Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
STIRLING GYÖRGY: Novemberi sorsfordulók November b dátuma két döntő jelentőségű eseményt is felidéz számunkra a közelmúlt magyar történelméből. Az e- gyik, melynek most volt kerek negyvenedik évfordulója, az 19^5-03 parlamenti választások győzelme, a másik pedig 1956 őszének tragédiája, a november ne- gyediki szovjet orvtámadás, mely vérbe- fojtotta a forradalmi szabadságharcot. Erre huszonkilenc esztendő távlatából gondolunk ma és a rohanó hétköznapok sodrásában meg kell állnunk néhány percre, hogy tisztelegjünk az áldozatok előtt, akik ezen a végzetes napon pusztultak el a szovjet páncélosok, á- gyuk és bombázók tüzétől. És fölidézzük a véres hajnalt, amikor elbukott a magyar szabadság. Különös egybeesése a történelmi dátumoknak, hogy a háború utáni korszak két sorsdöntő eseménye is kapcsolódik egy-egy november t-hez. Az egyik, az első, a reménykedés, a bizakodás hajnalsugaraival köszöntött a magyar népre és egy emberibb jövő Ígéretét hordozta, a második ennek éppen ellenkezőjét jelentette számunkra: a bukást, a teljes reménytelenséget, legszebb álmaink összeomlását. Mindkét november b sorsforduló volt a nemzet életében: az első kezdet volt, mely lehetőséget a- dott a fölemelkedésre, 1956 november b pedig a vég volt, a zuhanás a mélybe, a megsemmisülésbe. * A történelmi évfordulókra való emlékezést, a múlt felidézését nem csupán a kegyeiét diktálja, nem csak az lehet a célja, hogy lerójjuk tiszteletünket egy esemény s annak hajdani szereplői, hősei előtt. Másra, többre is föl kell használnunk egy-egy ilyen évfordulót. Arra, hogy levonjuk a történtekből a tanulságot, hogy okuljunk, tanuljunk belőlük. "A történelem az élet tanitó- mestere” -tartja a régi mondás és ez igaz: hasznunkra kell fordítanunk a múltat. Okulnunk kell a hibákból, a mulasztásokból, tévedéseinkből és legfőképp rá kell döbbennünk a keserű igazságra: hogy senkire sem számíthatunk önmagunkon kívül. Mindkét november ^ erre figyelmeztet. 19h5 őszén parlamenti választásokra készült a magyar nép. Szabad választásokra, amelyeken minden megkötöttség nélkül kinyilváníthatja akaratát: milyen rendszerben, milyen kormány alatt kíván élni a jövőben. Egy vesztett háború volt akkor mögöttünk, az ország romokban hevert, kifosztva, kirabolva, b.oldal_________________ két megszálló idegen hadsereg dulása, pusztítása után. Amit a németek nem vittek magukkal, azt elvitték a "felszabadítók" és a szovjet hordák a sokat hangoztatott szabadság helyett újabb, az addigiaknál is súlyosabb szenvedéseket hoztak a szerencsétlen országra. * Ekkor - mint a győztes hatalmak nyújtotta utolsó lehetőségbe, a végső szalmaszálba - a magyar nép a választásokba kapaszkodott, azoktól várta sorsa jobb- rafordulását. Hiszen a háború után elhangzott különböző közös nyilatkozatokban a nyugati politikusok nem szűntek meg hangoztatni, hogy a győztesek minden nép számára biztosítják a jogot a szabad élethez, a választott kormányforma alatt. ígérték azt, hogy a békekötés után a megszálló csapatok elhagyják az országot és a demokrácia jegyében minden nép úgy építheti fel a maga társadalmi berendezkedését, ahogy a többség kívánja. Szabadságot és függetlenséget ígértek magasztos elvekre hivatkozva. Bíztunk az ígéretekben, de később kiderült: mindez csak üres szó maradt. A magyar nép történelme talán első igazán szabad választása alkalmával hitet tett a polgári demokrácia, a szabad é- let mellett. Az 19^5 november 4-i választáson 57 százalékos abszolút többséget kapott a polgári gondolatot, a demokratikus életformát képviselő Kisgazdapárt és csúfosan megbuktak a kommunisták. Ennek ellenére nem telt bele három év és a Rákosi-féle szalámitaktika segítségével, meg Moszkva nyílt támogatásával a kommunista párt átvette a hatalmat. Megmásítva a nép akaratát egypártrendszerü diktatúrát vezetett be az országba. A nyugati politikusok és államférfiak pedig a kisujjukat sem m mozdították értünk: magárahagyták a magyar népet, sorsára hagyták Közép-Euró- pat. A b5 utáni polgári többség azért m morzsolódott föl oly könnyen, Rákosi- éknak azért sikerült végrehajtaniok sötét terveiket, mert a polgári politikusok bíztak Nyugatban, hittek ígéreteknek. Annak tudatában politizáltak,hogy Nyugat nem hagyhatja cserben a számukra természetes szövetséges közép-európai országokat és védelmet nyújtanak a szovjet terjeszkedés ellen. Hiszen erről közös szerződést írtak alá a győztesek Jaltában, tehát jogalap lett volna rá. A nyugati hatalmak soha nem éltek ennek lehetőségével s amikor még övék volt az atommonopólium, az erőfölény az ő oldalukon állt, akkor_is egyedül Moszkva tudta, mit akar. És azt végre is hajtotta, céljait el is érte. Tudom: az emigráns gondolkodás sajátsága, hogy hazája tragédiájáért, a 1985. november Amerikai Magyar Értesítő'
