Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

10.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1935. január STIRLING GYÖRGY: Miből lesz a cserebogár ? jegyszer volt. hol nem volt» talán mag az Óperenciás tengeren túl» ott ahol a kurtafarku malac túr» Kanada-ország e- gyik legészakibb városában élt-éldegélt egy nyurga ifjú ember» aki nemrégiben érkezett Magyarországról» megunván a szo­cializmust s mindazokat a lehetőségeket» melyeket a rendszer tartogat a fiatalok számára. Ez a nyurga ifjú először tájé­kozódott a szabad világban» foglalkozott ezzel-azzal» aztán egy szép napon elha­tározta, fölcsap újságszerkesztőnek. Merthogy két pálya van a világon, amihez senkitől sem kívántatik meg semmiféle képesitéss a politikusi és az ujságirói. Aki le tudja kopogni az Írógépen az ABC- t és úgy pötyögteti egymás mellé a betű­ket, hogy valami értelmük is legyen, az már irs a magyar mindig is az irók és a költők nemzete volt-- inkább, mint az olvasóké - s ez fokozottabban áll az e- migrációban. Egyszóval barátunk élt a szabadság nyújtotta lehetőségekkel és dicséretre- méltó életrevalósággal összeügyeskedett valami pénzt, hogy azon újságot indít­hasson. És indított is, Nyugati Magyar­ság címen, mely címről - a laptulajdonos kérésére Írott ismertetésemben - annak­idején megállapítottam» hogy sokatigérő telitalálat...S mivel egy uj laphoz nem­csak tulajdonos-szerkesztő, de munkatár­sak is kellenek, ifjú barátunk nekife­küdt a levélírásnak, hogy támogatókat toborozzon újságja részére. Első levelé­ben illően bemutatkozott és túlzottan udvarias, már-már alázatos» helyenként hízelgő formában kérte segítségemet.Hogy közreműködésemmel, tanácsaimmal támogas­sam lapját és küldjék cikkeket, mert ez számára igen sokat jelentene, biztosíta­ná a lap színvonalát, stb. stb. És itt következett közel fél oldalon át a bi­zánci stilusu bókolás, mellyel Miklósai István - mert igy hívják az ifjú szer­kesztőt - addigi Írásaimat» ujságirói tevékenységemet illette» olyan jelzőkkel, hogy magam is zavarba jöttem tőlük és belepirultam a sok dicséretbe. És hát mivel ilyen hízelgő hangnak ne­héz ellenálni, Írtam is a lapról ismer­tetést és figyelmébe ajánlottam azt az érdeklődőknek. Majd cikkeket is küldöz­gettem közlésre - természetesen honorá­rium nélkül, barátságból» hiszen támogat­ni kell a kezdő fiatalokat és a nehézsé­gekkel küzdő magyar lapokat. (E téren u- gyis azt vallom, hogy az emigrációban mindenkinek kötelessége valamilyen "köz­munkát" végezni a magyar ügyért: akinek az Isten tehetséget adott, Írnia kell. Magyarul és ingyen. Otthon, normális kö­rülmények közt az újságíró jogos igénye a tiszteletdij, munkájának megfizetése, de az emigrációban más a helyzet: itt erkölcstelennek tartom pénzért Írni. Ma­gyar lapokban természetesen és nem ame­rikaiakban. ) Tehát az ifjú szerkesztőnek ezzel is szerencséje volt velem: ingyen jutott a cikkeimhez, amikből ő - hiszen közölte lapjában s a lapot részben ezért is tud­ta eladni... - pénzt csinált. Igaz, olyan hálálkodó leveleket küldött, hogy megint- csak pirulnom kellett a mézes-mázos jel­zőktől, melyekkel valósággal elhalmozott ez a csupasziv, lelkes és alázatos fiú. Gondolom, másolatai vannak ezekről a há­lától csöpögő levelekről és könnyen utá­na tud nézni, miket irt nekem két-három évvel ezelőtt. Mint ahogy én is előkeres­tem most akkori leveleit s derűs perce­ket szerzett olvasásuk. Csupán jóizlésem akadályoz meg abban, hogy az olvasókkal is megosszam a levelek olvasásának szó­rakoztató élményét. De kívánatra bárki­nek bármikor bemutathatom azokat: nem titok a tartalmuk. Miklóssi barátunk sem tartotta titok­ban kitüntető megbecsülését» mert lapja egyik tavalyi számában is elismerő soro­kat közölt munkásságomról. Mi tagadás, ez jólesett. ☆ S most hadd szakítsam el mondandóim fonalát néhány percre. Úgy érzem, tar­tozom az olvasónak annyival, hogy megin­dokoljam: miért untatom ezekkel a magán­ügyekkel? Azzal, hogy mit irt, vagy nem irt nekem, ill. rólam egy távoli kis la­pocska ifjú szerkesztője. Nos ez eddig tényleg nem túlzottan érdekes, csupán a továbbiak megértéséhez, egy ember meg­változásának bemutatásához szükségesek. Mert ennyi bevezetés, ennyi előzmény nélkül nem lennének érthetőek az ezután következők» melyeknek magja viszont már közügy. S éppen ezért egy újság nyilvá­nossága elé kívánkozik. Tudniillik ez az alázatos hízelgő né­hány hónappal ezelőtt egyik napról a má­sikra teljesen megváltozott. Nem egyma­gában: megváltozott a lapja, annak szel­leme is. Olyannyira, hogy egy idő után nem is küldtem neki cikket, nem kíván­tam otthoni újságokból kivágott Írások és hazai hírek közt szerepelni nevemmel. De - visszaemlékezve a kezdeti hűségnyi­latkozatokra - egyelőre vártam és sehol egyetlen szót sem szóltam vagy Írtamba lapocska, vagy szerkesztője ellen. Sőt igyekeztem menteni, védeni a fiatalem­bert: ő már a mostani hazai generáció­hoz tartozik, és a rendszer nevelésének nyomait nehéz levetkőzni: majd észhez- tér. Ellenkezője történt. Az addig oly si-

Next

/
Oldalképek
Tartalom