Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
k.oldal____________________________ (Folytatás az 1. oldalról.) és elnyerik jutalmukat azok, akik megszenvedtek az igazságért. Akik nem hajoltak jobhra-balra, hanem feltétel nélkül kitartottak ebben az ingadozókkal, erre-arra kacsingatókkal és köpönyegforgatókkal teli világban. Mert készitik már az égben a nagy rostát szorgalmas angyalok... Amikor hosszú hányattatás után végre szabad földre kerültem, és megismerhettem Wass Albert más Írásait és publicisztikáját is, a börtönben imádságként mor- zsolgatott vers Írójának alakja még markánsabban bontakozott ki előttem. Es boldoggá tett, hogy ugyanúgy gondolkodik, mint mi, akik megjártuk a börtönök tisztítótüzét és - akár lelki fejedelmünk és mindnyájunk fölé magasodó példaképünk, Mindszenty József - 3 sem hajlandó semmiféle megalkuvásra, nem kapható engedményekre, elvei feladására, hazajárásra, otthoni hivatalosokkal való bratyizásra. Wass Albert következetes hajthatatlansá- ga és keménysége, mellyel újra s újra ostorozott minden megalkuvást, méltán állította őt az emigráció legtisztább tógáju közéleti férfiai közé, akire mindenki csak fölnézhetett. * Nincs nagyobb fájdalom, mint csalódni valakiben, akit addig feltétel nélkül tiszteltünk...Az elmúlt évek alatt már volt időnk hozzáedződni ahhoz, hogy mind többen válnak megalkuvókká, megszokhattuk, hogy egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik aprópénzre váltják addig hangoztatott politikai meggyőződésüket és résztvesznek a hazai rendezvényeken, könyveiket otthon jelentetik meg és politikai emigráns, menekült létükre ösz- szeszürik a levet a kommunistákkal. De jó, hogy Mindszenty József nem érte meg ezeket a pálfordulásokat, mert fájna, talán meg is hasadna miattuk a szive. Flórián Tibor sem szomorkodhat már ezek miatt az eajvndő, gyönge jellemek miatt, akiknek ajánlatos lenne megszívlelniük az emigrációs tízparancsolatot, melynek egyik pontja igy szól: a kis engedmények a teljes megalkuvás útjára vezetnek. Flórián Tibor intése nem használt, pedig ő éx^ékeny leikével megérezte, hogy aki bármily kis elvi engedményt tesz, annak számára a lejtőn nincs megállás. Wass Albert pálfordulása érthetetlen és szinte hihetetlen mindazok számára, akik őt és írásait, eddigi kinyilatkozásait ismerik és nyomonkövették. Az irók közül talán Cs. Szabó László halála előtti hazamenetele és néhány könyvének otthoni megjelentetése okozott hasonló meglepetést és csalódást azok közt, akik komolyanvették addig számtalanszor leirt és hangoztatott elveit . Melyek közt az első volt, hogy ő nem alkuszik és nem 1987. junius megy haza ebben a rendszerben. Wass Albert is elutasította eddig az egyezkedésnek még a gondolatát is és ostorozta a legkisebb engedményt is, amit akárki tett vagy szándékozott tenni a hazai hivatalosok felé. És ime, "Józan szemmel" cimü írásában védelmébe vett egy olyan ügyet, melyet - vagy melyhez hasonlókat - azelőtt mélységesen elitéit. Ki érti ezt és ki tudja megmagyarázni az indokokat, melyek ide, idáig juttatták a nagy erdélyi irót? * Cs. Szabó László és Wass Albert esetében értetlenül állunk a jelenség előtt, de sokaknál, akiknek jellemszilárdságukról nincsenek illúzióink s akiket eddig sem tartottunk sokra, már nem is csodálkozunk. Itt van például mindjárt az emigráció legifjabb "szerkesztője", aki szeret az emigráció fenegyerekének szerepében tetszelegni s aki kommunistaelle- nesség tekintetében (látszólag) túltesz mindenkin. Nemcsak túltesz, de túl is kiabál mindenkit. Sőt meg is dorgál másokat, akik szerinte nem eléggé hűek az eszméhez és számára nem eléggé kommunistaellenesek. Nos ez az ifjú ember, aki - mint mondják - még diszkrét alsónemüit zöld anyagból varratja, hogy hovatartozását ezzel is bizonyítsa, nos ez a laptulajdonos csucsszerkesztő helyet adott lapjában nemcsak a "Józan szemmel" cimü hamis ügyet védő cikknek, de más Írásoknak is, melyeket a kompromittáltak, illetve önkéntes prókátoraik írtak. Ezen nem csodálkozunk annyira, hiszen A aki. jellem dolgában máshol sem jeleskedik, miért éppen az elvhüség terén járna elő jó példával? De ha már itt tartunk, fölvetődik néhány kérdés az ifjú ember működésével és lapjával kapcsolatosan. Ifjú barátunk ezt a lapot - valami rejtélyes nagypénzü mecénás támogatásával - pontosan tizenhét hónappal ezelőtt alapította s most kezdte harmadik évfolyamát. Ezt egy ujságközleményből vesszük, mely igy szól: "3* évébe lépett a Hazánk, melyet egy kis ohioi faluból indított el a KMV egykori szerkesztője." Aztán következik a munkatársak felsorolása és néhány közhely a szerkesztő nagyságáról. Nos ez az évforduló - mármint a harmadik évfolyam, ami ugyan akárhogyan nézzük, még csak a második közepe, hiszen a lap első száma csak 1985. decemberében jelent meg, dehát kicsire nem nézünk (azt elvégre nem mindenkitől lehet kívánni, hogy tudja: egy újság évfolyamszámozásának nem föltétlenül kell egybeesnie a naptári évvel) - szóval ez a kerek (?) évforduló jó alkalom arra, hogy fölvessük a kérdést:szükség volt-e egyáltalán a Hazánkra? Köztudott ugyan- r is, hogy az ifjú szerkesztő ("akit az Amerikai Magyar Értesítő
