Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
1988. jul.-aug. Amerikai Magyar Értesítő 11.oldal hagyatottakért, a rászorulókért, mert szerintem ez az igazán papoknak való és nem mondvacsinált hékemunka. Ehhez viszont tessenek megengedni, hogy szabadon járhassunk be a kórházakba, szociális otthonokba, nevelő intézetekbe, fegyházakba, hogy lelki beszélgetéseinkkel valamint diszkrét szentségkiszolgáltatásunkkal segitsük elő az emberek megbékélését az Istennel és egymással . Tisztelt Miniszterelnök Ur! Meghívójában véleményemet és javaslataimat tetszett kérni. Én őszintén és félelem nélkül mondtam el azokat, mert tömegkommunikációs megnyilvánulásaival rokonszenvet és bizalmat keltett bennem. Ezért remélem, hogy szavaimat nem negativ kritikának, hanem épitőszellemü, segíteni akaró javaslatoknak veszi, amiket ezért bizalommal terjesztek elő alkalmas intézkedéseinek meghozatalához magyar hazánk és népümk javára. Budapest, Parlament, I988. márc. 1E. Dr. Szendi József sk veszprémi püspök. Szabadjon kérni, hogy a püspökök szabadon, minden előzetes hozzájárulás nélkül nevezhessék ki alkalmasnak tartott papjaikat a megfelelő munkakörök betöltésére és hogy körleveleinket ne kelljen a megjelentetés előtt az állami hatóságnak jóváhagyásra bemutatni, mert ez csak felesleges késedelmet és idejétmultságot eredményez. Gyulai pp. Eddig Lékai biboros és Paskai primás- érsekmegaz Egyházügyi Hivatal fennhangon hirdették, hogy mennyire -szabad az Egyház Magyarországon és kettőjük közötti jóviszony minta lehet a világ számára! És most egyszerre Szendi püspök által világgá kiáltatik az Egyház Jeremiás siralma! A figyelmes olvasó előtt vaki- tó fényben látni azt a zsarnokságot, amelyet eddig maguk az egyházi személyek kendőztek és ruzsoztak. Pedig az elmondottak csak kis részlet! Milyen félelmetes lenne a zsarnokság képe, ha hasonló nyíltsággal elmondhatnák minden siralmukat?. . . Még nem tudjuk teljes egészében, hogy mit válaszolt a "Tisztelt Miniszterelnök Ur" (első alkalom, hogy valaki a "fel- szabadulás" után nem elvtárs, hanem ur'.?), ha egyáltalán válaszolt vagy mondott valamit az effélékre. Paskai pri- más-érseknek válaszolt és a zsidó főrabbinak. De ezek felszólalásai a két püspökéhez képest csak szellő susogása a tomboló tornádó mellett. Mert ime, ilyen viharosan szól egy magyar ajak, ha szájról lepattan a lakat! Reméljük, hogy a két püspök szájára többé már nem kerül vissza a lakat és példájukra a többi püspök is próbál megszabadulni tőle, mert szabadságot követelnek az egyház számára, a szabadság pedig nem ismeri a lelakatolt szájat. Krupa Sándor Híradás a híradásokról Ami május 20-22-én otthon történt, arról gondolom, mindenki még akkor értesült, hiszen az országos pártértekezlet valóban világraszóló esemény volt. Nemcsak beváltotta előzetes reményeinket, de túl is tett azokon. A párt lapja a Népszabadság - ha kivonatosan, tömöritve is, de - minden felszólalást közölt. Amit a küldöttek elmondtak, az egyszerűen megdöbbentett. Soha nem hittem volna hogy amig kommunista diktatúra van Magyarországon, ilyen hangokat lehet majd hallani. Egyenes,kritikus, mondhatnám, ellenzéki hangot egy pártkonferencián, szemtől szembe a pártvezérekkel. Azt meg főleg nem gondoltam, hogy mindez a jól kiválogatott küldöttektől hangzik el. Általános követelés vol, hogy akik csődbe juttatták az országot, azok feleljenek érte: hogy uj arcokat és főleg uj módszereket akarnak. Garanciákat és tisztességes törvényeket, demokráciát - és nem demokratizálást! követeltek. Kimondták az Országgyűlés egyedüli törvényhozói jogosultságát, a pártonkivüliek vélemény-, szólás és egyesülési szabadságát, uj választási törvény szükségességét, mely tartalmazza, hogy bárki jelöltetheti magát. Uj alkotmány szükségességét, mely a párt mozgásterét is meghatározza. A nemzetközi hirközlők serege tudósított az eseményekről és a választások után egyes nyugati tudósitók kényes kérdéseket tettek föl Berecz Jánosnak, aki az értekezlet alatt a sajtóosztályt vezette. Ami szokatlan volt, hogy a kényes kérdéseket és válaszokat a pártsajtó is közölte. Minden nap összefoglalót adott arról is, melyik országban mi jelent meg a magyar eseményekről. Ez érdekes képet adott a világról. A nyugati sajtó szinte minden országban első oldalon, főhirként közölt tudósítást a nagy változásról, melyet jó irányúnak tartott. Elsősorban a felszólalók kritikus, kemény mondataiból idézett. Kádár leváltása után a hétfői lapok, TV állomások ismertették viselt dolgait, nem feledkezve meg 1956-os csúfos tevékenységének kihangsulyozásáról, és arról, hogy elsősorban az ő diktatórikus uralkodása, makacssága juttatta ilyen súlyos helyzetbe az országot. A kommunista sajtó másként viszonyult
