Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
Ära: 1.25 USA dollár J Amerikai Magyar f ff ERTESITO HUNGARIAN MONTHLY Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron XXIII. évf. 6. szám 1987. június STIRLING GYÖRGY: Vajon most merre hajlik a gyertya lángja? . . . A börtönélet sivár reménytelenségében - emlékszem - minden szóba kapaszkodik az ember, amiből hitet és bizodalmát merithet a túlélésre. Egy jó hir a szabad világból, egy bibliai idézet, egy régi közmondás vagy egy vers a múltból. Igen a versek! Főképp azok tartották bennünk a lelket és mindenki igyekezett minél több régi verset fölidézni emlékezetéből, hogy azok szépségétől feledje a jelent és egy sorsunkra illő mondatból erősítést.biztatást nyerjen a jövőre. Kedvenc verseinket naponta elmondtuk és voltak zárkák, ahol minden este, imádság után közösen hangzott el az a vers, melyet mindenki magáénak érzett, melyben minden rab megtalálta a hozzá legközelebb álló gondolatokat. Ilyen vers volt Wass Albert csodálatos költeménye, melynek refrénje: A viz szalad,a kő marad.Mintha ezt egyenesen nekünk, életből kirekesztett páriáknak irta volna a nagy erdélyi költő: minden sorát magunkénak éreztük, mintha azok a szivünkből fakadtak volna. Nem tudtunk betelni velük. Százszor, e- zerszer is elmondtuk, hangosan és magunkban, éjszaka, mikor nem jött álom a szemünkre s amikor szenvedtünk a magánytól. És olyan jó volt elhinni, hogy "leszen csillagfordulás megint.miként irja a Biblia és megméretik az embernek fia." Oly jó volt hinni abban,hogy csak a viz szalad, a kövek, a hűségesek, az állhatatosak maradnak. És oly jó volt arra gondolni, hogy egyszer valóra válik avers alapgondolata (Folytatás a oldalon.) TRIANON 1920. JÜNIUS 4. Amit a magyar nemzetnek 1920. junius L.-én tudomásul kellett vennie és el kellett fogadnia, az a halálos Ítélettel volt egyenlő. Magyarország 323.000 négyzetkilométernyi területéből elvettek és mások között szét osztottak 231.000 négyzetkilométert, meghagytak a magyaroknak 92.000-t. A Magyar Királyság 21 millió lakosából idegen uralom alá helyeztek 12 és félmilliót,köztük csaknem négymillió magyart. Meghagytak valamivel több, mint 8 milliót. Elvettek minden a- rany, ezüst, réz, vas- és sóbányát , elvették a szénbányák 80 százalékát, az erdők 90 százalékát, elvették az ország egyetlen tengeri kikötőjét, azt a Fiúmét, amelynek modern tengeri kikötővé való kiépítését 200 millió költséggel az ország éppen a háború kikötésekor fejezte be. Az elvett vasútvonalak hosz- szának arányában elvették mozdonyainkat és vasúti kocsijainkat, mint a vonalak "tartozékát" s az elvett tenyészállat-állományunkat is
