Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
1985. december Amerikai Magyar Értesítő Független Magyar Hírszolgálat--------------Szerkeszti: Stirling György-----------------♦-Az Országgyűlés ipari bizottsága megtárgyalta az 1985-ös év tervteljesitését és megállapította, hogy az ipar idei teljesítménye elmarad az előirányzattól. Tőkés exportban 200 millió dollár elmaradás mutatkozik. Az év elejei energia korlátozás, amit a nagy hideg miatt kellett bevezetni, négymilliárd forintnyi termeléskiesést okozott. A szénbányászat teljes lemaradása az év végére egymillió tonna szén lesz. A lakosság ellátására a kormány brikettet fog importálni.-Az Uj Tükör legutóbb érkezett száma figyelemreméltó levélváltást közöl. Egy Halmai Gábor nevű olvasó (vajon valódi név-e?..}) szól hozzá a lap valamelyik, Rákosi-időkkel foglalkozó cikkéhez és e- zeket Írja: "Totalitárius diktatúrákban mindenki cinkossá válik egy bizonyos fokig. É8 után visszapottyantunk a középkor politikai világa elé. Bizony tapsoltunk, jártunk sajtófélórákra, némán hallhattuk népünk nagyjainak bölcs beszédeit, részt vettünk a kötelező felvonulásokon, éljeneztünk, jártunk szemináriumokra. Valóban nem hinném, hogy volna olyan szekta, amely több bornirt ostobasággal tömné hívei fejét, mint ezek az órák. És igen féltünk, milliókkal együtt féltünk. Ez azonban azok gyalázata, aljassága, a- kik megteremtették ezt az undorító ember- nyomoritást. Az ötvenes éveknek voltak jelentős eredményei is, mint sok más, valami okból meglódult évtizednek eddigi történelmünk során. Ám máig tabu is - és ez is jellemző -, mert csak bizonyos vonásait szbad bírálni. Ez az őskori jelleg teszi ma is félelmetessé, jelenvaló veszedelemmé..." Igen meglepő, hogy ez a levél egyáltalán nyomdafestéket kaphatott: valószínűleg elkerülte a szerkesztő figyelmét. A válaszból csak egy gondolatot idézünk: "Az a kulturális fejlődés, mely országunkban Révai irányításával 1953-ig végbement az irodalomban, a különböző művészeti ágakban és az oktatásban, stb., az teremtette meg a bázisát annak a szellemi potenciálnak, amelyből ma is élünk, és amelynek ön is egyik haszonélvezője." Mit lehet ehhez szólni? A két levél szelleme jól érzékelteti a mai hazai közhangulatot, de a hivatalos álláspontot is. A társadalom borzadva emlékszik vissza az ötvenes évekre, és irritálja, hogy annak teljes és átfogó bírálata ma is tilos. Tabu. A válaszlevél pedig tükrözi a "hivatalosak", a párt véleményét az ötvenes évekkel kapcsolatosan: ami ma van, annak alapjait az ötvenes években raktuk le, az volt a bázis. Egyetértünk! A mai párt nem tagadja - nem tagadhatja - meg Rákosiék korszakát, mert az akkori pártnak szellemi örököse. A kettő egy és ugyanaz. 15.oldal-Betetőzi mindezt Fekete Sándor, aki a mai hazai ujságirótársadalom egyik legsötétebb alakja, aki - hűen önmagához - a következő megjegyzést fűzi a fenti vitához: "Az emlékezetben szinte annyiféle 'ötvenes évek' él, ahányan csak vagyunk." Ez a cinikus hozzászólás jellemző Fekete Sándorra, aki nyilván kellemesen emlékszik Rákosi uralmára. Mert - ellentétben a magyar nép többségével, rendesen élhetett, dolgozhatott, mindene megvolt'. Aki higgadtan tud szólni az ötvenes évekről, azt megkímélte a terror. És én ezzel nem dicsekednék.-IBUSZ-utazáson szerzett élményeit ismerteti valaki egy ÉS-cikkben. Leírja az idegenvezető nemtörődömségét, amivel a gondjaira bízott utasokat kalauzolta Olaszország gyönyörű tájain és müvelet- lenségét, ahogy még a lényeget sem tudta elmondani a látnivalókról. Aztán elpanaszolja az elszállásolás és az élelmezés gyatraságát, ami még érthető, hiszen az IBUSZ-utas Pesten forintban fizeti ki a költségeket s a forintjáért nem sokat várhat a dolláros turistákhoz szokott Olaszországban. Örüljön, hogy elmondhatja: járt Olaszországban! Minderről még lehet ironizálni - Írja -, de ami ezután, a hazautazás közben következett, az fájt! "Megszoktuk a légkondicionált, formatervezett, villogóan tiszta, zajtalanul suhanó olasz autóbuszokat - olvassuk tovább - és keserves volt átszállni az ü- tött-kopott, piszkos, kényelmetlen magyar buszba, ami a határon várt reánk, atlétatrikós, modortalan vezetővel, és fáj a két olasz sofőr mosolya (megjelenésük szerint akár egyetemi tanárok is lehetnének), ahogy végignéznek rajta. Még megalázottabban, fáradtan, éhesen tűrjük a meleget, a huzatot és várjuk, hogy továbbmenjünk. Az olasz utleválás vámvizsgálat kétperces, udvarias mosollyal lebonyolított formalitás. A ju- goszlávok már pepecselnek, de még mosolyognak. A magyarok már nem mosolyog- nsk.Végignézzük, hogyan szedik szét két rokonszenves cseh család gyerekkel és kempingfelszereléssel megrakott kocsiját, noha nyilvánvalóan csak átutaznak Magyarországon, és szégyeljük magunkat. A zord hivatalossággal végrehajtott ut- levélkezelés után mehetünk enni, inni,
