Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11. szám
6.oldal kolai önképzőköri nivót sem ütik meg... Most aztán gyötörhet a kérdés: hát mi is vagyok voltaképen? Kivételes képességű újságíró, vagy szellemi képességeimben erősen korlátozott "hétpecsétes" sajtó briganti? Persze nem Korponay ur hivatott arra, hogy ezt eldöntse, annál kevésbé, mert levelei tanúsága szerint még a magyar helyesírással sincs tisztában és összekeveri a szezont a fazonnal, az Apollót az Apostollal. Felfogására pedig jellemző fényt vet az az azóta már sokfelé i- dézett megállapitása, hogy a magamfajta " sajtóbrigantik", a magyar ügy fogadat- lan prókátorai a Julinénik és a féllábbal már sirban lévő kriptavirágok vigasztalására firkálnak össze hétről-hét- re különböző sületlenségeket. És ezzel elárulják - Írja emelkedett szellemű levele végén -, hogy milyen mélyre tudnak süllyedni a keresztény nemzeti újságírás kommunistaellenes bajnokai. Korponay urat zavarja a kommunistael- lenesség, amit azzal is ország-világ tudomására hoz, hogy közlevelében "nemzeti mezbe bujtatott hazafias frázisoknak, semmitmondó és agyoncsépelt szólamoknak" nevezi a nemzeti szellemű emigrációs lapok cikkeit. Akinek nem sül le a képéről a bőr, ilyeneket nyíltan leírni és hangoztatni, annak - hadd dobjam vissza a labdát - szellemi képességei nemhogy a középiskolai önképzőköri nivót, de egy elemista értelmi szintjét sem ütik meg. Vagy nagyonis megütik és tudatosan, na- gyonis átgondoltan igyekszik eszmei zűrzavart, ellentétet kavarni az emigrációban. Ha szellemi adottságai nem is teszik túlzottan alkalmassá a fentnevezett urat erre a feladatra, veleszületett hajlamai annál inkább. ☆ Nem tudok ellentállni a kisértésnek, hogy ne idézzek erre vonatkozólag egy autentikus véleményt. Olyanvalakiét, aki régről és igen jól ismerte Korponay századost, mint katonát és mint embert, de mint emigrációs közszereplőt is. Kisbar- naki Farkas Ferenc irta róla nem sokkal halála előtt a jellemzést, melyből csupán három mondatot emelek ki: "A százados ur sajnálatos nyugtalan természetének az a lényege, hogy mindig csinál valamit: teljesen mindegy, hogy mit s ezzel nagyrészt hozzájárul a kanadai sorstársak békességének és hazafias működésének bomlasztásához. " A vezérezredes - Korponay Miklós följebbvalója - ezután a százados ur kihívó és nyegle modorát kifogásolja, ami mindig "túlzottan megalázkodó és feltűnően simulékony magatartássá" alakul át mindazokkal szemben, akiktől éppen valami várnivalója volt. S végül még valami - ami azt tanúsítja, hogy grafomániája nem újkeletű és nem 198A. november öregkori jelenség nála: "Korponay százados ur különböző írásai, röplapjai és sokszor valótlanságokon alapuló zavart- keltő kis megnyilatkozásaiból megítélhető szerepe a közéletben." Sapienti sat! Az okosnak ez is elég - az emigránsoknak is, akik pontosan ilyen jellembeli tulajdonságokat ismertek meg a Rákóczi Alapítvány elnökénél. És még valamit legyen szabad ráadásul idéznem a fenti jellemzésből. Egy mondatot, mely K.M. jellemének egy másik vonását mutatja be: "Korponay százados ur olyan önreklámot csap, ami még azokat is gondolkodóba ejtheti, akik őt nem ismerik: egy katonának nincs szüksége, hogy természetes katona és férfi tulajdonságait saját magáról ujságközleményekben hirdesse meg." Nos K.M. ezen szokása - akárcsak bomlasztó ügyködése, vagy grafomániás levélterjesztése - azóta sem változott. Ezt bizonyítja egy most megjelent könyvecske is, amit a Rákóczi Alapítvány pénzén adott ki jónéhány példányban LÁRMAFA címmel és mely főleg az ő nagyságát zengi. Az ő működését dicséri s neki csinál reklámot. Amire végső fokon mindenkinek joga van - ha jóizlésével összefér és bírja a gyomra -, de a saját zsebére, saját pénzén. Nem a Rákóczi Alapítvány közcélokra szolgáló pénzén. Igaz, ez a pénz néha máskor is olyan célra megy - ment -, amivel nehéz egyetérteni. De hadd világítsam meg, mire célzok. ☆ Van ebben a Lármafában egy 27 oldalas pályamunka-dolgozat, amit a "Magyarság- tudat külföldön" cimü pályázatra küldött be bizonyos P. Deák Pál - akinek a neve máskor Páldeák - s ebben úgy odamondogat az emigrációs sajtónak és az újságíróknak (mindenki a szegény firkászokat szidja;), mint annak a rendje! Hogy miért pécézzük ki az otthoni rendszer hibáit, hogy miért nem vesszük észre a jót is, hogy miért nem"korszerüsödünk" az emigrációs politikában? Szakasztott o- lyan hangszerelés, mint amilyennel a pályázatot kitűző Rákóczi Alapítvány elnöke szapulta az idejétmulta kommunistaellenes szólamokat...Hát csoda ezekután, hogy a Rákóczi Alapítvány 1,500 dolláros első diját ez a Páldeák alias Deák Pál (vajon melyik az igazi?) kapta? Nem vitatom, hogy vannak a tanulmányban - elvégre 27 oldalba sokminden belefér - megszívlelendő részek, hasznos meglátások és tanácsok is, de egészében, a tendenciájában erősen vitatható a munka értéke és pld. a clevelandi Árpád Akadémia pályázatán aligha számíthatna díjazásra, vagy elismerésre... Hogy a már fentebb említett "Magyarságtudat külföldön"cimü szimpóziumnak Amerikai Magyar Értesítő'
