Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

Amerikai Magyar Értesitő Stirling György Arcképvázlat egy örökös főtitkárról- Folytatás ­Legutóbb pár vonással megrajzoltam, illetve néhány körlevél tükrében megmu­tattam egy"örökös főtitkár" portréját. Nem sok örömmel tettem - lenne kelleme­sebb témám s ennél fontosabb irnivalóm is -, de vannak a sajtó munkásai számá­ra olykor kötelességek, amelyek sem. nem szívderítők, sem nem rokonszenvesek, mégis időt kell szánni rájuk. Ilyen kö­telesség például felhivni a figyelmet közéleti jelenségekre és leleplezni olyan közszereplőket, akik több kárt okoznak a köznek, mint hasznot és öncé­lú tevékenységükkel nemcsak sokakat fél­revezetnek, de velük született adottsá­guk van arra, hogy megosszák a közössé­get. Gyakran párosul ez a tulajdonságuk egy másik képességgel: tevékenységüket olyan ügyesen tüntetik föl közhasznúnak, hogy sikerül megtéveszteniük sokakat, akik aztán hívükül szegődnek. Az emigrációban is akadnak ilyen nyüzsgöncök, akik el tudják hitetni ma­gukról, hogy pótolhatatlanok és nélkü­lük megállna forgásában a földgolyó. De legalábbis megszűnne a magyar poli­tikai emigráció és minden aktivitás be­fagyna, hiszen csak ők szolgálják "alá­zattal" a magyar célokat, egyedül nekik adott erre "tehetséget" a Mindenható. Ezt talán őszintén is hiszik magukról s igy - mint minden beteges tudatferdü- lés - ez is megbocsátható lenne, ha nem befolyásolna másokat is. De mivel cir­kuszi mutatványuk mások tetteit, véle­ményét, közéleti állásfoglalását is irá­nyítja, már nem lehet szó nélkül hagyni a dolgot. Előző számunkban - hogy visszaidéz­zem az eddig írottakat - főleg a KMKB nevű baráti körrel s a "Hatszázezer" né­ven ismertté vált és emigrációszerte mélységesen elitéit könyvrészlettel fog­lalkoztam. Hogy e két ügy kihez kapcso­lódik, talán fölösleges is megismétel­ni: az "örökös főtitkár", közkeletű ne­vén GI "van benne" mindkettőben. Amint az kitűnt az egy hónappal ezelőtt bemu­tatott két körlevélből, melyekkel "meg­védte" a KMKB-nak ismert baráti társa­ságot és - a Hatszázezer körüli vitá­ban - megmagyarázta a bizonyítványt. Na­gyon gyönge logikával, dehát Istenem, nem mindenkitől lehet elvárni, hogy tud­jon érvelni. Rossz ügyet amúgy is nehéz védeni. És a Salom-nyilatkozat rossz ügy! De hadd menjünk tovább! Ezúttal nem 1988. február a KMKB és a Defiant Voices körüli rejté­lyeket firtatván, hanem GI és az AMOSz kapcsolatát. Megvilágítva - ismét csak két körlevélen keresztül - GI és a leg­nagyobb magyar emigráns szervezet viszo­nyát . # Még mielőtt rátérnénk, álljunk meg egy polgári szóra! Tudom: sokaknak nem tetszik, ha erről irok, de mindenkinek nem lehet kedvére tenni. Aki tollat fog, annak számolnia kell azzal, hogy nemcsak olyanok olvassák írását, akik helyeslő­én bólogatnak mondataira, hanem olyanok is, akik méregbe jönnek azoktól. Minden­kinek jogába áll megírni a maga vélemé­nyét és mindenkinek jogába áll azzal egyet nem érteni. Csak egyre nincs joga senkinek: megakadályozni valakit abban, hogy véleményt nyilvánítson. A sajtósza­badság honában lehet vitatkozni - úgy tisztulnak ki az álláspontok - s én vá­rom az ellenvéleményeket. Amig ilyen nincs, azt irom, amit legjobb tudásom és meggyőződésem diktál, még ha bírálatom nem is találkozik mindenki tetszésével. És talán vannak széplelkek, akik felte­szik a kérdést: mi szükség van erre? Hisz' ennek csak az ellenségeink örül­nek; Hát örüljenek! Ha egyébként a kom­munisták nevetni akarnak, találnak elég más kikacagnivalót némely cimekkel-ran- gokkal játszadozó emigránsok anakrosz- tikus buzgólkodásaiban. Azokon inkább lehet derülni, mint a fórumra nem való elemek kritizálásán. Emiatt legfeljebb irigykedhetnek a kommunisták: nekik csak bólogatni van joguk, de a pluralista társadalom, melyben mi élünk,módot ad a vitákra. Ami jó és hasznos. S ezzel tulajdonképpen feleltem is a kérdésre: szükség van-e az ilyen cikkekre? És hogy miért van szükség GI "élveboncolására", arra választ talál az olvasó cikkem el­ső két bekezdésében; Tessék újra végig­futni rajtuk; Kész? No akkor kezdhetjük is! # Ezúttal - akárcsak legutóbb - ismét két körlevél lesz a "tükör", melyben megmutatom a fentemlitett ur igazi ar­cát. A két körlevelet az Amerikai Magya­rok Országos Szövetsége vezetőségének egyik legilletékesebb tagja, a vezető tisztségveselők egyike irta és küldte szét sokaknak. S mivel a többtucatnyi címzett közül jónéhányan eljuttatták másoknak is a levelek kópiáit, azok tartalma már széles körben ismert. Idé­zésük tehát inkább csak az ismert té­nyek összefoglalása, illetve - mivel a szükséghez mérten, a jobb megértés ked­véért kiemelek egyes mondatokat - eddi­gi véleményem alátámasztása. Mert amit csak egy ember állít, nem biztos, hogy 9•oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom