Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
Amerikai Magyar Értesítő' 5.oldal SZENTPETERY: Az egyensúly Demszky Gábor büntetőügye tárgyalásának időpontját nem tették éppenséggel közhírré Budapesten, igy is elegen szereztek tudomást róla. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a tárgyalás napján, 1983 december 21-én, több, mint száz (egyesek szerint 200) "érdeklődő" szállta meg a tárgyaló- termet. A bíróság ugyan felszólította őket arra, hogy hagyják el a termet, de e felszólítás falra hányt borsónak bizonyult. A bíróság rendkívüli leleményességről tett tanúságot amikor úgy döntött, hogy a tárgyalást egyszerűen "áthelyezi" egy másik terembe. Nem rögtön, persze. Előbb megvárta, amig azt a bizonyos másik termet körülfogták a rendőrök. A rendőrök eleinte senkit sem engedtek be. A nyugati újságíróknak ez valószínűleg nagyon tetszett. Az ilyesmi végreis nyugaton szokatlan. A magyar hatóságoktól azonban semmi sem állt távolabb, mint az a szándék, hogy szenzációt okozzanak. S igaz, ami igaz, ezen a napon pompás formában voltak. Egy-kettőre rájöttek ugyanis arra, hogyan kell a demokratikus igazságszolgáltatás látszatát fenntartani. Rövid habozás után a külföldi újságírókat beengedték a tárgyalóterembe, - de csak tolmácsaik nélkül. Az Amnesty International, az International Federation of Human Rights,jogi szakértői, valamint az Egyesült Államok egy diplomatája azonban még tolmács nélkül sem hallgathatta végig a tárgyalást . A tárgyalást különben a hurcolkodás miatt egy órás késéssel nyitották meg. Tegyük hozzá: egyes nyugati megfigyelők számára az volt a meglepő, hogy egyáltalán megnyitották. Hivatalosan a Demszky-ügy 1983 szeptemberében kezdődött, amikor az ellenzéki érzelmeiről ismert szociológus kocsiját megállította a rendőrség állítólagos gyorshajtás miatt. Demszky meg is állt, de csakhamar rájött, hogy a rendőrséget jobban érdekli kocsija tartalma, mint a jogosítványa. Az igazoltatást végző rendőrök közül az egyik ugyanis kiemelt a kocsiból bizonyos papírokat, talán abban a reményben, hogy egy óriási méretű és természetesen az amerikaiak által pénzelt összeesküvést fog azok révén leleplezni. Demszky viszont nyilván úgy gondolta, hogy a rendőrnek ehhez nincs joga, s igyekezett visszavenni a papírokat. Ezután, ugyancsak állítólag a rendőrök úgy összeverték Demszkyt, hogy négy 198^. március napig korházi ápolásra szorult. Az ü- gyészség a már említett nyugati megfigyelők legnagyobb meglepetésére arra a meglehetősen erőltetett álláspontre helyezkedett, hogy Demszky a hatósági közeg elleni erőszak bűntettét követte el. Mind ezt azon az alapon, hogy az említett papi rókát "erőszakkal" akarta kivenni egy hatósági közeg kezéből. (Hogy a rendőrök u- tána összeverték Demszkyt azt az ügyészség merő rágalomnak tekintette.) Az ügyészség tehát vádat emelt, az igy keletkezett ügyben azonban tulajdonképen nem Demszky, hanem a magyar ellenzék, a Szamizdat volt az igazi vádlott. Demszky csak a nevét (s igaz, bizonyos fokig testi épségét) adta az ügyhöz. Az amerikai sajtó már jóval korábban felfigyelt arra, hogy mi történik Magyarországon. Először Nagy Károly professzornak 1983 januárjában a Christian Science Monitor szerkesztőségéhez intézett levelében olvashattuk, hogy bajok vannak Magyarországon az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Ez még nem vert fel valami nagy port, végre is nem sokan olvassák a szerkesztőségekhez intézett leveleket. Februárban azonban már a Wall Street Journal budapesti tudósítója számolt be arról, hogy 1982 novemberében a magyar ellenzék több tagját zaklatta a rendőrség. Nagy profesz- szor is, s a Wall Street Journal is tul- ment a rendőrség különös akcióinak egyszerű ismertetésén. Mindketten felvetették annak lehetőségét, hogy tulajdonképen egy koncentrált magyar-ellenes támadásról volt szó. Kitűnt ugyanis, hogy a- mikor a magyarországi ellenzék egyes vezetőit rövid időre őrizetbe vették, u- gyanakkor a román és cseh rendőrség az erdélyi és felvidéki magyarság vezetőit tartóztatta le. Figyelemmel arra, hogy a Szovjetuniónak is vannak nemzetiségi problémái, nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a rendőri akció orosz kívánságra, sőt esetleg orosz szervezés e- redményeként jött létre. Áprilisban és májusban a New York Times foglalkozott a magyar ellenzék helyzetével (igaz, már az erdélyi és felvidéki magyar vezetők sorsának említése nélkül) . Az elmúlt nyár folyamán pedig a Forbes, a nagytőke magazinja feszegette az ügyet. Egyáltalán nem túlzás, a fentiekből arra következtetni, hogy a magyar rendőrség, s főleg annak a politikai ügyekkel foglalkozó részlegének tagjai újabban kissé boldogtalannak érzik magukat. Kádár immár évek óta megakadályozza ő- ket abban, hogy ugyanis, mint a "prole- táriátus ökle" lesújtsanak valakire. E- miatt nyilván zúgolódtak, majd amikor még erre sem történt semmi, parancs nélkül, sőt, ki tudja, talán parancs ellenére lesújtottak szegény Demszkyre.
