Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 198^. január NYÍLT LEVÉL Kedves Jóska! Örülök, hogy múltkori "Nyilt levelem"- mint irod jó viszhangra talált és sok utánrendelés érkezett abból a számból. Még jobban örvendeznék annak, ha sokan előfizetnék az Értesítőt. Magyar- országon az újságszerkesztés, kiadás, nyomtatás és terjesztés állami tomogatás- sal történik és minden "elővigyázatos" polgár előfizet legalább egy napilapra. Itt Nyugaton főleg azok támogatják az otthoni sajtótermékeket, akik "zökkenőmentesen" óhajtanak évente többször hazautazni. Sokan otthonról hoznak vagy rendelnek újságokat, mert az olcsóbb. A legutóbbi Frankfurti Könyv-Világ- kiállitáson tapasztalhattam, hogy lényegesen több tehetséges Írónk van itt az emigrációban, mint idegenbe szakadt és- cenzurázott Hazánkban. Amig odahaza az irás jövedelmező főfoglalkozás, addig itt a katakombák szentjeinek idealizmusával munkaidő után az éjfélt meghaladó órákban kell kopogtatni az írógépet. Természetesen honorárium nélkül, hiszen ha fizetnének azért akkor még drágábbak lennének az itteni könyvek és újságok. Gran Canarián nyaraltam és kívülről megtekintettem egy befutott nyugatnémet iró luxusvilláját. "Egymillió könyvet adott el" - mondotta az idegenvezető - "abból építtette". Egy könyvet olvastam az egymillióból. Unalmas történet érzékcsiklandozó leírásokkal tarkítva, nem is kell írnia, hangszalagra mondja a sztorit s azt computer-gépek dolgozzák fel könyvvé. A luxusvilla mellett egy nagy német hetilap szerkesztőjének várkastélya emelkedik. Neki is egymillió előfizetője van. Két és félmillió magyar él az úgynevezett szabad Nyugaton. Ha mindenki csak egy könyvet venne kedvenc Írójától és csak egy emigráns újságra fizetne elő, mi is dicsekedhetnénk ilyen befutott nagyságokkal. Nem érdemeljük meg? Felteszem az ezüstfurulya művésze, Foky-Gruber Gyula legújabb lemezét. Gyönyörű élmény, érdemes élni. 6 Wiesbaden- ben és környékén zongora hangolást vállal, hogy kitudja fizetni a lemeznyomás költségeit. Emigráns sors. Olvasom, egy Pop-Music-nagyság (nevét nem érdemes megjegyezni) most vett privátrepülőgépet, hogy az ötkontinensen szétszórt villáit ingajáratban tudja felkeresni. Ja kérem, ez Nyugat! De, hát mi is a Nyugaton é- lünk és többen vagyunk, mint a "pop-mü- vész" rajongói: miért nem biztosítunk függetlenséget és anyagi jólétet értékes honfitársainknak? Drága a lemez? Itt a szabad piac országaiban, ha egy áru tömegcikké válik, akkor automatikusan olcsóbb lesz, hiszen az eladott mennyiség szabályozza az árakat. Szervezés kérdése? Igen! Jelentsük be igényeinket egy emigráns folyóiratnak, mondjuk az "Értesítőnek". Ha ezrével, tízezrével jönnek megrendelések, akkor könyveket, lemezeket lehet utánna nyomatni, árakat lehet szabályozni és honoráriumot lehet fizetni művészeinknek. Irreális fantázia, e- migráns álom? Lehet, de meg kell próbálni . Idáig nyomorgott a Burg:kastl-i magyar gimnázium négy ártatlanul elüldözött magyar paptanára is. Sokáig szenvedtek, mig végül kényszerből idegen szolgálatot vállaltak el. Dr. Karikás Günther- től most kaptam egy levelet: "...Szeptember elsején elfoglaltam ezt a kis plébániát és átvettem 380 lélekért a lelkipásztori felelősséget. Beiktatásomról a mellékelt újságcikk számol be. Azt hiszem ezzel bezárult a magyar vonalon végzett működésem hosszú fejezete. Melankolikus ez is, mint az ősz,..A vigasztaló, hogy Endrédy Csanád bencés rendtársamtól 10 km-re élek. U- tolsó magyar ténykedésem az volt, hogy az európai magyar papok szeptember eleji találkozója előtt kiküldtem harminc papnak egy levelet. Erre a mai napig e- gyetlen egy reakció futott be az angliai főlelkésztől Ispánky Bélától. El vagyunk feledve: a magyar lelkészekkel szemben "Quitte" a lelkiismeretünk." Annyi magyar papunk van, hogy csak úgy dobálódzunk velük? A kis bajor falu helyi újságja vezércikkben közölte a nagy eseményt: az előző pap halála miatt egy évi árvaság után ismét lelkészt kapott az egyházközség. Dr. Karikás Gün- thert a polgármester diszebéddel, a mi- nistránsok szavalatokkal, az asszonyok virágcsokorral és a tűzoltók ünnepi ze_- nével fogadták. "Ez a nap - Írja a lap - községünk krónikájának kiemelkedő napja. Nagy hiány lett betöltve s nálunk e vasárnaptól kezdve ismét minden rendben van." így a bajorok. A község nevét nem Írhatom le, nehogy a müncheni magyar emigráció jelenlegi urai feljelentő levelekkel árasszák el a polgármestert. Ezt tették ugyanis pár évvel előbb a papok előbbi tartózkodási helyén Diesteddében is! Aki ilyesfajta dolgok felett napirendre tud térni, annak gratulálok. Én nem tudok! Akik négy magyar honfitásunkat, a theológia doktorait, serdülő ifjúságunk tisztamultu nevelőit a magyar emigráció közösségéből elüldözték még mindig ott vannak és mocskukat dicsekvéssel a- karják lemosni. Az anyanyelvi konferenciák fővárosá-
