Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
1988. jul.-aug. Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal Ha elképzeljük, hogy egy ilyen viszonyok között élő ország a KGST, a szocialista integráció vezetője, azonnal kialakul a véleményünk; ez nem 15 éves lemaradást jelent! Az "egyenlőtlen politikai feltételek" a tagországok teljes kizsákmányolását jelentik az oroszok részéről. Ebben az esetben semmiféle integrációról nem lehet szó. Az ilyesfajta összedolgozás csak a nyomort tudja megosztani, a fejlődőképesebb országokat még nagyobb kizsákmányolással még jobban lesüllyeszteni. Nem lehet véletlen, hogy a Népszabadságban, nem sokkal az EGK-ról szóló tudósítás után Gál Zsuzsa Marjai Józsefet kérdezte meg - mint legilletékesebbet -, a KGST átalakításának szükségességéről. A kérdésekből és válaszokból egyértelműen kiderült, hogy szó sincs itt semmiféle integrációról. "Az elszámolás kétoldalú, nem pedig multilaterális, amint az a gazdasági integráció létéből logikusan következne...Árucseréjük javarészt naturális, hiszen a transzferábilis rubel csupán elszámolási egység, amely nem tölti be valóságos nemzetközi fizetőeszköz szerepét. Mivel szabadon vásárolni sem transzferábilis rubelért, sem pedig a tagországok nemzeti valutáért nem lehet, az országok kiegyenlített árucserére törekszenek, ami megnehezíti a kereskedelmi megállapodásokat." A kétoldalú elszámolás valójában azt jelenti, hogy az egyik országgal keletkezett követelést nem lehet a másik országban levásárolni. Azt is jelenti még, hogy az az ország jár legrosszabbul, a- melyik maradéktalanul teljesítette szállítási kötelezettségeit. Semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére ugyanis, amivel a KGST-n belül veleszemben keletkezett tartozást behajthatná.A transzferábilis rubel-elszámolás a gyakorlatban úgy néz ki, hogy év végén aláhúzzák az egészet, és kész az elszámolás. Aki szállított az a vesztes, aki nem, az elkönyvelheti népgazdasági nyereségnek. Eddig azt hittem, hogy csak 1985-ig - amig belülről követtük a dolgokat - volt igy, de Marjai nyilatkozata meggyőzött, hogy ma is igy van. Az is megszokott dolog, hogy az elszámolásnál az oroszok mindenféle utólagos minőségi kifogással élnek, emiatt simán 50-70 %-kal is csökkentik a kialkudott, szerződésben rögzített árat, vagy akár minőségen kívülinek nyilvánítanak bármit és igy nem is fizetnek érte. Aztán tessék ellenőrizni, hogy úgy volt-e, ha például már meg is ették az árut! A másik bevett gyakorlatuk, hogy késedelmes szállítás miatt olyan magas kamatot számolnak fel, hogy elviszik a termék árát. Azt nem fogadják el kifogásnak, hogy pl. Magyarország azért tarja vissza az árut, mert az évben tőlük még nem kapott semmit, de azt sem, hogy ők késedelmi kamatot fizessenek. Illetve még csak fizetniük sem kellene, hiszen ott a transzferábilis rubel, ami mindent megold. A legfőbb baj a KGST-vel mégis az,hogy ez a fő csatorna arra, hogy a dollármil- liárdok, fejlett technológiák ingyen átvándoroljanak a Szovjetunióba. Elsősorban ez a fajta integráció juttatta hazánkat a dolláradósság csúcsaira. Az "integráció" keretében olyan alkatrészek, berendezések részmunkáira kötelezik az országokat, amihez nyugati importból származó anyagok, alkatrészek kellenek. Ezeket azután elsősorban az oroszok szerelik össze - esetleg csomagolják! - de mindenképpen ott a végcél. Ev végén pedig fizetés helyett meghúzzák a vonalat és ki van fizetve minden; Most Marjai azt is bevallotta, ha nem is az első kérdésre, hogy van dollár- elszámolás is a KGST-n belül. Hogyne lenne? Hiszen az oroszok az energiahordozókat csak kemény valutáért adják a testvéri országoknak. Ha nincs dollár, elzárják a csapot odaát, a köldökzsinórként használt, drága pénzen építtetett vezetékek másik végén. A kőolaj és földgáz világpiaci árának zuhanásakor pl. ők emelték az árakat, de mindig többszöröséért látták el a KGST országokat. így nem kell csodálkozni, ha a magyar kommunista szájakból azt halljuk, hogy a "kialakult nemzetközi gazdasági helyzet" is hozzájárult a teljes csődhöz, de itt valóban a kommunista nemzetköziségre kell gondolni! Marjai szerint ez ugyan nem nagy tétel, "mindössze" 6oO millió dollár - évente! Akkor hát számoljunk! Ha az évi 600 millióhoz hozzáadjuk a csak valutáért beszerezhető alapanyagok, alkatrészek, technológiák értékét, az oroszok által előirt, kötelező dollártámogatást a fejlődő országoknak, hogy könnyebben vet- hese meg ott a lábát a kommunizmus, az egészet már be sem kell szoroznunk a KGST fennállásának éveivel, mert sokkal előbb kikerekedik Magyarország Kádár által május 20-án bevallott 18 milliárd dolláros adóssága. Ehhez képest elenyésző az a néhány millió, amit a korrupt kommunista országvezérek elloptak, elsikkasztottak, elszórakoztak. Annál is inkább, mert ők ellopták azt simán forintban is. Ezért merem hangoztatni, hogy a sok kölcsönből a magyar népnek nem jutott egy cent sem, s ezért merem az emigráció egyik legfontosabb feladatának tekinteni többedmagammal, hogy el kell érnünk a hitelek leállítását. Pénz nélkül kommunizmus sem lesz sokáig. Minden magyar, akinek bárhol részvénye van, vegye a
