Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
2, oldal Amerikai Magyar Értesítő 1983. március HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 2L2-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatársak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla, Glenmont,N.Y. Évi előfizetési dij:12 US dollár Nyugdíjból élőknek: 10 US dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. hon is több szabadság kéne, mert nincs szabad sajtó, nincs ez, nincs az. Nincs erre semmi szükség! Otthon sokat javultak a viszonyok és mi itt kint akármit is csinálunk, attól még kommunizmus marad Magyarországon. Ez a realitás!... Udvariasan megkérdeztem tőle: - Bátyám mikor jött el otthonról? - Hát már jó régen - felelte - 19á8-ban. De tudok ám mindent, mi történik odahaza - tette hozzá -, mert azóta már kétszer jártam Pesten és különben is: járatom a Magyar Híreket, meg a Nők Lapját! És azokban mindent elolvasok! És én mondom magának kedves öcsém: lehet, hogy Kádárnál van jobb is, de örülhet a magyar nép, hogy ő van ott és nem valami Rákosi-féle gazember. És fölösleges hőbörgés Kádárt Hay- nauhoz, az 56 utáni éveket pedig a Bach- korszakhoz hasonlítani, mint előbb tette a szónok. Mit érünk vele? Csak ingereljük a kommunistákat - ha tetszik ez valakinek, ha nem - mégis csak kormányon vannak magyarországon. Nem vitatkoztam csak sürgősen elköszöntem az öregurtól és egyedül indultam hazafelé. Útközben elgondolkoztam a hallottakon. Vajon nincs-e igaza az öregur- nak és valóban nem értelmetlen dolog tön ténelmi példákat idézve párhuzamot vonni múlt és jelen eseményei közt? És egyálta^ Ián: mire jó 18L8 márciusának emlegetése, az évről évre megismétlődő ünnepségek rendezése? Lehet-e ennyi idő után még valami újat mondani a negyvennyolcas szabadságharcról? Vallom, hogy lehet! Nem piros-fehér- zöld hazafias szólamokra gondolok itt elsősorban, hanem arra, hogy 18^8 csodálatos forradalmának indítékait, lelki rugóit évről-évre egyre jobban kell tudnunk megérteni és erről beszélni újra és újra kötelességünk. Petőfinek és a Pilvax- kávé ház jurátusainak mindig van mondanivalója számunkra és ezt az üzenetet egyre jobban értjük, egyre tisztábban, világosabban halljuk. Es abban, hogy amint haladunk előre az időben, Negyven- nyolc fénye nem halványodik, hanem éppen mind szebben ragyog, nagy, döntő szerepe van annak, hogy népünk ma ismét elnyomás alatt él, de a jelek arra mutatnak, hogy a hamu alatt izzik a parázs. Az a parázs ami 1956-ban már egyszer fellángolt s azt akkor is orosz csizma taposta el, mint 19L9-ben 135 év előtti szabadság- harcunk tüzét. A hazánkból érkező hirek, és a hírhozók - Hajnal László Gábor és társai - arról beszélnek, hogy a negyvennyolcas ifjak késői utódai, a mai fiatalok szabadságra, több és igazabb szabadságra vágynak és ezt egyre nyíltabban, egyre bátrabban hangoztatják is. Erről kell beszélni most, az ezernyolcszáznegyvennyolcas forradalom és szabadságharc évfordulóján s ha erről beszélünk, ezzel tisztelgünk legméltóbban Petőfi és társai emléke előtt. Még akkor is igy van ez, ha a párhuzam sokaknak nem tetszik. Ahogy nem tetszik az én "realista" beszélgetőpartneremnek sem. És ez akkor, tizenkét esztendővel ezelőtt, amikor még frissek voltak bennem az otthoni megaláztatások sebei és az emlékezés, hogy hányszor és mennyire szerettük volna kimondani az igazat a rendszerről, annak aljasságairól, történelem- hamisitásairól, múltat elferdítő iskolakönyveiről, akkor bizony nagyon furcsának találtam, hogy az emigrációban is vannak, akik féket tesznek a nyelvükre és kerülik a történelmi párhuzamokat, kerülik a nyílt állásfoglalást, megpróbálják behunyni szemüket a tények előtt. Azóta rá kellett jönnöm, hogy régi beszélgetőtársam nem áll egyedül. Még sokan vallják vele együtt, hogy miért kell ezeket az ünnepeket ürügyül felhasználni arra, hogy kritizáljuk az otthoni rendszert és irritáljuk a hatalmon levőket: csak ártunk a mieinknek, ha akadékoskodással nehezítjük Kádár helyzetét és újra felkavarjuk a hullámokat. Ugyan ki ne hallott volna már közülünk társaságban, magyarok közt ilyen véleményeket? Magyaroktól, akiknek van érzékük a"realitások" iránt, akik nem futnak álmok után és akik - ez a legfontosabb! - mindenki másnál jobban tudják, hogy otthon mennyit javult a helyzet, mennyire megváltozott minden! - Hát ami igaz, az igaz: a Rákosi időkhöz képest feltétlenül! De lehet-e az mérce, lehet-e elérhető felső határ az, ami csak a terror éveihez viszonyítva jobb? És ha valóban jobb is kicsivel, vaj miért, mitől lett jobb? Nos, ma már nem szorul bizonyításra: Ötvenhat áldozata árán és attól, hogy az emigráció három évtizede nem szűnik meg "okvetetlenked- ni", és folytonosan rámutat a magyar nemzet sebeire, a magyar nép jogos sérelmeire !
