Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

/ , ,, Amerikai Magyar Értesítő 1988. junius 26.oldal cióba, azt mondja nem kell a farmod, ismerünk. Két óv alatt visszaadtam a 20 ezer dollárt, de már az első évben mondom a feleségemnek, te itt vannak a vendégek, ta­lán jobban menne a motel, ha étkeztetnénk is. Nem telik bele négy hónap, ott volt az étterem. Az is belekerült másik 14—15 ezer dollárba. És ezzel aztán gyökeresen megváltozott az amerikai életünk. Nagy plakátokat szerkesztettem, újságba hirdettem, végén aztán jöttek, jöttek, szaporodtak, három, négy hónap után annyi lett a vendég, hogy negyven ülőhely nem lett elég. Kibővítettem egy motelszobát, hozzáad­tam, 60 ülőhely, az sem elég, másik évben egy másik motelszobát föladtam, hozzáépítettük, már volt száz ülőhelyem, hát mit ad isten, az sem elég, volt vendégem, jó vendég, jött, azt mondja: „hát Mr. Taba, nincs hely, én háromszor próbálkoztam, nem jöhetek be, én nem jövök többet, nem is kísérletezek”. Akkor adta a gon­dolatot, hát nem elég a száz ülőhely, a szomszéd már régóta agitált arra, hogy ő épít nekem egy nagy étter­met oda, odaadja a földet, mindent, ez az Old Budapest, ami most is megvan nekünk. 220 ülőhely van fönt, 100 alul, 320 ülőhely, na a Taba megint megbolondult, mi­nek ez a hodály, ki fog idejönni. S mit ad Isten, egy fél óv múlva az sem elég. Már megint sorbaállnak. Hát ez borzasztó, szerették a cigányzenét, szerették a töltött káposztát, a gulyást, az amerikai steaket, és a francia ételeket is fölvettem, német ételt is, különböző európai és amerikai ételeket, és ezzel aztán végleg be is futot­tunk, és így ment tovább. A gazdálkodásnál az alapot azonban mégiscsak a farm adta, anyagilag úgy jártam a farmmal, hogy 90 dollárért vettük holdanként, 168 hold volt, és mocsaras, azt alácsöveztük, följavítottuk, az értéke fölment, vízparton volt, négy, öt holdakat el­adtam belőle, még mindig van 125 holdam belőle. Har­mincötszörösére fölemelkedett az ára annak a farmnak, és ha semmit nem csináltam volna Amerikában, meg­gazdagodtam volna csupán abból, hogy ott egy fél mil­lió dollár fölszaporodik. Az első 35 holdat átadtam a szomszédnak egy nagy gyárra, akkor ezer dollárt fize­tett még holdanként, azt rögtön befektettem az étte­rembe, akkor aztán utána 200 ezer dollárt kiárultunk Rózsával, és ebből finanszíroztuk az éttermet, vettem egy másik nagy éttermet a farmtól nem messze a másik fiamnak, az is 250 ülőhelyes volt, s így gazdálkodtunk. Közben az állatnevelést nem hagytam abba, amint mondta az állatorvos, hogy visszatérhetek a disznóneve­lésre, vissza is tértem két óv múlva, volt, amikor 100, 150 disznót hizlaltam, szarvasmarha volt két tucat, az­tán nagy kertet csináltunk, és amikor az őzek nem legel­ték le, ugye akkor ott sokat produkáltunk az étterem­nek. Az állatot egy hentes levágta, én vittem az étte­rembe, és kikapcsoltam a kereskedelmet. A washingtoni magyar követség többször vendégünk volt, és a tisztviselőkkel eleg jó baráti beszélgetésben voltunk, és ők mondták, hogy menjél már haza, már mindenki volt otthon, hogyhogy te nem mégy haza. 71-ben, 15 év távoliét után hazajöttünk. Nagyon vegyes érzelmekkel. Hegyeshalomnál a vasúti kalauz a legjobb barátom volt, a dunapataji komák közül Dobor István, az fogadott, és mindjárt kezdtünk beszélgetni, hogy s mint, és így hazaérkeztünk Dunapatajra. Aztán meg­hívtak rögtön a barátok, a komák, körülkaptak a tsz-be, bent volt a barátaim fele, a végén lekerültünk a pincébe, lehet, hogy többet ittunk, kérdezgettek, feleltem, java­soltam, mit tudom, mit csináltam, s akkor a végén vala­mit nem jól mondhattam, mert másnap már a rendőrök kerestek, és úgy tudom, úgy hallottam, hogy ki is akar­tak utasítani az országból, aztán behívattak Kecske­métre, mondották, hogy ne éljek vissza a vendég jogá­val, ne hasonlítsam össze a farmomat az itteni gazdál­kodással. Mondom, én csak tanácsot akartam adni, de befogom a számat, hát ha nem hiszik el, nem szólok sem­mit sem, csak próbáltam magyarázni, hogy nem kell a kukoricát már kapálni, meg szárat vágni sem kell. Aztán később magyaráztam, hogy nem kell szántani sem, úgy is lehet kukoricát termelni, nem hitték el, rá 10 évre, mi­kor jövök: „hát igazad volt, Jánoskám.” „Ugye, most már belátjátok, de mit szenvedtetek ezalatt, míg kapál­tatok”, mikor ón már tudtam, hogy ezt másként is lehet csinálni. TABA: Mindig izgultam az étteremért, nyomás alatt voltam: egy ilyen politikai nézetből kifolyólag az ame­rikai nép most befele fordult és patrióta lett, és mi ezért háttérbe szorulunk, és mivel csappant a bevétel, nem azt mondom, hogy vesztettünk, akkor is csináltunk pénzt, de rosszul esett ez a hirtelen változás, olyan nyo­mást gyakorolt rám, sajnos ráment a szívemre a nagy hajtás, a kétszeres műszak, a végén aztán a koronaerem úgy elszűkült, 90 százalékra, hogy operációra kerültem, és azt mondta az orvosom, „ha élni akarsz, akkor hagyd az üzletet, és menjél ki belőle, felejtsd el, szép karriert megcsináltál, mindenki ismeri a Budapestet, nagy szí­nészek, mindenkik ott étkeztek, nem veszítesz, de az életed rámegy”. Ráhallgattam, és akkor bérbeadtuk az éttermet. 1980-ban vettük ezt a házat, eladtuk a mi házunkat, mamának is volt egy háza, és a kettőből lett ez. És azóta rendszeresen hazajárunk, minden évben, nemcsak hogy hazajárunk. Amerika szép, gazdag, jó ott pénzt keresni, de mégiscsak idegen. Nekünk a hazánk itt van. Ide tar­tozunk. Nem tudom, hogy mit kellene még itten hozzá­fűzni. MAGYARORSZÁG LÁNGOKBAN Szenzációs film Video-szalagon; A magyar történelem az őshazától, az 1956-os forradalom dicsőséges napjaiig. A közel kétórás, magyarul beszélő film, raj­zokkal, térképekkel, képekkel, festmények­kel, majd fényképekkel és a magyar történe­lem egyes szakaszait megörökítő játékfil­mekből vett jelenetekkel elénk vetiti nem­zetünk évezredes történelmét. A film megjelenése után jeleneteket lát­hatunk az első világháború előtti, alatti, majd a két világháború közti időkből. A második világháború utáni kezdeti kibonta­kozást a Rákosi-féle rémuralom váltja fel. A film nagyobbik része dicsőséges forra­dalmunkkal foglalkozik. A Korvin-közi, a Köztársaság-téri, a Kilián laktanya körü­li harcok...a külföldi repülőgépek, és te­herautók segélyszállitása. Ennek a filmnek minden magyar házban ott a helye. Mutassuk be gyermekeinknek, nem magyar házastársunknak a magyarság történe­tét. Ára mindössze 35 dollár. (VHS) + GYASZJELENTES A Szabad Magyar Ujságirók Szövetsége fájdalommal je­lenti,hogy sok éven át fo- t itkár-alelnöke SZABADKAI SÁNDOR Clevelandban 1988.május l6-án tra­gikus autószerencsétlenség áldoza­ta lett. Az emigrációs magyarság és a Szövetség egyik legáldozato­sabb tagját veszítette el benne. Emlékét szivünkben őrizzük! Requiescat in pace! Dombrády Dóra Stirling György titkár elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom