Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
2. oldal értesítő 1982. május HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 2É2-5333 Szerkeszti: Soós József F omunkátár s ak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla, Gienmont,N.Y. Kiadja az Értesitő Baráti Köre. Évi előfizetési dij: 12,00 dollár Nyugdíjból élőknek: 10,00 dollár USA és a szomszédállamok területére levélként, tengerentúlra nyomtatványként küldjük. Az Értesítőben megjelent közleményekért a szerzője felelős» szegény népünk a Kárpátok medencéjében és most is fogy, újra fogy... Amikor az amerikai nép ünnepén, a Memorial Day alkalmából lerójjuk kegyeletünket e nagy ország hősei előtt - akik közt, a szabadságküzdelmek csatáiban magyarok is áldozták életüket a nagy célokért -, kötelességünk gondolni azokra, akik hazánkért haltak meg a történelmünk során. Ez a nap mindazoké, akik a földön bárhol és bármikor életüket adták a szabadságért, a hazájukért, tehát ez a nap a mi hőseinké is... Az Emlékezés Napján mi magyarok a- zokra a névtelen áldozatokra, ismeretlen hősök tízezreire gondolunk, akik a II. világháborúban pusztultak el, akik a végtelen orosz hómezőkön, a Don-ka- nyarban,.a magyarországi csatákban hullatták vérüket a hazáért, a kommunizmus elleni harcban estek el s ma jeltelen sirban pihennek valahol. S akikről senki nem beszél, akikről a hivatalos Magyarország mélyen hallgat s akiknek az emlékét ma nem őrzi odahaza egyetlen emléktábla vagy hősi emlékmű sem. De azokhoz is száll a száműzött magyarok gondolata az Emlékezés Napja alkalmából, akik a "békében" estek áldozatul a kommunista terrornak, azokhoz az Oroszországba hurcolt tízezrekhez, katonákhoz és hadifogolyként összefog- dosott civil lakosokhoz, fiatalokhoz és öregekhez, férfiakhoz és nőkhöz, akik nyomorultul pusztultak el valamelyik szibériai haláltáborban. Akikről ma tilos Magyarországon beszélni, akikért soha senki nem emelt szót, akiknek sorsát firtatni államellenes, büntetendő cselekménynek minősül. És azokra a százakra és ezrekre gondolunk ezen a napon, akik a kommunizmus börtöneiben haltak meg, akiket agyonvertek, halálra kinoztak, az őrületbe kergettek, hogy önkezükkel vetettek véget életüknek. Akiket a nép nevével visszaélő terror-biróságok futószalagon Ítéltek halálra és végeztek ki, bosszúért lihegve, koholt vádak alapján s akiket a magyar vagy orosz haditörvényszékek állítottak puskacső elé, juttattak bitófára..Akiket Ítélet és tárgyalás nélkül nyomtalanul eltüntettek, ismeretlen helyre hurcoltak s a- kikről legközelebbi hozzátartozóik sem tudják, hol van végső nyughelyük. De ezekről beszélni még tilalmasabb ma Magyarországon. S végül azoknak az emléke előtt tisztelgünk ezen a napon, a Hősök Napján, akik az ötvenhatos forradalom i- dején áldozták életüket a szabadságért. Azokhoz a fiatalokhoz repült haza gondolatunk, akik az ÁVO golyóitól találva a szovjet tankok lánctalpai alatt vé- reztek el a pesti utcán, akiket tízezrével hajtottak el, vagoniroztak be Oroszország felé és akik ma sem tértek vissza. Akiket 56. megtorlásaként akasztatott fel Kádár s akikről beszélni mindennél nagyobb bűn ma otthon. Nem is esik egyetlen szó sem ezekről a százezrekről hazánkban: a "liberalizálódás" honában ez is a tabuk közé, a tiltott területek közé tartozik. Szégyenszemre tilos ápolni a hősök, a háború és az azt követő tragikus korszak áldozatainak emlékét, és tilos, mindenek fölött tilos beszélni, Ötvenhat hőseiről, halottairól! Emléküket csak a hozzátartozóik őrzik és kevés olyan család van ma Magyarországon, melyből nem hiányoznék valaki, akikért csak a családtagok ejtenek könnyet s gyújtanak értük mécsest Halottak Napján. Akikért a harang sem szól... A mai hivatalos Magyarországtól az elmúlt negyven esztendő hősi halottainak, áldozatainak legjobb esetben csak a teljes elfelejtés, az agyonhallgatás jut osztályrészül, ha nem a gyalázko- dás, mint például az "ellenforradalom" kommunistáktól legyilkolt áldozatainak. Mig a népre lövető, a szovjet érdekekért a magyar szabadság ellen támadó s eközben halálukat lelt ÁVO legények nevét ma utcák, szobrok, emléktáblák és emlékművek sora őrzi szerte az országban. Nem is szólva a "felszabadító" szovjet hadsereg hősi emlékműveinek ezreiről, melyek ott éktelenkednek minden magyar községben és városban, idézve a "felszabadulás" borzalmas napjait... A haza - pontosabban: a rendszer - nem tiszteli a hősök emlékét és a doni hadsereg kétszázezer emberének pusztulásától a Forradalomig, illetve egészen napjainkig tartó korszak áldozatai nem kaphatnak semmiféle megbecsülést a rendszer mai uraitól. Ránk, magyar számüzöttekre hárul a feladat,
