Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
14.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1983- január Gyurkó, aki három napig beszélgetett Kádárral ezt nem emliti. Nem került volna szóba? Három nap alatt? Egyáltalán, ha az 1956-os forradalom kerül szóba (Gyurkó persze ellenforradalomnak nevezi) Gyurkó igen nagyvonalúan siklik el számos, érdekes tény felett. Egy példa. Gyurkó idézi Kádár 1957 júniusában tartott beszámolóját az országos pártértekezleten, amelyben ezeket mondta: "November 2.-án mi már részben közvetve, részben közvetlenül megkezdtük a tárgyalást a szovjet elvtársakkal, a népi demokratikus országok vezetőivel és a nemzetközi munkásmozgalom vezetőivel arról, hogy az ellenforradalom ellen fel kell venni a harcot, s arról, hogy ebben milyen támogatást nyújtanak a Magyar Népköztársaságnak. Ezek a tárgyalások 2.-án kezdődtek, 3--án készen volt az elhatározás, és hogy semmi időt ne veszitsünk, november 4.-én megindult a támadás..."251.old.)". Mivel? Azokkal az orosz csapatokkal, amelyek október 23 .-án Magyarországon voltak? Ugyan. Azok édeskevés tanujelét adták annak, hogy harcolni is készek a szocializmusért, merő nemzetközi szolidaritásból. Azokra a szovjet csapatokra számitott Kádár, amelyek a jelentések szerint október 30-án, tehát napokkal a kádári "tárgyalások" megkezdése előtt kezdtek behatolni Magyarország területére a Szovjetunió és Románia felől. S azt már nem is kérdezzük: milyen minőségben tárgyalt Kádár a "szovjet elvtársakkal", vagy bárki mással. Gyurkó egyszerűen nem tud (vagy nem mer) megbirkózni a forradalom alatti események értékelésével. Ami a forradalmat közvetlenül követő időszakot illeti, a könyv szinvonala semmit sem javul. Megemlíti például, hogy 1956 decemberében letartóztatták (sok más között) a Központi Munkástanács vezetőit. Arról, hogy Ráczot és Bálit, a két vezetőt, akik teljes biztonságban ültek a Beloiannis gyárban, Kádár azzal csalta a Parlamentbe, hogy tárgyalni akar velük, Gyurkónak egy szava sincs. Hogy Ráczot és Bálit, miután megérkeztek, ott a Parlamentben, Kádárra várva tartoztatták le, Gyurkó szerint, úgy látszik nincs semmi említésre méltó. Ehelyett sejtelmesen megállapítja: "Nehéz idők következtek" (216. old.).Szerinte ebbe a mondatba belefér mindaz, a- mit Kádár Ígért Nagy Imrével kapcsolatban különböző munkásküldöttségeknek, s a jugoszlávoknak is, mintahogy belefér e- zeknek az Ígéreteknek a sorsa is. így kell lenni, mert Gyurkó ezekről a dolgokról nem tesz említést. Van azonban egy mások által már régóta, sokat firtatott téma, amelyben ez a ködös, hézagos, sokszor zavaros életrajz, nagyon határozott,, s részletekbe menő kijelentéseket tartalmaz. Gyurkó kereken tagadja, hogy Kádár lett volna az, aki Rajk Lászlót beismerő vallomásra bírta. A könyvnek ennél a részénél Gyurkó érezhetően nem sokat törődik a pesti olvasóval. Gyurkó itt válaszol - többeknek, nyugatra. S a nyugati olvasó újra tűnődhet azon, hogy Gyurkó vájjon tudatosan vezet félre, vagy csak hanyag? Azt állítja (188.old.), hogy a Rajk-ügy idejében az AVH már nem tartozott a belügyminisztérium hatáskörében. (Akkoriban Kádár volt a belügyminiszter.) Ez érdekes. Még sokan vagyunk ugyanis olyanok, akik jól emlékszünk, hogy Rajk letartóztatását hírül adó hivatalos közlemény igy kezdődött: "A Belügyminisztérium Sajtóosztálya közli..." Miért a Belügy közölte (mellesleg, mint ma már tudjuk, több napos késéssel) ezt a hirt, ha^egyszer semmi közük se volt már hozzá? Éppen ráértek, és kisegítették az ÁVH-t? E kellően meg nem magyarázott kitételt nem számítva, azonban, Gyurkó határozottsága már csak azért is elgondolkoztató, mert Kádárral kapcsolatban semilyen más vonatkozásban nem tanúsít elég bátorságot ahhoz, hogy túlságosan részletes legyen. A kényes kérdések után (mert időrendben azok vannak előbb) következnének Kádár főleg gazdasági sikerei.Nos hem nagyon következnek. Kádár párton belüli harcairól Gyurkó teljesen megfeledkezik, hihetőleg azért, mert a pártnak mindig egységesnek kell látszani, ha az, ha nem. Pedig itt Nyugaton tudják, hogy Kádárnak nem volt könnyű diadalra vinni saját politikai vonalát, az 1956 után még sokáig meglévő sztálinista, Rákosit visszaváró ellenzékkel szemben. A kádári magyar ecopolitika pedig, amely méltán nagy érdeklődést váltott ki az egész világon, elsikkad Gyurkó terjengős, s ebben az életrajzban mindenképpen felesleges fejtegetései között. Viszont nagy lelkesédéssel veti magát Kádárnak ama hires kijelentésére: "Aki nincs ellenünk, az velünk van". Ez végreis egy politikai jelszó, s Gyurkó láthatólag szereti az ilyeneket. S itt megint a pesti olvasó feje felett, a nyugatiakhoz szól. Anélkül, hogy egyszer is leírná Méray Tibor nevét, anélkül, hogy megemlítené» Méray néhány hónappal Kádár előtt használta ugyanezeket a szavakat a kádári politika jellemzésére, Gyurkó a legnagyobb részletességgel vázolja fel a jelszó eredetét (297-298. old.). Egészen a Bibliáig vezeti vissza. Jó. De mikor olvasta Kádár a Bibliát? Végül még valami. Életrajzot Írni é- lő személyről lehetetlen az illető lényeges közreműködése nélkül. Ha Kádár nem ad Gyurkónak lehetőséget arra, hogy
