Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

Á-. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987^ március született és fele-fele arányban hazai és nyugaton, ill. trianoni megszállt terüle­ten élő szerzők Írásait közli. Talán nem érdektelen, ha elsoroljuk azoknak a nyu­gati emigráns Íróknak neveit, akik sze­repelnek ebben a hazai kiadványban: írásaik közlésének sorrendjében: Major Zala Lajos, Monoszlóy Dezső, Thinsz Géza, Ferdinándy György, Határ Győző, Kutasi- Kovács Lajos, Gömöri György, Kabdebó Ta­más, Mózsi Ferenc, Sárközy Mátyás, Ba- ránszky László, Karátson Endre, Békés (Jeliért, Vitéz György és András Sándor. Ok tudják, minek köszönhetik azt a meg­tiszteltetést, hogy ebbe a válogatásba belekerültek. Tehetség? Ugyan kérem! Bár ebben egyiküknél sincs hiány, de tudjuk: a hazai hatalmasoknál nem ez a fő szem­pont. Hanem az együttműködési készség, a hajlandóság a szereplésre. Most azt mond­hatja valaki: a nemzeti emigráció azt ki­fogásolta, hogy a hid egyirányú és nyuga­ton élő irók nem publikálhatnak otthon. Akkor most miért nem lelkesedünk, hogy végre emigráns nevekkel is találkozhatunk hazai kiadványokban? Nem örülünk, mert ez még messze van az egyenlő jogú közlési le­hetőségektől. Amig politikai szempontok szerint szelektál az otthoni kormányzat és amig a közlésre elfogadásnak a politi­kai hallgatás az ára, ugyanakkor keletről szűrés, válogatás és cenzúra nélkül min­den nyomtatvány, újság, folyóirat, könyv bejöhet az Egyesült Államokba, a hid nem két irányú. * A szabad sajtó ünnepén, március 15-én általában nem szokás ilyen keserű gondo­latokat fölvetni, de ez a rendhagyó ünne­pi cikk azért született, hogy emlékeztes­sen arra: milyen kötelességeink vannak a sajtó szabadságának megtartása terén és mit nem lehet szem elől tévesztenünk, hogy a szabad magyar sajtó teljesíthesse fela­datát. És vigyázó szemünket hazánkra vet­jük: vajon megismétlődik-e az idei már­cius idusán is a tavalyi tüntetés, aminek gumibotos rendőri akció vetett véget,vagy a most megújult írószövetségnek lesz-e e- lég erkölcsi ereje szembeszállni a hata­lommal, melynek a legutóbbi tisztikari választással kesztyűt dobott? Március idu­sán, a szabadságünnepen érdemes elgondol­kozni azon, hogy mig otthon, az elnyomás­ban a fiatalok és az irók szembe mernek szállni a diktatúrával, addig szabad föl­dön akadnak, akik önként dörzsölődnek Ká- dárékhoz. . .Az előbbiek iránt tiszteletet érzek, az utóbbiak miatt pedig én szégyel­lem magam. Ha már ők nem tudják,mi a szé­gyen. A címzésnél azt is feltüntetjük,hogy mikor jár le az előfizetés. NANAY ENDRE: Szabad-e a szabad választás? A hárommilliós kommunista-példa ország­ban, Albániában szavazás volt, 1,8 millió albán polgár ment az urnákhoz és 100 szá­zalékra szavazott a listára, de egyetlen szavazat - az ATA-hírügynökség szerint -, szabálytalan és igy érvénytelen volt. A 250 tagú Népi Tanácsot (Parlamentet) va­lamennyi albán (kivétel nélkül) megerősí­tette állásában. Ezzel, illetve a "sza­bad" választásokkal kapcsolatosan újabban sokféle és sokszínű hozzászólás és kriti­ka olvasható. Szavazás vagy választás? Szavazás listára, a már kiválasztottakra, vagy nem listára ugyan, de az ország (pénz vagy egyéb) "elitje" által előre megszürtekre, mint párt-megfelelőkre? Mexikóban félévszázad óta "szabad" vá­lasztással az Institutional Revolutionary Party, tehát az intézményes forradalmi párt garázdálkodik, azaz tarja elfoglalva a parlament helyeinek nagytöbbségét és valamennyi hatalmi pozíciót. Semmi sem változik, csupán az ígéretek száma, a nép ugyanolyan nyomorban tengődik minden sza­vazás előtt és után, nyoma sincs semmi­lyen forradalomnak, illetve a nép már any- nyira elfásult, hogy mozgásai a "szabadon választott egykézzel szemben" erőtlen pró­bálkozások. Az elnöki képességhez vagy ké­pesítéshez pénz kell s az csak az egykéz- nél található. Ma már az egykézpártban is vannak, akik figyelmeztetnek, hogy a húr tulfeszült. A legutóbbi választási cere­mónián a jelen elnök pénzügyminisztere, Jesus Silva Herzog is a porondra akart lépni, de misztikusan bár visszalépett. A keleti blokk választásait felesleges tetemre hívni. A régebbiek csak az emlé­kek borzalmait idézik fel pld. a k5 utáni urnák elé hajtásról, a durva csalásokról, fenyegetésekről, a beteges hatalmi téboly­ról. Most a szovjet-kommunista vezérország hivatalosai ennek az elaljasodásnak szin- változtatásával ijesztegetnek: a jövőben két név is lesz azon a listán, ahol eddig csak egy volt. Mindenki, még a szovjet és csatlósai is csak választásról szónokol­nak, holott ami történik az csak a szava­zó urnákba való bedobása egy előre elké­szített nyomtatványnak s a nevek mit sem jelentenek a politikai szabadság vonalve­zetésében. Amikor az idealista szabad világ a po­litikai rendszer szabadságáról beszél, a teljes szabad választást mintázza. A po­litizálva gondolkodók azónban^kérdezik: hát van ilyen ideális lehetőség? Hol van az urnák elé járulás során efféle szava­zás, mely valóban választás. A politikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom