Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
Amerikai Magyar Értesítő 1987.junius HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore. MD 21227-0416 U.S.A. Telefont (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatársi Stirling György Évi előfizetési dijs 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. 2.oldal az elcsatolt területek tartozékaképpen. Elvették összes tengeri hajóinkat, s elvették folyami hajóállományunknak az elvett és megosztott folyamszakaszokra e- ső részét. A megszállók kirabolták az országot, leszerelték gyáraink gépeit, s hogy az oláhok még a Nemzeti Múzeumot is ki nem rabolták, azt az ántánt katonai misszió parancsnokának, Harry Hill Band- holtz amerikai tábornoknak köszönhetjük, aki a budapesti hatóságok kétségbeesett telefonkérésére kocsiba ült és korbácscsal verte ki az oláh katonákat tisztjeikkel együtt a múzeumból. A "békeszerzők" kötelezték a megcsonkított és kirabolt ország lerongyolt népét, hogy 20 évi egyenlő részletekben az esedékes kamatokkal együtt fizessen "jóvátétel" cimen 100 millió dollárt azoknak a szerbeknek, akik megölték trónörökösünket, azoknak a románoknak, akiket nem mi támadtunk meg, hanem mint áruló szövetségesek, ők rohanták meg hadüzenet nélkül, rajtaütésszerűen határainkat, és azoknak a cseheknek, akikkel Magyarország nem is volt háborúban. Elvették a szinmagyar Csallóközt, Bi- harországot, és Székelyföldet. Elvették Klapka György legendás várát, Komáromot, elvették egykori koronázó városunkat, Pozsonyt, elvették Rákóczi fejedelem városát, Kassát, Thököly fejedelem városát, Késmárkot, elvették Eperjest, Iglót, elvették Nagyváradot, 17 királyunk temetkezési helyét, Elvették Kolozsvárt, Gyulafehérvárt, Marosvásárhelyt, Brassót, Szebent, Aradot, Temesvárt, Szatmárt, elvették Újvidéket, Szabadkát, Zentát, Torontáli, elvettek és idegen uralom alá helyezték csaknem 4- milliónyi magyart és több, mint félmilliónyi németet, akiknek eszük ágában sem volt akár szláv, akár román fennhatóság alá kerülni, sőt még a magyar cimerből is eltulajdonították a hármas halmot és a kettős keresztet, mert a tótoknak még ez is megtetszett. A belső rend fenntartásához engedélyezett 35.000 főnyi játékhadseregen felül, amelynek sem tüzérséget, sem repülőerőket nem volt szabad tartani, nem engedtek magyar haderőt sem akkor, amikor a békefeltételekkel ellentétben az uj államok, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia összesen 700.000 embert tartott fegyverben, nehéztüzérséggel, tankokkal, repülőerőkkel, amelyek három irányból félóra alatt elérhették és bombázhatták Budapestet. A kicsire nyomorított ország egykori nagy közigazgatási és katonai személyzetének kétharmadrészét el kellett bocsátani s az elbocsátott százezreknek, feleségekkel, gyermekekkel, nyugdijat kellett fizetni fiatalon - a súlyos háborús adósságok törlesztésén, az évi 11 millió dollár jóvátételen és a megszállók által elrabolt javak pótlásán kivül, s mindezt 8 és fél- * millió szerncsétlen embernek a négyéves háború, egy 10 hónapos forradalmi garázdálkodás és egy másféléves megszállás pusztitásái után. A békecsinálók ezt művelték Versailles! en velünk. A magyar megbizottakat 1920 januárjára rendelték Párizsba és ezek hetedikén érkeztek meg. A Gare du Est-re történt megérkezésükkor azonban, az évezredes követi jogot, (amelyet az ázsiai nomád népek háromezer évvel ezelőtt már éppúgy tiszteletben tartottak, mint az amerikai rézbőrü törzsfőnökök, vagy afrikai néger paláverek rendezői), brutálisan félrerugva, azonnal rendőri őrizet alá vették őket, és az egész magyar delegációt internálták a Chateau du Madrid nevű szállodába, és nyolcnapi fogság alatt senkivel nem érintkezhettek. Az aláirandó békeokmány tervezetét január 15-én adták át nekik és erre az egy éven át készült tervezetre másnap, január l6-án kellett megadni, mindössze 24 órai előkészület után a magyar választ . A delegáció tiltakozása a rövid határidő ellen éppolyan hiábavalónak bizonyult, mint a gazdasági, politikai, pénz- “ ügyi, földrajzi, történelmi és katonai szakértők lázas huszonnégyórás munkája és a delegáció vezetőjének, az akkor 73 éves, fehérszakállu, sasorru, négy európai nyelven egyforma tökéletességgel beszélő és lenyűgöző szónoki képeségü magyar arisztokratának, gróf Apponyi Albert nek egymás után három nyelven, angolul, franciául és olaszul elmondott remekbeszabott válaszbeszéde, vagy a delegáció február, március és április hónapok folyamán kidolgozott minden bizonyi- téka, érve, tiltakozása és jegyzéke: a békeokmányt május 5-én egyetlen betű változtatása nélkül kapták aláirás végett újra vissza. A 73 éves öregember magyar szive képtelen volt tulajdon nemzetének halálos Ítéletét aláírni, tisztségéről lemondott és elhagyta Párizst. c-
