Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
1984. február Amerikai M '.gyar Értesítő 3.oldal tak arra, hogy egy országot vezessenek. Egy Hidas Istvánról például nem sok jót lehet feltételezni, jóllehet o volt az, akit a párt Rákosi utódának "nevelt". A többiek, ha lehet,még alkalmatlanabbak voltak. Nagy Imrében viszont, érdekes módon, 1953 végén Hruscsov már nem bi- zott, s szerencséjére Tito ebben egyetértett vele. Más választás nem lévén, Hruscsov valószinüleg már 195^ elején Andropovot bizta meg azzal, hogy kerítsen egy Moszkva, s Belgrád számára e- gyaránt elfogadható uj főnököt a magyarok számára. S Andropov, hogy úgy mondjuk ki akarta vágni a rezet. A saját érdekében, persze. Andropov magyarországi kiküldetését ugyanis karrierje szempontjából különféleképen lehet értékelni. Andropovot, jó munkája elismeréseként Sztálin még 1951-ben az Isten háta mögül (Szovjet Karéliából) Moszkvába helyezte, ahol igen magas beosztást kapott. Sztálin halála után viszont, 1953-ban, követ- ségi tanácsos lett egy kis, már teljesen leigázottnak hitt csatlós országban: Magyarországon. Érthető, hogy ezt egyesek lebukásnak nézik. Másfelől azonban igaz az is, hogy Magyarország abban az időben rendkívüli komoly gazdasági problémákkal küzdött, ami természetesen Moszkvának is komoly fejtörést okozott. Nagy Imre ezzel összefüggő miniszterelnöki kinevezése, s uj, nagyobb szabadságot biztositó programja miatt tehát a szovjet vezetők nyilván fontosnak tartották, hogy Magyarországról pontos információkat kapjanak, mégpedig gyorsan. Ilyen feladatot általában csak nagyon megbízható és a hatalomhoz közel álló személyek kapnak. Tény az is, hogy Andropov nagyon hamar, elképzelhetően még a hruscsovi utasitás előtt nagykövet lett. Mindez nagyon szép, de Andropov még igy is korábbi moszkvai rangja a- latt maradt. Bárhogyan volt is, tény az, hogy An-• dropov nagy ambicióval fogott a hruscsovi ukáz végrehajtásához. Kopácsi Sándor, Budapest volt rendőrfőkapitánya könyvéből tudjuk, hogy a nagykövet számos, Rákosi által egykor bebörtönzött kommunista vezetővel ismerkedett meg, s tartott fenn kapcsolatot. Andropov számára ugyanis az ideális jelölt nyilván az volt, a- ki megjárta Rákosi börtöneit, s ezért Tito feltételezhette róla, hogy elsősorban rá, és nem Moszkvára fog hallgatni, de aki ugyanakkor megingathatatlanul hűséges Moszkvához. Ha másért nem, hát a- zért, mert kénytelen. S Andropov megtalálta ezt az ideális jelöltet Kádár János személyében. Lehet, hogy Kádár egyszerűen szimpatikus volt Andropovnak, s ezért javasolta őt magyarországi pártfőnöknek. Helms szenátor azonban a szóbanforgó beszédében rámutatott egy másik lehetőségre is. Arra, hogy ezek ketten nemcsak elvtársak, hanem kollégák is voltak. A Szenátor szerint ugyanis az NKVD, a KGB elődje még 1939-ben hírszerzőnek beszervezte - Kádár Jánost. Kádárnak az lett volna a feladata, hogy az olyan kommunisták káderanyagán "dolgozzon", akik nem követték Moszkva utasítását, és nem kívántak együttműködni a nácikkal a német-szovjet megnemtámadási szerződés aláírása után. A- lig néhány héttel később, 1939 szeptember végén azt az újabb feladatot bízták rá, hogy a Magyarországon keresztül vonuló lengyel ellenállók közül figyelje azokat (s valószínű jelentse is azokat) akik a francia vagy angol titkosszolgálattal igyekeztek kapcsolatot teremteni. Még később, valamikor 1941 júliusa és októbere között a magyar kommunisták azt a parancsot kapták Moszkvából,hogy "szivárogjanak" be a magyar ellenállási mozgalomba. Ennek az akciónak Rajk László volt a vazetője, mig helyettese egy Barna János nevű személy volt, aki azonban akkor Lipták János név alatt működött. Kádár, akinek eredeti neve Cser- manek volt, azonos ezzel a hol Barna, hol Lipták nevű személlyel. Megtudtuk a szenátor beszédéből azt is, hogy Rajk, aki a leghithübb, s legfanatikusabb hive volt a mozgalomnak, állítólag nem volt hajlandó a marxista-leninista eszmét teljesen alárendelni az erősen a nácizmusra emlékeztető szovjet szupernacionalizmusnak. A Csermák-Lipták-Bar- na-Kádár nevű személy mindezt állítólag "lelkiismeretesen" jelentette az NKVD- nek. S ugyancsak állítólag Rajkkal e- gyütt sok mást is "beajánlott" az NKVD- nek. Helms szenátor végül még azt is megemlítette Kádárral kapcsolatban, hogy ő volt az, aki Nagy Imrét a forradalom egyre nagyobb mérvű támogatására biztatta, amit természetesen csapdának szánt. Más forrásból tudjuk, hogy Andropov viszont 1940-től kezdve dolgozott "mellékesen" az NKVD-nek. Honnan vette Helms szenátor ezeket a szörnyű adatokat? Kérésünkre a szenátor irodája odanyilatkozott, hogy az adatok egy bizalmas jelentésből származnak, s nincs okuk kétségbe vonni azok helyességét. Közölték továbbá azt is, hogy a Congressional Record amiben ez a beszéd megjelent minden washingtoni diplomáciai képviseletnek jár, igy, tudomásuk szerint a magyarnak is. A Magyar Népköztársaság Nagykövetsége a mai napig nem cáfolt, nem tiltakozott, s nem kért helyreigazítást. Hallgatott. Ennek ellenére lehetséges, hogy kettőjük barátsága nem azon alapszik, hogy közös "munkáltatójuk" volt. Vagy lega
