Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

Ezekből a nép csak egy töredék hasznát élvezi: a nagyobbik részből a rendszer e- rősiti a maga hatalmát, a kommunizmus ha­szonélvezői és a vezetők szűk klikkje sze di le a fölét, sőt az sincs kizárva,hogy a Nyugat "fenyegetését" állandóan szajkó­zó rendszer védelmi (?) fegyverek gyártá­sára, vagy beszerzésére költi a népjólét emelésére, a gazdaságfejlesztésre kapott nyugati hiteleket. Akkor aztán az a fui- csa helyzet áll elő, hogy az amerikai a- dófizetők pénzén fokozódik a kommunista tábor fegyveres ereje...Mint amerikai a- dófizető polgár, én a magam részéről til­takozom azellen, hogy az én dollárjaim­ból akár csak egyetlen puskával is gyara- pithassa arzenálját a Kádár-rendszer. Szentpéteryt nem zavarja ez a lehető­ség. 0 köti az ebet a karóhoz, hogy igen­is adni kell kölcsönt, hitelt, segélyt, mindent a Magyar Népköztársaságnak,mert azokkal 1./ idegesítjük Gorbacsovot és 2./ aláaknázzuk a kommunizmust. De ezt maga sem gondolja komolyan. Viszont ép­pen ezzel, igy segit. Kinek? Na vajon ki­nek? . . . ☆ Egyébként Szentpétery el van maradva egy emigrációs brosúrával. A nemzeti e- migráció országos egyesületeinek nagy többsége - és az ezekkel rokonszenvező emigráns sajtó - már többször is leszö­gezte álláspontját ebben a valóban ké­nyes - "kontroverziális - kérdésben. Konkrét eset kapcsán - az első hitelfo­lyósítások idején - született az a közös határozat, hogy az emigráció elvileg nem ellenzi - a magyar nép helyzetének javí­tása reményében nem ellenezheti - a nyu­gati kölcsönök folyósítását, de csak ab­ban az esetben tartja helyesnek azokat, ha az minden esetben politikai feltétel­hez vannak kötve. Amennyiben Kádárék tel­jesítik azokat - több szabadságot adnak a magyar népnek, lazítanak a politikai meg­kötöttségeken, engedékenyebbek lesznek a kiutazások, kivándorlások kérdésében, stb. stb.akkor mehet. Különben nem. Az Egyesült Államoknak mindig konkrét felté­teleket kell szabnia: ha azokat teljesí­tik, vagy legalábbis garantálják teljesí­tésüket Kádárék, akkor részesülhetnek a kölcsönök áldásaiban. Feltétel nélküli kölcsönadás a kommunizmus segítése, poli­tikai feltételekhez kötve viszont a nép segítése. Természetesen módjával, egybi- zonyos észszerű határig. Mert a kommu­nizmus elleni harc szempontjait soha nem szabad mellőzni. Szentpétery nem gondol harcra. Miért is gondolna? 0 legfeljebb a reakciósokat gyűlöli, a hazai rendszerre egészen más érzésekkel gondol. Rá természetesen nem kötelező a nemzeti emigráció közös hatá­rozata: itt demokráciában élünk, mindenki szabadon dönt arról, kit és mit támogat. De ha Szentpétery nem is tartja szüksé­gesnek a politikai feltételeket, legalább ne pont akkor fejtsen ki agitációt a ha­zai rendszer pénzügyi támogatására, ami- -kor otthon fokozódik az ellenzékiekre ne­hezedő nyomás, lásd pld. a Demszky- és a Krassó-ügyet. Ezekről hallott-e már Szentpétery és vajon nem tartja-e vissza­tetszőnek, hogy éppen ebben a politikai légkörben rugtat ki .a porondra, lándzsát törni Kádárék támogatása mellett?... No vajon ki kinek segit? Nekem az az érzésem, hogy nem Crane képviselő segit - akar segíteni - Gorbacsovnak, hanem ki­csit fordítva van a dolog: ő éppen abban akar segíteni az elnyomott népeknek, hogy mielőbb megszabaduljanak a bolsevizmustól. És kinek segit - akár segíteni - Szentpé­tery? Az olvasóra bízzuk a kérdés megvá­laszolását. A helyes válaszok beküldői közt a szerkesztőség nyereménytárgyakat sorsol ki. Csak egy kérdés marad nyitva: vajon Szentpétery a saját szakállára vál­lalkozott erre a körmönfontan kieszelt a- gitációra,^ vagy?.. .Meggyőződésem, hogy erre is fény derül majd. Mint előbb-utóbb mindenre... A WASHINGTONI MAGYARSÁG március 10-én, vasárnap délután ^ ó- rai kezdettel emlékezett meg Március Idusáról. A bevezető imát Nt. Bertalan Imre, az ünnepi beszédet dr. Wagner Ferenc mondta. A műsor, melyet a Bátori József cser­készcsapat szolgáltatott, a Himnusz hangjaival zárult. A műsort Altorjay Sándor vezette le. lír HAJDÚ NÉMETH LAJOS; volt Országgyűlési képviselő, az Amerikai Magyar Republikánus Szövetség alapitó tagja és nyolc éven át volt or­szágos elnöke, hosszú szenvedés után, március 25-én 75 éves korában elhunyt. A temetési gyászmisét a New Bruns- wick-i Szent László templomban Ft. Fü­zér Julián atya celebrálta és megható szavakkal búcsúztatta az emigráció e- gyik kiváló vezetőjét. Feleségén kívül négy felnőtt házas fia és 16 unokája gyászolják sok száz barátjával együtt itt Amerikában és az Óhazában. Mint közéleti férfi mindig becsület­tel és bátran küzdött a megalkuvás el­len. 19^7-ben menekülnie kellett. Tudta, hogy a szabad világban többet tehet el­nyomott népéért. Ezért az emigrációban sem szűnt meg dolgozni nagyon szeretett magyar fajtájáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom