Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. felírná n í i HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 12 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 10 US-dollár Külföldre: 13 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. 1 Helms nem vitatta, hogy Andropov jobban szereti a whiskeyt, mind a vodkát, (bizonyára ő is igy van ezzel), s nem vitatta azt sem, hogy mivel tölti Andropov az estéit. Viszont meglehetős részletességgel mondta el, hogy miket csinált Andropov nappal. S e beszéd során teljesen váratlanul megemlítette azt is, hogy Andropov és Kádár jóbarátságban vannak. Tényleg? ■Az olvasók közül bizonyára sokan emlékeznek arra, hogyan irta le Méray Tibor a Thirteen Days That Shook the Kremlin cimü könyvében Kádár es Andropov e- gyik találkozását. Eszerint 1956 november 1-én Nagy Imre kormánya jelenlétében fogadta Andropov akkori szovjet nagykövetet, s élesen tiltakozott azért, mert újabb és újabb szovjet csapatok lépték át a magyar határt. Nagy Imre ekkor már néhány napja kapott ilyen jelentéseket, de egy ideig elfogadta Andropov magyarázatait arról, hogy csak a szokásos csapatmozdulatokról van szó. November 1-én azonban már ^lehetetlen volt hinni a nagykövetnek. (Érdemes itt közbevetőleg megjegyezni, hogy azokról a szovjet csapatokról van szó, amelyeket Kádár saját állítása szerint napokkal később fog majd behívni.) Amikor a minisztertanács során Andropov u- jabb magyarázatokkal állt elő, Méray szerint Kádár, aki államminiszterként volt jelen, szokatlanul felhevülten rátámadt Andropovra, s azt kiabálta, hogy mint magyar kész a puszta kezével harcolni a szovjet tankok ellen. A nyomaték kedvéért tegyük hozzá, Méray könyvének előszavában ünnepélyesen hangsúlyozta, hogy csak az igazságot^ közli müvében, elsősorban azt, amit 6 maga látott és tapasztalt. A leirt találkozás alapján tehát nagyon nehéz feltételezni, hogy Kádár és Andropov között baráti kapcsolat áll fenn. Igaz később kételyek merültek fel Méray adatainak helyessége ellen. Az amerikai Zinner professzor szerint ugyanis Méray elkedvetlenitően keveset látott és tapasztalt. A professzor a new yorki Columbia Egyetem kitünően képzett történész-kutatóinak segítségével évekkel később írott müvében (Revolution in Hungary) afeletti meglepetésének ad kifejezést, hogy Méray a könyvben szereplő a- datokat Magyarország határain kívül, és a forradalom után szedte össze - másoktól. Mindezt, talán Méray iránti kíméletből, egy lábjegyzetben mondta el. Akkor hát milyen viszonyban van Kádár és Andropov? E kérdésre alighanem Kádár pályafutásában találjuk meg a választ. A negyvenes évek közepén a "hazai" kommunisták között Kádár volt a második - Rajk után. A hazaiak azonban a moszko- viták után következtek, s igy Kádár elég messze volt a tényleges hatalomtól. Amikor Rajk, sokak számára váratlanul külügyminiszter lett, Kádár lépett ugyan a helyébe a belügyié, de a hírhedt Államvédelmi Osztály (AVO) akkor már Államvédelmi Hatóság (ÁVH) volt, s nem tartozott a belügyhöz. Szovjet szempontból tehát Kádár r.ég az addigi legmagasabb pozíciójának betöltése idején sem volt túl fontos. Ugyanakkor Hruscsov sem tartozott Sztálin belső köréhez, s Magyarország ellenőrzése nem tartozott feladatai közé. Minden valószínűség szerint tehát Hruscsov a sztálini évek a- latt nem találkozott Kádárral. Amikor viszont Hruscsov uralomra került, Kádár még börtönben volt. Kiszabadulása után Kádár a budapesti XIII. kerületi párt- bizottság első titkára lett, ami nem o- lyan pozíció ami felkelti a szovjet vezetők érdeklődését. És mégis, kereken két év alatt Kádár "káprázatos" karriert futott be. Egészen bizonyosnak látszik, hogy ez nem kis mértékben Andropov "müve" volt. Hruscsovról tudjuk, hogy szinte uralomra jutásától kezdve külpolitikájának sarkalatos pontja volt a Jugoszláviával való viszony rendezése. Ennek egyik (bár korántsem egyetlen) feltétele, hogy ne mondjuk ára az volt, hogy Rákosit meneszteni kellett a magyar párt életéről. Hruscsov ebbe alighanem nagyon szívesen belement volna, ha tudta volna, kit tegyen helyébe. Akkoriban azonban úgy látszott, Rákosi alapos munkát végzett a pártvezetőség "megtisztítása" terén. A párt élén ekkor már nem volt más, mint a régi sztálinista gárda, vagyis a mosz- koviták, és az általuk elfogadott bólogató jánosok. Hruscsov tisztában volt azzal, hogy a moszkoviták rendkívül népszerűtlenek voltak Belgrádban, a bólogatok viszont teljesen alkalmatlanok vol
