Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
1982. február AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ z FLÓRIÁN TÍBOR: A hűség evangéliuma Időnként és koronként nagyon helyes, ha újra körül Írjuk fogalmainkat és lenyesegetjük túlzásainkat. "Apostol"-nak csak olyan valakit tekinthetünk, aki meglátta az igazságot, hűséges maradt hozzá és vállalta hűségének minden kockázatát és ha kellett börtönt és bármilyen áldozatot elszenvedett érte. Különös, hogy az utóbbi időben mindig azok a szellemi emberek jelölnek ki számunkra "apostolokat", akik Mindszenty hercegprimás apostolságát tagadták. E- zek követtek és követnek el mindent, hogy saját hatósugarukban Mindszenty bi- boros hűségét, helytállását, magyarságmentő és erkölcsi, magasabbrendü emberségét, sugárzó eszméinek értékét kétségbe vonják és azokra a feledés homályát boritsák. Ezek az egyre sűrűbben és egyre fölényesebb magatartással - és egyértelmű politikai céllal - jelentkező sugalmazok minden helytállást időszerűtlennek, minden hűséget maradiságnak neve znek0 Különös korba jutottunk, amikor a fregoli emberek, a köpönyegforgatók karmesteri pálcája szeretné átvenni az egész emigráció irányítását„ Szerintük az állandóan idézőjelben emlegetett "nemzeti emigráció" katonatisztek, grófok, hétszilvafások, fehérlovat áldozok, vagy legjobb esetben csak müdalokért, cigányzenéért és körúti slágerekért rajongók "mumia-arcu" serege, akik már régóta útjában állnak a magyar jövőnek, aminek eljövetelét csak az ő korszellemet hirdető tevékenységük segitheti elő. Ezek táborában még nem találtam senkit, aki legalább annyit adott volna meg az életét kockára tevő katonatisztnek és katonának, hogy az adott eskü teljesítésének példaképe volt. Arról is beszélhetnénk, hogy az emigrációban minden katonatiszt, gróf és hétszilvafás, értelmiségi, vagy munkás becsülettel és panasz nélkül végezte és vállalta a legnehezebb feladatokat is. Miért nincs ma elismerése a hűségnek? Mert már több, mint három évtizede az esküszegőt nyilvánították hősnek és azt akarták elhitetni velünk, hogy ha mindnyájan esküszegők lettünk volna, akkor megmentjük Magyarországot. /Mintha nem tudnák, hogy Magyarországot mindenképpen a szovjet érdekkörébe utalták volna./ Nem óhajtók sorra venni minden hivatást, "osztályt", vagy foglalkozási ágat mert nem szorul védelemre a már régen osztálytalanná változott és egymás foglalkozását megbecsülő emigrációnk, Egyre azonban rászeretnék mutatni. Arra, hogy bizonyos körök egyre hangosodó megvetéssel Írják és ejtik ki a "nemzeti emigráció" nevét. Úgy beszélnek és Írnak róla, mintha nem magyar sorstársunk lenne az emigráció minden tagja és mintha a "nemzeti" jelző szégyen lenne akkor, ha nem egy függetlenségéért harcoló afrikai törzs tagja, vagy egy népidemokrata hordószónok használja, Meg kellene tanulnunk idekint, hogy ne beszéljünk egymásról megvetéssel és gondolkozzunk az egykori liberális Ga- fencu példáján, aki diplomaták között megvédte a jobboldali Antonescu-t és azt mondta róla, hogy jó románnak tekinti, egy olyan románnak, aki az ő elveitől eltérő utón kísérelte megmenteni Romániát . Vajon mikor fogunk arra a magaslatra emelkedni, hogy magyarnak tekintsük azt is, akinek más véleménye van, mint a miénk? Mikor fogunk kigyógyulni az egymás iránti megvetésből és gyűlöletből? Mikor ébredünk rá arra, hogy egymás szeretete és megbecsülése nélkül nem lehet egy családot fenntartani és nem lehet egy nemzetet fölemelni? Meg kell mondanom nyíltan, hogy ezen az utón az elsőlépések egyike az is, hogy ne higyjünk azok "apóstol"-ságában, sem nagyságában, akik a népünket sújtó két parancsuralmi rendszer bármelyikének ideje alatt az emberség ellen vétettek. Miként lehet "apostol", miként mutathat életével, Írásaival és cselekedeteivel példát, aki az embertelenség mellett tett vallomást és úgy hirdette nemzetünk védelmét, hogy azzal fajok, fele- kezetek, vagy osztályok gyötrelmét idézte, vagy segítette elő? Miként emelhetjük az ilyen embert az elsők közé? Miként követheti őt nemzetünk a jövő felé vezető utón, ha életének próbáratevő korszakában megingott és gyűlöletet hirdetett? Miként lehet nemzetének "apostola", első íróinak egyike az, aki az emberiség bármelyik részének ellensége volt? Gyűlölettel nem lehet sem nemzetet, sem maradandó kultúrát építeni. Amit a gyűlölet emelt, azt lerombolja az idő. A gyűlölet nem nyújt védelmet sem az embernek, sem a nemzetnek, csak ellenségeinek számát növeli. A gyűlölet útja látszólag gyors és sikeres. Mint a forró láva lefelé rohan és fölperzsel, elpusztít mindent, amit maga előtt talál. A pusztulás diadala az övé és hosszú időnek kell eltelnie, mig uj élet támad a hamu és láva fölött. Évtizedek sem elegendők a testi és lelki sebek begyógyitására. Azok voltak és azok lesznek apostolaink, akik a szeretetet, a hűséget és
