Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

1982. február AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ z FLÓRIÁN TÍBOR: A hűség evangéliuma Időnként és koronként nagyon helyes, ha újra körül Írjuk fogalmainkat és le­nyesegetjük túlzásainkat. "Apostol"-nak csak olyan valakit tekinthetünk, aki meglátta az igazságot, hűséges maradt hozzá és vállalta hűségének minden koc­kázatát és ha kellett börtönt és bármi­lyen áldozatot elszenvedett érte. Különös, hogy az utóbbi időben mindig azok a szellemi emberek jelölnek ki szá­munkra "apostolokat", akik Mindszenty hercegprimás apostolságát tagadták. E- zek követtek és követnek el mindent, hogy saját hatósugarukban Mindszenty bi- boros hűségét, helytállását, magyarság­mentő és erkölcsi, magasabbrendü ember­ségét, sugárzó eszméinek értékét kétség­be vonják és azokra a feledés homályát boritsák. Ezek az egyre sűrűbben és egy­re fölényesebb magatartással - és egy­értelmű politikai céllal - jelentkező sugalmazok minden helytállást időszerűt­lennek, minden hűséget maradiságnak ne­ve znek0 Különös korba jutottunk, amikor a fregoli emberek, a köpönyegforgatók karmesteri pálcája szeretné átvenni az egész emigráció irányítását„ Szerintük az állandóan idézőjelben emlegetett "nemzeti emigráció" katonatisztek, gró­fok, hétszilvafások, fehérlovat áldozok, vagy legjobb esetben csak müdalokért, cigányzenéért és körúti slágerekért ra­jongók "mumia-arcu" serege, akik már ré­góta útjában állnak a magyar jövőnek, aminek eljövetelét csak az ő korszelle­met hirdető tevékenységük segitheti elő. Ezek táborában még nem találtam senkit, aki legalább annyit adott volna meg az életét kockára tevő katonatisztnek és katonának, hogy az adott eskü teljesíté­sének példaképe volt. Arról is beszél­hetnénk, hogy az emigrációban minden ka­tonatiszt, gróf és hétszilvafás, értel­miségi, vagy munkás becsülettel és pa­nasz nélkül végezte és vállalta a legne­hezebb feladatokat is. Miért nincs ma elismerése a hűségnek? Mert már több, mint három évtizede az esküszegőt nyilvánították hősnek és azt akarták elhitetni velünk, hogy ha mind­nyájan esküszegők lettünk volna, akkor megmentjük Magyarországot. /Mintha nem tudnák, hogy Magyarországot mindenképpen a szovjet érdekkörébe utalták volna./ Nem óhajtók sorra venni minden hiva­tást, "osztályt", vagy foglalkozási ágat mert nem szorul védelemre a már régen osztálytalanná változott és egymás fog­lalkozását megbecsülő emigrációnk, Egyre azonban rászeretnék mutatni. Arra, hogy bizonyos körök egyre hangosodó megvetés­sel Írják és ejtik ki a "nemzeti emigrá­ció" nevét. Úgy beszélnek és Írnak róla, mintha nem magyar sorstársunk lenne az emigráció minden tagja és mintha a "nem­zeti" jelző szégyen lenne akkor, ha nem egy függetlenségéért harcoló afrikai törzs tagja, vagy egy népidemokrata hor­dószónok használja, Meg kellene tanulnunk idekint, hogy ne beszéljünk egymásról megvetéssel és gondolkozzunk az egykori liberális Ga- fencu példáján, aki diplomaták között megvédte a jobboldali Antonescu-t és azt mondta róla, hogy jó románnak tekinti, egy olyan románnak, aki az ő elveitől eltérő utón kísérelte megmenteni Romá­niát . Vajon mikor fogunk arra a magaslatra emelkedni, hogy magyarnak tekintsük azt is, akinek más véleménye van, mint a mi­énk? Mikor fogunk kigyógyulni az egymás iránti megvetésből és gyűlöletből? Mikor ébredünk rá arra, hogy egymás szeretete és megbecsülése nélkül nem lehet egy családot fenntartani és nem lehet egy nemzetet fölemelni? Meg kell mondanom nyíltan, hogy ezen az utón az elsőlépések egyike az is, hogy ne higyjünk azok "apóstol"-ságában, sem nagyságában, akik a népünket sújtó két parancsuralmi rendszer bármelyiké­nek ideje alatt az emberség ellen vétet­tek. Miként lehet "apostol", miként mu­tathat életével, Írásaival és cselekede­teivel példát, aki az embertelenség mel­lett tett vallomást és úgy hirdette nem­zetünk védelmét, hogy azzal fajok, fele- kezetek, vagy osztályok gyötrelmét idéz­te, vagy segítette elő? Miként emelhet­jük az ilyen embert az elsők közé? Mi­ként követheti őt nemzetünk a jövő felé vezető utón, ha életének próbáratevő korszakában megingott és gyűlöletet hir­detett? Miként lehet nemzetének "aposto­la", első íróinak egyike az, aki az em­beriség bármelyik részének ellensége volt? Gyűlölettel nem lehet sem nemzetet, sem maradandó kultúrát építeni. Amit a gyűlölet emelt, azt lerombolja az idő. A gyűlölet nem nyújt védelmet sem az em­bernek, sem a nemzetnek, csak ellensége­inek számát növeli. A gyűlölet útja látszólag gyors és sikeres. Mint a forró láva lefelé rohan és fölperzsel, elpusztít mindent, amit maga előtt talál. A pusztulás diadala az övé és hosszú időnek kell eltelnie, mig uj élet támad a hamu és láva fölött. Évtizedek sem elegendők a testi és lelki sebek begyógyitására. Azok voltak és azok lesznek apostola­ink, akik a szeretetet, a hűséget és

Next

/
Oldalképek
Tartalom