Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
Á-. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987^ március született és fele-fele arányban hazai és nyugaton, ill. trianoni megszállt területen élő szerzők Írásait közli. Talán nem érdektelen, ha elsoroljuk azoknak a nyugati emigráns Íróknak neveit, akik szerepelnek ebben a hazai kiadványban: írásaik közlésének sorrendjében: Major Zala Lajos, Monoszlóy Dezső, Thinsz Géza, Ferdinándy György, Határ Győző, Kutasi- Kovács Lajos, Gömöri György, Kabdebó Tamás, Mózsi Ferenc, Sárközy Mátyás, Ba- ránszky László, Karátson Endre, Békés (Jeliért, Vitéz György és András Sándor. Ok tudják, minek köszönhetik azt a megtiszteltetést, hogy ebbe a válogatásba belekerültek. Tehetség? Ugyan kérem! Bár ebben egyiküknél sincs hiány, de tudjuk: a hazai hatalmasoknál nem ez a fő szempont. Hanem az együttműködési készség, a hajlandóság a szereplésre. Most azt mondhatja valaki: a nemzeti emigráció azt kifogásolta, hogy a hid egyirányú és nyugaton élő irók nem publikálhatnak otthon. Akkor most miért nem lelkesedünk, hogy végre emigráns nevekkel is találkozhatunk hazai kiadványokban? Nem örülünk, mert ez még messze van az egyenlő jogú közlési lehetőségektől. Amig politikai szempontok szerint szelektál az otthoni kormányzat és amig a közlésre elfogadásnak a politikai hallgatás az ára, ugyanakkor keletről szűrés, válogatás és cenzúra nélkül minden nyomtatvány, újság, folyóirat, könyv bejöhet az Egyesült Államokba, a hid nem két irányú. * A szabad sajtó ünnepén, március 15-én általában nem szokás ilyen keserű gondolatokat fölvetni, de ez a rendhagyó ünnepi cikk azért született, hogy emlékeztessen arra: milyen kötelességeink vannak a sajtó szabadságának megtartása terén és mit nem lehet szem elől tévesztenünk, hogy a szabad magyar sajtó teljesíthesse feladatát. És vigyázó szemünket hazánkra vetjük: vajon megismétlődik-e az idei március idusán is a tavalyi tüntetés, aminek gumibotos rendőri akció vetett véget,vagy a most megújult írószövetségnek lesz-e e- lég erkölcsi ereje szembeszállni a hatalommal, melynek a legutóbbi tisztikari választással kesztyűt dobott? Március idusán, a szabadságünnepen érdemes elgondolkozni azon, hogy mig otthon, az elnyomásban a fiatalok és az irók szembe mernek szállni a diktatúrával, addig szabad földön akadnak, akik önként dörzsölődnek Ká- dárékhoz. . .Az előbbiek iránt tiszteletet érzek, az utóbbiak miatt pedig én szégyellem magam. Ha már ők nem tudják,mi a szégyen. A címzésnél azt is feltüntetjük,hogy mikor jár le az előfizetés. NANAY ENDRE: Szabad-e a szabad választás? A hárommilliós kommunista-példa országban, Albániában szavazás volt, 1,8 millió albán polgár ment az urnákhoz és 100 százalékra szavazott a listára, de egyetlen szavazat - az ATA-hírügynökség szerint -, szabálytalan és igy érvénytelen volt. A 250 tagú Népi Tanácsot (Parlamentet) valamennyi albán (kivétel nélkül) megerősítette állásában. Ezzel, illetve a "szabad" választásokkal kapcsolatosan újabban sokféle és sokszínű hozzászólás és kritika olvasható. Szavazás vagy választás? Szavazás listára, a már kiválasztottakra, vagy nem listára ugyan, de az ország (pénz vagy egyéb) "elitje" által előre megszürtekre, mint párt-megfelelőkre? Mexikóban félévszázad óta "szabad" választással az Institutional Revolutionary Party, tehát az intézményes forradalmi párt garázdálkodik, azaz tarja elfoglalva a parlament helyeinek nagytöbbségét és valamennyi hatalmi pozíciót. Semmi sem változik, csupán az ígéretek száma, a nép ugyanolyan nyomorban tengődik minden szavazás előtt és után, nyoma sincs semmilyen forradalomnak, illetve a nép már any- nyira elfásult, hogy mozgásai a "szabadon választott egykézzel szemben" erőtlen próbálkozások. Az elnöki képességhez vagy képesítéshez pénz kell s az csak az egykéz- nél található. Ma már az egykézpártban is vannak, akik figyelmeztetnek, hogy a húr tulfeszült. A legutóbbi választási ceremónián a jelen elnök pénzügyminisztere, Jesus Silva Herzog is a porondra akart lépni, de misztikusan bár visszalépett. A keleti blokk választásait felesleges tetemre hívni. A régebbiek csak az emlékek borzalmait idézik fel pld. a k5 utáni urnák elé hajtásról, a durva csalásokról, fenyegetésekről, a beteges hatalmi tébolyról. Most a szovjet-kommunista vezérország hivatalosai ennek az elaljasodásnak szin- változtatásával ijesztegetnek: a jövőben két név is lesz azon a listán, ahol eddig csak egy volt. Mindenki, még a szovjet és csatlósai is csak választásról szónokolnak, holott ami történik az csak a szavazó urnákba való bedobása egy előre elkészített nyomtatványnak s a nevek mit sem jelentenek a politikai szabadság vonalvezetésében. Amikor az idealista szabad világ a politikai rendszer szabadságáról beszél, a teljes szabad választást mintázza. A politizálva gondolkodók azónban^kérdezik: hát van ilyen ideális lehetőség? Hol van az urnák elé járulás során efféle szavazás, mely valóban választás. A politikai
