Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
■ ERTESITO 1982. február Mert a demokrácia szelleme megkívánja, hogy aki valamit cselekszik, azt a többség akaratából, a többség jóváhagyásával tegye. Hol van ez? Egyáltalán: kimondhatja magáról jogosan az emigrációban, hogy bírja a többség bizalmát? Néhány hónappal ezelőtt - a washingtoni választási komédia kapcsán - e hasábokon már egyszer elég világosan kifejtettem, de a gyöngébbek kedvéért újra leirom: az emigráció különleges viszonyai, a földrajzi szétszórtság miatt közöttünk da- mokratikus választás nem bonyolítható le, nem valósítható meg. Demokratikusan ott lehet választani vezetőket és szószólókat, ahol mindenkinek módja és lehetősége van szavazati jogával élni. Annak persze, aki rendelkezik szavazójogosultsággal, mert még a legszabadabb demokráciában is vannak kötöttségek, korlátok. (pl. Amerikában ilyen feltétel az állampolgárság.) Lezajlott tavaly ősszel egy választásnak csúfolt komédia itt Washingtonban, melyre most - mint elrettendő példára - hivatkoznom kell. A "választás" olyan körülmények között ment végbe, melyek még a sok vihart látott és cifra dolgokat megélt emigrációnkban is párjukat ritkítják. Homályos forrásokból származó pénzekből egyesek - egész összeesküvő csoport - "zsebből" vásárolta meg a szavazatokat, kihasználva a szóbanforgó e- gyesületnek egy olyan alapszabály-pontját , melyet - eléggé meggondolatlanul - évekkel ezelőtt építettek be az alapszabályba a régi vezetők, azzal a céllal, hogy ezzel serkentsék tagdijfizetésre a tagegyesületeket, illetve a tisztségviselőket. A jószándék most visszafelé sült el, de gátlástalan emberek kezében a legtiszteletreméltóbb szándék is aljasságra fordulhat. így történt most is, pár hónappal ezelőtt Washingtonban, illetve annak egyik külvárosában, Fairfaxban. ★ Nem akarom újra elismételni, amit tavaly novemberben Írtam erről a gyászos eseményről erről a hasábokon. Miután mostmár úgyis mindenki ráismert olvasóink közül, melyik szervezetről van szó, hiszen a választás körüli hullámok azóta sem ültek el, és - különböző választási visszaélések miatt - úgy tűnik, az ügy még távolról sincs lezárva, néhány figyelmeztető szó talán még nem késő az Amerikai Magyar Szövetség felé. Az Amerikai Magyar Szövetség vezetőségi posztjait - egynéhány kivételtől eltekintve - megszállták a hazai rendszer tudatos vagy öntudatlan ügynökei, a hasznos idióták. Arra is könnyű rájönni, miért éppen ide koncentráltak: ötvehatos alapokon álló szervezeteknél nem sok keresnivalójuk volt az illetőknek. Az ilyen szervezetek kivétel nélkül bezárják kapuikat házaruccantgató turistamagyarok, a rendszerrel lojálisnak mutatkozó és a vizűm ellenében egyetlen biráló hangot ki nem ejtő, ál-emigránsok előtt. Az AMSz nem ilyen válogatós: noha léteznek különféle határozatok, melyek tiltják a hazai kapcsolatokat, ezeket senki sem veszi komolyan. A régi vezetőségi tagok soraiban, éppúgy voltak hazajárók, mint ahogy most azok vannak többségben a fur- fanggal pozícióba került tisztikar tagjai között. És ez már önmagában is erősen megkérdőjelezi megbízhatóságukat. De lehet-e emigrációs szempontból megbízhatóságról beszélni olyanokról, akik az Anyanyelvi Konferencia körül tevékeny kednek, buzgó látogatói annak és egyéb módokon is tanujelét adták már hídépítő mivoltuknak. Ezek most beültek az AMSz kulcspozícióiba és már kovácsolják a terveket, hogyan valósítsák meg a régi elképzelést: hogy a népfront mozgalom itteni ágacskájává alakítsák át az Am Magy. Szövetséget. És ezt aligha tudja megakadályozni az a pár derék régi veze- / tő ember, akiket - ismert kommunista trükkel, céljaik álcázása végett - helyükön hagytak a vezetőségben, illetve bizalmukról biztosították őket. Ennek a trükknek megint csak az ülhet föl, aki soha egy percet sem töltött a kommunizmusban. Amig nem érzik magukat elég e- rősnek, a "szövetségi politikát" hirdetik, sőt a gyakorlatban is alkalmazzák. Ha netán valaki elfelejtette volna: ^^Ó-Len Tildyt, Nagy Ferencet, sőt még Teleki Gézát, Faraghó Gábort, Dálnoki Miklós Bélát is bevették a hatalomba, hogy elaltassák a bizalmatlanságot és ezek neveivel is fedezzék aljasságaikat. Aztán az első adandó alkalommal megszabadultak tőlük - amint a diktatúra módszereivel egyedül is képesek voltak kormányozni. Ez a régi recept: mindenütt mindig igy csinálják. Erre még Lenin tanította őket. (Akárcsak arra, hogy legcélravezetőbb az alkalmi "szövetségesek" félrevezetésére, gyanakvásuk elaltatására a "nemzeti" cégér. Ha a kisegítő erőket nemzeti cégér alatt tömörítik, még többen lépre- mennek és pompásan lehet őket használni - egészen addig, mig szükség van rájuk... Ilyen nemzeti cégért tűzte fel az a rendkívül heterogén elemekből összeállt alakulat is, mely az Amerikai Magyar Szövetség legutóbbi közgyűlésén megszerezte a szavazatok egy nagy százalékát: Alkotó Magyarok Nemzeti Koalíciója hangzatos névvel léptek sorompóba, lejáratva ezzel nemcsak a "nemzeti", de az "alkotás" szó értelmét is...) /Folyt, a 11. oldalon/
