Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

1985. május Amerikai Magyar Értesítő' 7.oldal HÉZSELY FERENC (Kanada): No, még egy lépést! Reagan elnök tavalyi választási sike­rét elsősorban önmagának köszönheti. Megnyerő egyéniségével és kiváló szóno­ki adottságával szemben, az Uralkodó Együttes balra huzó sajtója és televí­ziója alulmaradt. A sikerhez tartozik, hogy az utolsó évtizedben egyre több újság, brossura és könyv jelent meg hazafias és konzer­vatív telítéssel. A jobboldal végre ma­gára talált. Saját sajtója és egyéb hír­közlő eszközeinek segítségével, lerán­totta az Egyesült Államok biztonságát és gazdasági jólétét aláásó liberáli­sokról a leplet. A demokratákról épp úgy, mint a republikánusokról. Ebben az úttörő munkában (megítélé­sem szerint) két könyv vitte a főszere­pet. Az egyik a "Leleplezett kapitalis­ta" volt, a másik pedig a "None dare call it conspiracy". Mindkét könyv már régen meghaladta a miliós példányszá­mot és még ma is népszerű. Mert hiába lett volna a kiváló elnök minden ékes­szólása, ha a lakosság nem lett volna előkészítve a sajtó és könyvek révén ar­ra, hogy az elnök egészséges elveivel és felfogásával egy sikon mozogjon. Örvendetes látvány volt, hogy a Kong­resszusban a republikánusok lefaragták az ellenfél 29 főnyi többségét egy cse­kély 1^ főnyi többségre, de ez még nem jelenti azt, hogy most már ölbe tehetik a kezüket. Ellenkezőleg, egy végső erő­feszítésre kell elszánni magukat a re­publikánusoknak, ha megakarják szerezni a parlamenti többséget, hogy kifüstöl­hessék a külügyminisztériumból és egyéb kulcspoziciókból a Szovjetunióval, Cas- troval és Nicaraguával szimpatizáló li­berális egyéneket. A hazafias republiká­nus elem már nagyon közel áll e céljához de még egy utolsó lépést kell tennie, hogy azt el is érje. A teendőket a "Le­leplezett kapitalista" szerzője, könyvé­nek 131. oldalával kezdve, kivonatosan az alábbiakban fektette le: "Mit tehetünk ellene? Noha a gyanútlan amerikaiak millióit sikerült a földteke Uralkodó Együttesé­nek agymosás utján érzékteleniteni és megbabonázniuk, e könyvbiráló mégis úgy érzi, hogy a népben még mindig van ele­gendő életerő egy félelmetes, keménykö- tésü ellenállási hullámnak a megindítá­sához, a világot átfogó összeesküvés e- gész vezérkara ellen. Rajtunk a sor, hogy most már tegyünk is valamit az ügyben. Valószinü, hogy az elkövetkező tiz év sorsdöntő lesz. Ez időszak alatt fog el­dőlni, vajon a szabad emberiségben nagy általánosságban, de különösképpen az a- merikaiakban, van-e annyi életerő és ki­tartás, van-e annyi ész és értelem, hogy másirányba tereljék a világ sorsát. Ez időszak után meglehet, hogy már túl késő lesz valamit is csinálni. Az előttünk álló feladat politikai természetű. Lényegében abból áll, hogy tervszerűen és megfontoltan egyesítsük a politikai erőforrásokat a széles nép­rétegek szintjén és "dobjuk ki a gazem­bereket". A legmagasabb szövetségi kor­mányköröktől, le egészen a legalacso­nyabb vidéki hivatalnokig, minden demok­rata, republikánus, vagy pártönkivüli egyént, aki következetesen támogatta a földtekére kiterjedő hálózat kollekti­vista politikáját és taktikázását, gyor­sított eljárással le kell váltani: olyan gyorsan, ahogy azt választási eljárások csak lehetővé teszik. A közhivatalnokokat, mostantól kezdve, már nem mérhetjük azzal a mércével,hogy "kedves", "remek TV egyéniség", vagy, hogy egyszerűen csak Ígéreteket tesz. Mindegyiküket hideg fővel felül kell vizsgálnunk, az eddigi teljesítményeik figyelembevételével. Annak, akiről ki­tudódik, hogy az Uralkodó Együttes laká­ja, a nyomába szegődött társutas, vagy akárcsak egy rászedett balek is az il­lető, annak mennie kell. Az Uralkodó Együttes bérenceit mind le kell váltani olyan férfiakkal és nők­kel, akik teljes odaadással azon vannak, hogy az amerikai társadalmat visszaál­lítsák hagyományos alapjaira, ahogy azt az alapitó honatyák, az amerikai alkot­mány keretein belül elképzelték. Gondos tanulmányozás közben rájöhetünk, hogy gyakorlatilag minden nagyobb probléma, amivel az Egyesült Államok szemben ta­lálják magukat, alapjában összefüggés­ben van alkotmányos elveink áthágásá­val (vagy az áthágások sorozatával). A mi nagyszerű államredszerünket valaki elárulta. Későre jár az idő. Amerika történel­mi fejlődésének ebben a szakaszában a jelenkori események komoly tanulmányo­zói közül senkinek sem okozhat nehézsé­get annak^a felismerése, hogy a nemze­tet érintő veszedelemmel való kacérko­dásunk halálos is lehet. Természetesen, ha a politikai erőnek valóságos bástyáját akarjuk felépíteni a nemzetközi hálózattal szemben, akkor lényeges, hogy a politikai pártok egyike megújhodáson és átszervezésen essen át. Ez szolgálhatna aztán működési alapul mindazon demokratáknak és republikánu­soknak, akik őszintén meg akarják őriz­ni az amerikai nemzet alkotmányos ge­rincvázát. Ezt csak úgy tudjuk megcsi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom