Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
1987. március Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal ni a szovjet csapatok jelenlétét. A hazai lapok sivárak, egyhangúak, cikkeiken érezni, hogy minden szóra vigyázni kell, minden célzás papirra vetését meg kell gondolni és állandóan azt kell mérlegelniük az ujságiróknak, hogy mit szabad és mit nem. Megalázó és silány szerep ez a sajtó számára, szomorú, hogy ezt is újságírásnak hivják és még szomorúbb,hogy mindig van vállalkozó, aki nevét adja ehhez a látszat-ujságcsináláshoz és közreműködik ebben a szemfényvesztésben. * De még ennél is sokkalta szomorúbb, ha valaki szabad főidről jószántából vesz részt ebben a színjátékban és nevével - sót pénzével is - támogatja a kommunista hazugságokat terjesztő sajtót. Szinte hihetetlen, de ilyen is van! Aki nem hiszi, üsse föl a hazacsalogató honvágyujság, a MAGYAR HÍREK karácsonyi számát és az ahhoz tartozó 6U oldalas irodalmi mellékletet. Egész uj jelenséggel fog találkozni ezeknek az oldalain! Amerikai magyar üzletemberek, cégek, egyházak hirdetéseit olvashatja itt változatos egymásutánban és elgondolkozhat azon, miért látta szükségesnek például a North Omsted-i Szarka vendégló, hogy jó magyar izeit - az asztalfoglalás telefonszámával együtt - reklámozza a Magyar Hírekben? Vajon azt reméli Szarka ur, hogy valakinek kedve szottyan Kőbányáról, vagy Óbudáról kipróbálni, milyen házikoszttal lakhat jól ebben az ohioi csárdában? Ha viszont Szarka ur inkább az Ohioban élő magyarokra a- karja pazarolni vendégszeretetét, miért nem hirdet a clevelandi vagy youngstowni magyar újságokban? Miért a pesti lapokat részesíti előnyben?...Hol itt a logika? De érdemes csokorba gyűjteni, kik azok, akik nem sajnálják dollárjaikat a Magyar Hirektől, holott köztudott, mennyire rászorulnak a támogatásra az emigrációs újságok. Hadd tudja meg az amerikai magyarság, kik tartják előbbrevalónak a budapesti kormány propaganda orgánumának segítését - melynek dollárra vadászó kiadói nyilván borsos árat számítanak egy-egy negyed- vagy féloldalas reklámért -, mint az emigráció sajtójának pártolását. Hadd csináljunk most mi is reklámot ezeknek a buzgó hirdetőknek, nehogy valaki is elfelejtse a nevüket! Tehát sorrendben, ahogy a Magyar Hirek közli hirdetéseiket! Dova- la Emil temetkezési vállalat, Lorain, Szent László hitközség, Lorain, Somogyi László virágüzlet, Lorain, Laubaenthal temetkezési rendező, Elyria, Longauer Ottó ingatlan ügynök, Cleveland, Dobrowski temetkezési vállalat, Lorain, Balaton étterem, Cleveland, Szakács László szücsmes- ter, Cleveland, Első Magyar Református Egyház, Cleveland, Veronika utazási iroda, Cleveland, Loraini Magyar Református Egyház, Loraini Magyar Református Egylet es Hitelszövetkezet, Fényes Attila utazási irodája Los Angelesből (csak nem rokona valakinek?...), Bit of Budapest vendéglő, Parma. És még sorolhatnánk többet is, de nehogy untassuk olvasóinkat, csak azokat a hirdetéseket idéztük, melyekben magyar név utal félreérthetetlenül a hirdető nemzetiségére. Külön bekezdést érdemel a William Penn biztositó egészoldalas hivalkodó hirdetése, melyben Gay Barnestől kezdve Sztelko- vics uron keresztül Vargó Elemérig jóné- hány olyan név szerepel, akiknek viselői már régen megértek a tisztességes magyar társadalomból való kiközösítésre. Persze még egy nevet nem szabad kihagynunk;Dús ur nevét! Dús László, akivel már foglalkoztunk ezeken a hasábokon a Magyar Hirek érdekében kifejtett példás ügybuzgalma miatt, minden bizonnyal a hirdetések gyűjtése terén is lelkes munkát végzett. Hisz' nem lehet véletlen, hogy a legtöbb hirdetés Cleveland és környékén élőktől származik - feltűnően sok a loraini, a- lighanem ez Dús ur első számú üzleti vadászterülete -, aminthogy Dús László neve szerepel a Magyar Hirek elején és végén is-, ő a lap amerikai vezérképviselete, nála lehet előfizetni és Kincses Kalendáriumot rendelni. * Bizony elszomoritó lista ez és most, március 15. alkalmából, amikor a sajtó- szabadságot, a szabad magyar sajtó 139. születésnapját ünnepeljük, fokozott keserűséggel kell olvasnunk a Magyar Hirek támogatóinak névsorát. Megint toliamra kívánkozik az a már többször is említett hasonlat, hogy vaj on elképzelhette volna valaki a harmincas évek végén, hogy a hitleri diktatúra elől Amerikába menekült német emigránsok a náci propagandalapokban helyeztek volna el öles hirdetéseket? De arról sem hallottam még solia, hogy a magyarországi kommün bukása után az irhájukat nyugat európai országokba mentett kommunisták vagy kompromittált baloldaliak reklámszöveget küldözgettek volna a Horthy-rendszer újságjainak. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy ez is más, az is más. Akiket említettem, egy számunkra idegen, ellenséges politikai rendszer elől menekültek el. Mi is egy diktatúra elől jöttünk el, melyben nem tudtunk élni. Ez a diktatúra - lényegét tekintve - ma is ugyanaz, mint ami miatt az emigráns sorsot választottuk. Mi indit akkor egyeseket arra, hogy - akármilyen formában - közeledést mutassanak az őket elüldöző rendszer felé? Ez számomra mindig lélektani rejtély marad. Hát nem szomorú, hogy a régi emigrációk tudtak gerincesek lenni, csak ma akadnak köztünk gyöngék és megalkuvók? A MAGYAR HÍREK karácsonyi irodalmi melléklete egyébként a hidépités jegyében
