Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

Amerikai Magyar Értesítő' 1985. október 10.oldal \ *** ■ • ■■ ■ —­AZ I956-OS OKTÓBERI MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKEIBŐL ☆ ☆☆ KISKÖRÚTON TÖRTÉNT____- Részlet, 1956 ­Most Bajcsy Zsilinszky utcának hivják. Az eső lassan szemerkélt. Enyhe idő volt különben és az utcákon nyüzsgött a nép. Most mindenki mindent látni akart. Volt is mit bőven amerre csak nézett az ember szeme. Mint egy hatalmas kirakat olyan volt Budapest... Csakhogy ebben a kira­katban most a régi rend fordítottját mu­tatták a dolgok. Mindenki, mindent fel­dúlt, s végül a rombolók egymást is ki­irtották. . .Vagyis leharcolt tankok, fél­redőlt villamoskocsik, kettétört fegyve­rek, puskák, benzines üvegek, döglött gránátok, lecsüngő dróthuzalok, hullák, épülettörmelékek és ki tudja milyen sze­méttömb éktelenkedett a járdákon és út­testeken. A gyerekek közül sokan egy-egy kilőtt orosz tankon lovagoltak vagy búj ócskát játszottak körülötte. Majdnem csendes volt minden, csak elvétve dördült el puskalövés. Valahol messziről felelget- tek egymásnak, mintha nem tudnák a rend­zavarok, hogy béke van újra, s ünnepel Budapest, talán az egész ország. Kint sétálok én is a bámészkodók kö­zött és már a Nemzeti Múzeumnál tartok, mikor a túlsó oldalon, közel a Kossuth Lajos utcához nagy tömeg verődött össze. A tömeg, amely ment, sodródott nem fé­lénk, de nem is bátor. Közöttük számo­sán, szomorú emberek beszélgettek vagy pusztán várakoztak. Már a gyerekek sem rikoltóztak körülöttünk. A kíváncsiság engem is átsodort, hogy megnézzem az uj látványosságot. Alig fértem az embergyürütől közel az összesereglés okához, ezért érdeklődni kezdtem felőle. De válasz helyett csend­re intettek, amit csak akkor értettem meg mikor sikerült egy kar szalagos nyo­mába szegődni. Azt hitték, ill. hihették, hogy hivatalos közeg vagyok és utat szo­rítottak nekem is. Az embersokaság köze­pén azután elállt szemem-szám a borzalom­tól, ahogy a halál elém toppant. Egy rögtönzött körüldiszitéssel se­lyem lobogó és virágcsokrok között fe­küdt egy felismerhetetlenségig összeron­csolt fiatalember. Szinte jelenésszerü- nek hatott. De nem erről akarok beszélni. Mert selyem lobogó és virágcsokrok nélkül ez­rek és ezrek buktak fel az utca köveze­tén és tapodta őket porba a tankok her- nyótalpa. Itt a megrendítő az volt, hogy a hős gyermekember mellett egy megtört szivü és reménytvesztett fiatalasszony tör­delte a kezét. Hallható volt ahogy ro­pogtak az ujjperecéi és mindnyájan látu tűk, hogy vált fekete haja szürke kalap­ja alatt fehérré. Olyan seszinü fehéres lett mint mikor a lenvásznat készítették az asszonyok odahaza. A szempillája is belefehéredett. Senki sem kételkedett abban, hogy anya volt a sok közül, aki megtalálta és megismerte haza nem térő gyermekét "a legjobbat és a legkiseb­bet", amint mondogatta teteme felett. Többen tartották távol a véres hullától akinek kezébe merevedett a fegyvere. Hosszan elgondolkoztam ezen a sziv- szorongó látványon, az anyán és gyerme­kén. Kerestem az okokat, hogy mi kény- szeritette a fiút, hogy fegyvert fogjon az elnyomók ellen, mikor anyjáról Ítél­ve helyzetét, gondtalanul élhettek. S ekkor értettem meg, hogy közös veszély­ben egységes a magyar. Megértettem az anyát az elnémult kis hőssel együtt, a- kik igy együtt a sok elfásult embernek példát mutattak;. Mintha megfordult vol­na a régi rend, hogy most a fiuk és lá­nyok állnak a vártára azokkal az édes­anyákkal, akik megdicsőült gyermekeiket gyászolják... Én akkor büszke voltam ezekre az ön­feláldozó gyerekhősökre és - kicsit szé­gyeltem is magam. Lajossy Sándor ,, Veletek voltam aznap, mikor a Bem szobornál magyar és lengyel zászlók alatt ujjongtatok. Nem tudom, közületek ki él még és ki holt már, midőn elnémult minden, csupán a tűz ropog. ” (Adam Wazyk: Qui Tacent Clamant) Lengyelország ,,A legiázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a Szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. ” ,,A magáramaradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. ” (Albert Camos: „A magyarok vére”) Franciaország ,,Szent vagy Magyarország, rettenthetetlenül dicsőséges. Halántékodon a töviskoszorúval, mint a Megváltó a kálvárián ” (Juana De Ibarbourou) Uruguay ,,Ej romantika, kék füsttel égsz te .. . Szovjet tankok Budapest kövén. A Lubjanka pincebörtönében Mennyi víz folyt el, s mennyi, mennyi vér. ” (A. Petrov) Moszkva 1961. ,,Dobtátok magatokat az egyenlőtlen küzdelembe Oroszlánugrással, énekelve. Lehelletetek, szent véretek lánggá legyen Feloldani a szolgaság láncait. Gyorsan adja Isten, hisz Szabadságotok Fája virágban álljon, testvéreink!” (Szpirosz Panajotopulosz: „Magyar testvéreinkhez ”)

Next

/
Oldalképek
Tartalom