Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
12.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1985. október «Ne adjatok nekik pénzt!» /Uj Kelet, Telaviv/ Áron Meged a DAVAR- ban szarkasztikus hangvételű Írásban bi- rálja^az izraeli gazdasági életet és bevezetőjében felszólítja az amerikaiakat, hogy "ne adjatok nekik pénzt, jobb ha az űrkutatásba, vagy ami még kívánatosabb - a rákkutatásba fektetitek." A szerző a továbbiakban azt irja.hogy akkor követtétek el a nagy hibát, amikor olyan delegációt küldtetek Izraelba a gazdasági helyzet felülvizsgálására, a- mely miniszterekkel, államtitkárokkal, főtisztviselőkkel^és gazdasági szakértőkkel tárgyalt. Ők összezavartak titeket. Elvakitottak számokkal, mérlegekkel, különböző adatokkal. Olyan delegációt küldjétek, amely kimegy az utcára, megjelenik a piacokon, az éttermekben, szórakozóhelyeken, bankokban, üzletekben. Mit fognak látni? Látják majd a kávéházakat és az éttermeket, melyeket a nap minden órájában zsúfolásig megtöltenek a vendégek, amikor is fiatal lányok és fiuk, egész családok ülnek az asztaloknál, esznek- isznak. Megkérdezik a bizottság tagjai, mibe kerül az étkezés dollárban és bejegyzik könyveikba. Utána megkérdezik, hogy mit csinál ilyen sok fiatal ezeken a helyeken munkaórákban, s honnan van pénzük. A bizottság tagjai bemehetnek majd a villanykészülékeket, bútorokat, sőt a- utókat árusító kereskedésekbe és azokat is vevőkkel zsúfolva találják. Az elárusítók majd elmondják - szégyenkezés nélkül hogy volt ugyan rövid idővel ezelőtt némi kis pangás, de most, hál* Istennek, jól megy az üzlet, több frizsidert, több mosógépet, több videót, több autót vesznek, alig lehet győzni a keresletet. Bemehetnek az utazási irodába is, megkérdezni, igaz-e, hogy a magas adók miatt csökkent a külföldre utazók száma? Az utazási irodák tisztviselői majd jól kinevetik őket és elmondják nekik, hogy minden nyáron ezt jósolják, amikor fölmennek az adók, de az ellenkezője^az igazság, az utazók száma növekszik, sőt, megduplázódott a Távol-Keletre utazók száma, amikoris minden ilyen kirándulás legalább ötezer dollárba kerül. S bemennek majd a bankokba.. .Azaz, nem mennek be a bankokba, mert olyan hosszú sorok állnak a pultok előtt, hogy már senki sem fér el a helyiségbe. Este pedig majd látogatást tehetnek a színházakban és koncert-termekben, bepillanthatnak a különböző éjszakai szórakozóhelyekre megállapíthatják, hogy minden-minden tele van, s ha megkérdezik a belépőjegyek árat, megrettennek.^ S majd bérelnek taxit, melyen végig hajtanak az országutakon, a sürü forgalomban, amely mit sem csökkent. A sofőr majd elmeséli nekik, hogy a benzin állandó drágulása ellenére sem csökkent a forgalom, s útközben láthatják a luxusvillákat, melyek legutóbb épültek, a városok közelében, a településeken, az uj lakónegyedekben. S ha megkérdezik a sofőrt, az majd válaszol, hogy igen a helyzet nehéz, kérdés, hogy kinek. Aki alacsony fizetésből él, annak nehéz, de a középosztálynak nem rossz, elrendeződnek, sőt, spórolnak. Hiszen épp a napokban lehetett olvasni az újságokban,hogy az izraeli átlagpolgár megtakarított pénze több,mint 9000 dollár. Több mint Belgiumban, sőt, az Egyesült Államokban. Hihetetlen - mondják majd a bizottság tagjai -, de úgy van - bizonygatja a sofőr. S mindez a fekete tőkén kívül. S aztán a bizottság tagjai találkoznak a miniszterekkel és a hivatalnokokkal, akiknek feltesznek néhány kérdést. Például ilyesmit: - Önök azt állítják, hogy helyzetük nagyon nehéz és deficitjük egyre növekszik. Ha igy van, hogyan lehetséges, hogy önök küldik - a négy nagyhatalmon kívül - a legnagyobb számú küldöttséget minden nemzetközi kongresz- szusra, fesztiválra - államköltségen. Hogyan lehetséges, hogy önök magasabb végkielégítést fizetnek elbocsátott állami alkalmazottnak, mint Amerikában? S vajon elkerülhetetlen-e, hogy az önök megbízottai, ha New Yorkba érkeznek, feltétlenül a Waldorf-Astoriában szánjanak meg? A hollandok ennél kevesebbel beérik. S ha már itt tartunk, miért van önöknek szükségük huszonöt minisztériumra, ahol fizetéseket kell folyósítani a miniszternek, a miniszterhelyettesnek, az államtitkárnak, a titkároknak és a titkárnőknek? S fizetik az autótartást, s nagy reprezentatív költségeket. De hiszen mindez óriási költséggel jár. Nem volna elég tizenkettő? A delegáció, természetesen, válaszokat kap minden zavarba ejtő kérdésre. Csakhogy a számok ezúttal már nem tussolják el a tényeket, miután saját szemükkel látták, hogyan él ez az ország. Ne adjatok tehát nekik pénzeket! Ha ennek az országnak igaz barátai vagytok, tanítsátok meg saját lábára állni, saját munkájából élni. (Az Uj Kelet, az izraeli magyar-zsidók lapja. Egyetlen magyar nyelvű napilap a szabad világban.) Izraeli vicc: Egyetlen baráti szomszédunk van, a tenger - és abba is folyton bele akarnak minket kergetni...
