Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
Jf Amerikai Magyar f ff ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN MONTHLY Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Baltimore, 1982. május STIRLING GYÖRGY: Az Emlékezés Napja Május végén tartják az Egyesült Államokban a az Emlékezés Napját, mely a legbensőségesebb ünnep az amerikai nemzeti ünnepek sorában. Ezen a napon gondol az ország népe elesett hőseire, akik a világ különböző harcterein hullatták vérüket a csillagsávos-lobogóért és ezen a napon koszoruzzák meg ünnepélyes külsőségek között Washingtonban, az ország fővárosában az arling- toni katonai temető hősi emlékművét, az Ismeretlen Katona sirját. A Memorial Day az Emlékezés Napja, a hazájukért, a szabadságeszméért életüket feláldozó hősökre való emlékezésé. Ez a nap a Hősök Napja. Mi magyar számüzöttek nagyon is áttérezzük ennek a napnak különös jelentőségét, hiszen e- zeréves történelmünk annyi hősi halottat tart számon, amennyivel más népek aligha dicsekedhetnek,, De nagyon szomorú dicsőség ez: tragikus, háborúktól, vészektől, dulásoktól keresztül kasul szántott viharos történelemről árulkodik, mely minden évszázadban szedte a maga véres adóját a drága magyar életekből és tizedelte népünket. Mert a magyarnak csak arra volt joga, hogy meghaljon a hazájáért, és azt mindig bátran, ön- feláldozóan tette. Bár inkább élni tudott volna a hazáért, de ez már kevésbé illett a természetéhez, meg nem is igen engedték. így aztán ma már ott tartunk, hogy nagyonis megfogyatkozott XVIII. évf. 5. szám ANYÁK NAPJÁRA MÉCS LÁSZLÓ: A királyfi három bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiás-mutató különös csillagok, Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy siró porontyot. De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, Mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, Úgy ajándékozta anyasága tejét, Hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja honnan, palástot kerített. Aranyos palástot vállamra terített. Fejem fölé égszin mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, Ma is úgy szolgál ki, főzi vaesorámat. Mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek. Mert az édes anyám izent a köveknek. Szive ment előttem előre követnek. Amig ő van, vígan élném a világom. Nem hiányzik nekem semmi a világon, Három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni Egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, Úgy. ahogy az anyjuk tudja őket látni? A másik bánatom: hogyha ő majd holtan Fekszik a föld alatt virággá foszoltan, Senki se tudja majd, hbgy királyfi voltam. Hogyha minden folvó lelkemen átfolyna M inden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden esillag csupa gyémánt volna, S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, Az én küszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom. Az ő édességét meg nem hálálhatom, Fiz az én bánatom, harmadik bánatom.
