapott hazugságot, hogy az mi­csoda égbekiáltó igazságtalanság volt. Közük egy állítólagos román értelmisé­giek által készített felhívást, mely szerint a trianoni román-magyar határ csak részben vette számításba a román nép etnikai realitásait." Az még elkép­zelhető, hogy a román vagy a szász la­kosság egy része tiltakozott a magyarok "annexiós tendenciái" ellen, de az, hogy a sváb, vagy a nagyváradi illetve mára- marosszigeti magyar lakosság tüntetett volna a Románia iránti szolidaritás mel­lett, ez már túl otromba hazudozás. Ezek- után az következik, hogy a honvédség be­vonulását "a békés és fegyvertelen ro­mán lakosság kiontott vére jelezte." A több tucatnyi véres megtorlásból is ki­emelkedik az 1 hogy Zilah városában négy nőt is meggyilkoltak s a tetemeket meg­gyalázták. Hogy mind ezt a sátáni gyalázkodást hit elesitsék, kitaláltak egy "Nincs ke­gyelem" cimü füzetet, melyet egy állító­lagos magyar, Dücső Csaba irt imigyen: "...Bennünk Attila, Árpád és Dzsingisz- kán vére forr’ Én nem várok a bosszúval! Ki fogok irtani minden utamba kerülő oláhot...!" Ezekután csendesen megkérde­zem, miért parancsolta ki a szovjet pa­rancsnokság a Mániu gárdát 1944-45-ben Erdélyből s hogy is volt annak a 13 egy­szerű székely földművesnek a családjuk előtti baltával való lefejezése, melyet józan és emberibb román irók mint a ro­mán nép örök szégyenét örökítették meg? Akinek vaj van a fején ne menjen a nap­fényre ’ 198ő-ban majdnem egyidőben három ha­son- stilusu könyv jelent meg: a/ Jocul periculosal falsificarii istoriei (A történelem meghamisításának veszélyes játéka), Stefan Pacu akadémikus és Ste­fan Stefanescu egyetemi tanár szerkesz­tésében, mint történelmi szöveggyűjte­mény. b/ Doru Munteanu: Yinerea neagra (Fekete péntek) cimü regénye (Szt. Ber­talan éjszakáról plagizálva?) c/. Fog­csikorgató erdélyi elvtelen elvtárs Jón Lacrajan, Toamna fierbinte (Forró ősz) cimü regénye, olcsó népszerű kiadásban. Mint a legveszélyesebbet, ezt az utolsót ismertetni kell. Az iró itt is kiagyalt egy a magyar pusztáról 1940-ben Erdély­be vándorolt verő-gyereket a Gyuri nevű paraszt fiúban, aki tömeggyilkos, elme­nekült háborús bűnös, Kain aki szemben áll a szelíd román Ábellel. Ez az iró teljesen megőrült, mert azt állitja, hogy a magyar háborús bűnösöket nem le­hetett törvényesen elitélni, mert a ro­mán és cseh rendőrség védte a törvények alapján őket. A román népet felsőbbren- dünek tartja, igy szerinte a magyarok, németek, csehek és lengyelek bolondok és őrültek (ez a négy nemzet, amely a Szovjet ellen fellázadt vagy berzenke­dett) a románok, szerbek és szlovákok szenvedő felek, akik még mindig nem bosszulták meg az évszázados sérelme­ket. Az ember belebetegszik a 250 ol­dalnyi gyűlölet okádásba s bennem ál­landóan az a megállapítás hullámzik, hogy a veszett kutyával nem lehet vi­tázni, mert az nyálaz, mar és mérgez. Azonban egy roppant nagy veszély, hogy minden azt célozza, hogy a nagy tömegek felkészüljenek a magyarokkal való nagy leszámolásra. Nehogy azt higyjük, hogy csak Ceau- sescu árnyékában Írnak ilyen mérgezett pennával. 1983-ban Freiburgban (Nyugat- Német országban) a jobboldali Coresi- Verlag adta ki Vasile Coman "Contrapro- pogandei maghiare" (A magyar hírverés ellen) cimü 89 oldalas müvét. A beveze­tőből idézem: "Tépjük le az álarcot a soviniszta népnek az arcáról, hogy olyannak mutassuk be őket a világnak, amilyeneknek anyáik szülték Ázsia sztyeppéin, bebizonyítván a világnak, hogy Európa elpusztítása óta vérük nem hígult fel, ellenkezőleg: még jobban elmérgesedett a kultúra, az európai ci­vilizáció, a haladó tudomány és modern technika segítségével." Ez a nyakatekert dialektika Lucifertől származhatik! Ezekután nem meglepő, hogy a magyarosí­tásról hoz egy-két ütödött példát, én azonban saját tapasztalatból tudom, hogy 70 évvel ezelőtt Hunyad- és Alsó- Fehér megyékben magyar nevű községekben (Mácsó) tiszta magyar nevű földművesek csak románul tudták megmondani, hogy "eu sunt ungur" vagyis, hogy magyar va­gyok. Az emigrációban pedig találkoztam Tivadar Attila nevű fiatalemberrel, aki egy szót nem beszélt magyarul. Halan­dzsázik a román hadsereg Budapestre va­ló kétszeri bevonulásáról, Európa álta­luk történt - a bolsevizmustól való - megmentéséről 1919-hen. S végül szóba kerülnek a"kutyabőrös" arisztokrata leá­nyok, akik a gésaiskola elvégzése után (USA) vadásznak nyugati vezetőkre s pél­daként felhozza Eisenhower két fiának magyar feleségét. S mindez revíziós célt szolgál. Hurrá! Ez jó ötlet. Kö­szönjük Vasile! Faluvégi Endre /Vége/ Ne felejtse el előfizetését megújítani!!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom