Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

1985. október Amerikai Magyar Értesítő' 11.oldal Ami egy interjúból kimaradt... Virágh Anna Egy torontói Olvasónk egy interjúra hívta fel figyelmünket, sőt azon- nyomban be is hozta a lapot szerkesztőségünk­be azzal: nem árt ha ma­guk is megtudják, kicso­da Korponai Miklós? Hát megtudtuk! Az interjú során Kor­ponai elmondta, hogy mi mindent csinált ö a II. Világháború alatt és után, hogy találkozott az Apponyi kastélyban a lengyelekkel (mellesleg Apponyi nevét mindkét esetben ,,egy p-vel” ír­ják, amin nem csodál­koztunk, hogy is tudhat­ná a lap túldimenzio­nált szerkesztője, hogy ki volt Apponyi) és vé- gúlis elmondja: hogy alapította meg ,,első személyben” az MHBK-t, Zákó András vezérőr­nagy nevét, csak úgy mellesleg említve. Meg­értjük Korponait. Zákó Andrásnak nem a leg­jobb véleménye volt ró­la és ezt többhelyen nyil­vánosan hangoztatta, de ugyancsak nem volt va­lami nagy véleménnyel róla kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes sem. Ezért robbantotta fel Korponai Miklós To­rontóban az MHBK-t és néhány tiszttársával megalapította a Rákóczi Társaságot, amely To­rontón kívül nem léte­zett sehol, mert min­denhol a katonák a Ma­gyar Harcosok Bajtár­si Közösségébe tömö­rültek annakidején. Kifelejtette azt is az interjújából, hogy ere­deti neve Kreutz volt, holott másoknál ezt elő­szeretettel hangsúlyoz­za, különösen ha német­hangzású nevük volt. Azt is elmondja, hogy a lengyelektől kapott út­levelében már mint Ni- kotály Korpanovits sze­repelt (mellesleg ez a név jobban illik rá). Az interjúban annyi személyt érint, illetve támad személyében, (Nádas János, Stirling György, Dunai Ákos, Halmos Mihály, Bodnár Gábor), hogy alig hisz- szük, hogy ezzel Korpo­nai jó szolgálatot tesz a Rákóczi Alapítványnak. Azt állítja, hogy ,,a magyar emigrációs saj­tótermékek nagyrésze nyilas-kézben van”. Te­hát a Kát. Magyarok Vasárnapja, Baltimo- re-i Értesítő, a Nemzet­őr, az Új Világ, az Auszt­rália Magyarság és az Ausztráliai Magyar Élet, Délamerikai Ma­gyarság, a Kanadai Ma­gyarság, — tehát az emigráció vezető lap­jai — ezekszerint nyilas lapok egy kivételével természetesen az időn­ként megjelenő havi lap­pal, amely közölte az in­terjút. Nekünk is szemünkre veti, hogy olyan könyve­ket adtunk ki, amik ki­zárólag „üzleti vállalko­zást” szolgálnak, mert „Vörösváryéknál a pénznek nincs szaga”. Itt szeretnénk megje­gyezni, hogy mi még so­hasem gyűjtöttünk pénzt lapunk számára a magyarságtól, de még csak „grantok” után sem futunk, mint ahogy a Rákóczi Alapítvány teszi. Ha szükségünk volt pénzre kizárólag a ban­kokra támaszkodtunk, és adományainkat sem közpénzből, hanem sa­ját zsebünkből fedez­tük. Azt írja „a Weller család pénzesládájábá megy a magyarság pén­ze”. Ha mi olyan tehet­ségesek lennénk, hogy egy emigráns lapból — még akkor is, ha a leg­nagyobb lap — „vagyont gyüjthettünk volna” — Nobel díjat érdemel­nénk. De meg szeretnénk je­gyezni, hogy a Weller Publishing Company, amely több mint 300 új­ságot nyomtat havonta, valóban jólszervezett családi vállalkozás, ahol a család négy tagja már reggel 7 órától a nyom­dában van és szorgalma­san dolgozik, ahelyett, hogy közösségi pénzből utazgatna és konspirál- na. Ezt másoknak hagy­juk! A legotrombább táma­dás azonban az interjú során nem minket, ha­nem Ormay Józsefnét, a Helikon Iskola köztisz­teletben álló tanárát ér­te, akinek szemére ve­tik, hogy „óránként 25 dolláros munkabérért tanít”, „önzetlenül” (heti 4 órát) amit nem a magyarság, hanem a torontói iskolaszék, Board of Education fi­zet, ezt viszont nem köz­ük az olvasókkal. Ez­zel szemben egyáltalán nem zavarja Korponait, hogy a Magyar Tanszék tanára, évi 35 ezer dol­láros fizetést kap és még pluszokat, és amely tan­széknek alaptőkéjét a magyarság adta össze, amihez később még a Rákóczi Alapítvány is adott 5.500 dollárt. Meg szeretnénk jegyezni Or- mayné több magyarság- tudatot adott a torontói középiskolásoknak egy iskolai szezon alatt, mint Korponai egész emigrá­ciós működése során. De hogy milyen ma gyarságtudata van a Rá­kóczi Alapítvány elnö' kének, Korponai Miklós nak, azt az interjúból szószerint közölt rész vi­lágosan megmutatja: „Itt kapcsolódik bele a Torontói Starban meg­jelent felháborodásukat kiváltó nyilatkozatom, mely annak szellemé­ben fogalmazódott meg, hogy én nem vagyok haj­landó annak a magyar kormánynak az ellensé­ge lenni, amelyik a ma­gyar népnek életszínvo­nalát megemelte, kultu­rális területen is nagy haladást ért el, s a törté­nelmi szemléletében is a magyar múltba megy vissza és olyan nemze­ti szellemet kezd fel­éleszteni, amely sokkal tisztább, mint ami vala­ha nekünk volt.” Eddig a szószerinti idézet! Hátha így érez Korpo­nai Miklós, miért nem telepszik haza. Miért minket akar a pesti kommunista kor­mánnyal együtt mente­ni? Vajon a Rákóczi Alapítvány vezetői ha­sonlóképpen gondolkoz­nak? Reméljük tiltakoz­ni fognak Korponai mi­nősíthetetlen kijelenté­sei ellen! Egyébként ajánljuk mindkettőjüknek az in­terjú írójának és Korpo­nai Miklósnak is, olvas­sák el Hóry László a Me- norahban „Duna 85” címmel megjelent leg­utóbbi cikkét. Hátha ta­nulnak és- okulnak be­lőle ? Az interjú alpári hang­ján nem csodálkozunk. Baj van, ha egy volt vezérkari századost a közönség teljes kizárá­sával készült ismeretlen kis havi lapocskában kell megvédeni! ____________Magyarság DR. SZIKLAY ANDOR KÖZÍRÓ KITÜNTETÉSE Az AMERIKAI MAGYAR ALAPÍTVÁNY (New Brunswick, NJ) igazgatósága november 24.-én, vasárnap a fővá­rosi COSMOS CLUB-ban, ünnepi est keretében, adja át a LINCOLN DIJ-at Dr. Sziklay (Klay) Andor­nak sokoldalú és értékes munkás­sága elismeréséül. A jelentős társadalmi esemény ceremónia mestere: Dóráti Antal. Dr. Sziklay Andor, aki Wash­ingtonban él, az amerikai külügy­minisztérium v. osztályvezetője, ny. követségi tanácsos - számos angol és magyar nyelvű könyv ill. tanulmány szerzője úgy a történe­lem mind a nemzetközi jog terüle­tén - évek óta állandó Írója az Amerikai Magyar Népszava és Sza­badság c. lapok magyar kultúrtör­téneti rovatának. ☆ ☆ A Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége (MMEV) alelnöké- nek választotta prof. PULVÁRI KÁ- ROLY-t (Washington, DC). A kana­dai Woodstockban (Ontario) működő MMEV híreit az immár 26. éve meg­jelenő EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS TÁJÉKOZ­TATÓ c. kiadványuk közli. Legu­tóbbi száma részletesen ismerteti Pulvári Károly tudományos munká­jának jelentős eredményeit.- WASHINGTONI KRÓNIKA -

Next

/
Oldalképek
Tartalom