Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
1984. január Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal ban Budapesten megjelenő "Élet és Irodalom" (melynek a cimében csak az "és" felel meg a valóságnak) ismét öltögette a- nyanyelvét és lefasiztázta az emigráció újságjait. Szerintem, csak az olaszok voltak fesiszták Mussolini vezetésével. Én csak egy olasz fagyialtost ismertem Budapesten, az tényleg fasiszta volt. A "Die Welt" cimü nyugatnémet napilap erre védelmébe vett egy Németországban megjelenő emigráns lapot, kijelentette, hogy az nem fasiszta és az abban megjelent cikkek szerzője éles ellentétben áll a nyilas mozgalmakkal. Ezt a cikket lehozta magyarul az emlitett emigráns újság is. Szerintem kikellene vágni ezt a cikkecskét, plasztikba önteni és igazolványként hordozni. "Én spéciéi nem vagyok nyilas, a többi le van ejtve!" Igen ám, de hol vannak itt a magyar emigráció berkeiben "nyilas mozgalmak" melyekkel (jelenidőben) éles ellentétben kell állani? Az évtizedek múlásával, élő emigránsról már csak azt lehet mondani, hogy nyilas bölcsőben ringott. Magyarország jelenlegi szovjet-kommunista rendszerét nem fasiszták és nem nyilasok kritizálják, hanem polgárok, úgy itt, mint otthon. Ha nem hiszik, kérdezzék meg az otthonélő fiatal irók többségét. Az otthoni Lékai-féle "békehirlap", a Katolikus Szó még Bulányi György piarista atyát is lenácizta: "Az úgynevezett elit-kereszténység bölcsője a hitleri Németország volt. A II. világháború végén itthon is megszületett a kópiája. Tíz esztendővel ezelőtt más nevet kapott a gyerek, és lett belőle "báziskereszténység" . -Írják a békepapoktól megszokott finom logikával. Bulányi atya "bé- ke-békepap", hiszen ő a katonai szolgálat megtagadásának lehetőségét kérte Magyarországon. Lékai prímás viszont "Háborus-békepap" mert emiatt indexre helyezte Bulányit. Érdekes, hogy a nyugati "békepapok" nem Bulányit, hanem Lékait vallják vezérüknek. Kár itt logikát keresni: "Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van!" - irta Illyés Gyula. Filippi István Erdélyi Művészek Nemzetközi Kiállitása Érdekes háromnyelvű katalógust és meghívót hozott a posta. A katalógus a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör védnöksége alatt 1983. október 25-30 között Luganóban megtartott Erdélyi Művészek Nemzetközi Kiállítását ismerteti. A kiállítást a Svájcban élő Török Pál erdélyi festőművész rendezte és a katalógust is ő szerkesztette. A katalógus előszavában Török Pál többek között ezeket irta: "Az erdélyi művészek I. Nemzetközi Kiállításán, Luganóban résztvevő művészek, természetesen mind erdélyiek, illetve erdélyi származásúak. Függetlenül attól, hogy hol és milyen kenyeret esznek és miképpen nevezik és rágalmazzák őket. Erdélyiek Párizsban, Londonban, Amerikában vagy Ausztráliában éppenugy mint Tel Avivban, vagy Kolozsváron. Nem mi válogattunk. A sors! Tehát nem szerencse dolga hollétünk. Ha csak ez lenne akkor ki volna ma itt, s akár otthon is (még) erdélyi? Nem vagyunk szerencselovagok! De küzdő, ragaszkodó erdélyiek annál inkább! Ezért első, nemzetközi, erdélyi kiállításunk nemcsak a miénk, de az otthoniaké is. Egyenes folytatása mindannak, a- mit derék eleink közel száz évvel ezelőtt elkezdtek, s az egymást követő nemzedékek - "erdélyi eszükkel" -, és tehetségükkel, európaivá emeltek. Kevés ez? - Lehet. - De mégis ragaszkodunk körömszakadtáig mindahhoz, amit a szülőföld szeretete hozzánk láncolt. Legyen az akármi: olyan egyszerű, akár a kétszerkettő: titokzatosan mélyértelmü, mint a vér: vagy egyetlen, mint __nagy nemzedékek édes szülőanyja: ERDÉLY." (A szokatlan sorokhoz nincs hozzáfűznivalóm. Mindenki úgy vegye, értelmezze, a- hogy a szive diktálja!) A kiállításon 32 művész 76 müve volt kiállítva. Ezek közül 17 Erdélyben (Nagy Imre, Szolnay Sándor, Kós Károly, Mohi Sándor, stb.) és egy Magyarországon (László Gyula) él, illetve van eltemetve. Ezeknek a kiállított képei mind külföldön élő személyek, intézmények tulajdona. A többi kiállító Svájcban, Francia- országban és Nyugat-németországban, illetve kettő Izraelben él. A katalógusból nem tűnik ki, hogy az Erdélyben és Magyarországon élő művészek engedélyével történt-e képeiknek - ha a- zok mindjárt külföldi tulajdonban vannak is - a kiállitása. Akárhogy is van, igen tiszteletreméltó, úttörő, merész kezdeményezés volt a kiállítás megrendezése. A kiállítás vasfüggönyön inneni vagy túli - ez a fontosabb - viszhangjárói még nem tudok. Nagy érdeklődéssel várjuk minden vonatkozásban a további fejleményeket. Csikmenasági TERJESSZE LAPUNKAT
