Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11. szám
STIRLING GYÖRGY: A lármafa levelei A gondolat szép volt. Szimpózium - értekezlet, megbeszélés - a magyarság- tudatról. A nyugati magyarság - azonbe- lül is elsősorban az ifjabb korosztályok a másod- és harmadgenerációs fiatalok és az un. középnemzedék - magyarságtudatáról. 1982. szeptember 18.-án két évvel ezelőtt került rá sor torontóban. A Rákóczi Alapítvány rendezte, a nagyobb látogatottság reményében az ugyanakkor tartott III. Magyar Világtalálkozóval egyidőben. Helyileg a Világtalálkozónak otthont adó Magyar Háztól néhány utcá- nyira, egy kollégium előadótermében. Ismétlem: a gondolat és a kérdés sző- nyegrevitele ellen a nyugati magyarság sorsáért aggódó emigráns nem emelhet kifogást. De már az ellen igen, hogy számos olyan felszólalás is elhangzott e- zen a szimpóziumon, mely homlokegyenest más szellemet képviselt és sugárzott, mint ami mellett párszázméterrel odább ülésező Világtalálkozó résztvevői egyértelműen elkötelezték magukat. Sokan a- zok közül, akik a Világtalálkozó szüneteiben átlátogattak a Rákóczi Alapítvány szimpóziumára, felháborodva és megbot- ránkozva tértek vissza onnét. Erről azokban a hónapokban több cikk is megjelent az emigrációs sajtóban és bizonyos kényes kérdések körül sokáig folyt a vita - a meddő vita -, de mivel előbb-utóbb minden vita kifullad, ez is lekerült a napirendről. Más problémák foglalkoztatták az emigrációs újságokat és a Rákóczi Alapítvány maga is szolgáltatott uj témát: megjelentetett egy hibáival és erényeivel egyaránt jelentős könyvet, mely körül ismét parázs vita lángolt fel az emigrációban. Mivel magyar sajátosság, hogy képtelenek vagyunk érzelmek és indulatok nélkül vitatkozni, a vita hamarosan elfajult és érvek helyett mindenki személyeskedni kezdett, keresztbe-kasul sértegetve a másként vélekedőt. Mire persze mindenki megsértődött mindenkire, sokszorosított körlevelek és magánlevelek százai kezdtek keringeni az emigrációban, barátságok bomlottak fel és mentek tönkre. Ebben a levélakcióban főleg a Rákóczi Alapítvány ráérős elnöke, Korponay Miklós járt elől, noha a "Spirit of Hungary" körüli vitában őt senki személyileg nem bántotta, nevét senki meg nem említette, mégis valósággal tajtékzó dühvei támadt azokra, akik birálni mertek egy s mást a Rákóczi Alapítvány által kiadott könyvben. Amiről csak én tudok, az egy ötol- dalas körlevél bizonyos "meakulpázó sanda mészárosról" (az én lennék, e sorok Írója), meg négy-öt személynek szóló ma19 8A. november 5.oldal gánlevélről, melyeknek másolatait - éppúgy mint a KOMISZ aláirásu körlevél jobb ügyhöz méltó buzgalommal sokszorosított példányait - sokszáz cimre szétküldte ez az unatkozó hadfi. ☆ Hogy ezkben a levelekben micsoda személyeskedések, utszéli mocskolódásokat találhat a jobb sorsra érdemes olvasó, arra most nem akarok kitérmi, mert kár az időért, de minek is adjak újabb nyilvánosságot olyasminek, amit jóizlésü ember úgyis a papírkosárba hajit s ami csak írójának (és szétküldőjének) mentalitására vet rossz fényt. (Közbevetőleg: tizenöt évvel ezelőtt kezdődött emigráns életem elején sokat hallottam arról, hogy az emigrációs betegségek egyik legjellegzetesebbje a gyalázkodó levelek sokszorosítása és szétküldözgetése. Valaki előbányászik a másik múltjából valamit, amivel - úgy véli - diszkreditálhatja az illetőt - s erre neki áll levelet körmölni, fogalmazni, sokszorosítani és postázni. Költséget és fáradtságot nem kiméivé - ahogy mondani szokták. Ezeket szegényeket gra- fomániás hajlamokkal verte meg a sors, de olyat írni - és főleg úgy írni - nem tudnak, hogy ezt újság közölje. Ezért aztán ilyen uton-módon terjesztik szellemi termékeiket, melyekre inkább illik az izzadság kifejezés. Nem kellett sok időt töltenem az emigrációban, hogy meggyőződjek arról: valóban sokan hódolnak ennek a nemes sportnak és küldözgetik leveleiket szerteszét, boldog-boldogtalannak. És ezek között is első dijat érdemelne Korponay barátunk, aki már any- nyi levelet irt életében, hogy mindaz vastag kötetet töltene meg sokszínű lapjaival. Micsoda szomorú aktivitás, hiábavaló magyarázgatása a semminek.) ☆ Mellesleg egyvalamit azért ki kell emeljek KOMISZ legutóbbi levélkampányából. Csupán egyetlen mondatot, egy megállapítást, ami két levelében is szerepel, de homlokegyenesen ellentétes értelemmel Az ötoldalas körlevelében például ezt Írja rólam ez a derék ember: "Stirling György, az emigráció legszorgalmasabb Íródeákja, kivételes képességű újságíró, aki ismeri mesterségének minden csínját-binját." Egy ugyanakkor kelt és ugyancsak többtucat példányban szétpostázott magánlevelében "Hétpecsétes sajtó -brigantinak nevez (ami nyilvánvalóan fogalomzavarról árulkodik, t.i. hallottunk már hétpecsétes titokról és hétpró- bás brigantiról, de a kettő keveréke csak a levélíró zavaros agyában él) és ez igen hízelgő rámnézve. Igaz, rögtön lehűti büszkeségemet a következő jellemzéssel: szellemi képességei a középisAmerikai Magyar Értesítő
