Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
1982. február értesítő 5 vörös cégért akasztottak föléje. Ahol nem ütközhetnek össze korlátozás nélkül a nézetek, ott szellemi aszály uralkodik, megnyirbált szárnyú élet, ami lehet-e ideálja valakinek is? Istennek hála, az amerikai demokráciában élünk, kereshetnénk-e jobb példát? S hallott-e már valaki arról, hogy ebben az országban azt kivánnák valakitől, hogy adja fel a saját nézetét, véleményét és rendelje azt alá holmi népfrontpolitikának? Aki a vitákban csak az ellentéteket érzékeli és nem veszi tudomásul, hogy a vélemények eltéréséből és mérkőzéséből kristályosodik ki előbb- utóbb a helyes álláspont, annak fogalma sincs arról, hogy mi is az a demokrácia. A hazulról üzenő iró is elárulja, amikor emigrációs légszomjat és viasko- dásokat emleget, hogy hirből sem ismeri a demokráciát és az igazi szabadságot. Ez persze nem az ő hibája és ezért csak sajnálni lehet szegényt. De azt már vissza kell utasítanunk, hogy népfrontos alapon - ha még csak i- dézőjeles formában is - emlegessen valamiféle egyesülést kintiek és otthoniak között. A népfront szóra felágaskodik bennem minden emlék az elmúlt évtizedekből. A népfront ravasz fikciójával, a hazafias népfront kádári trükkjével altatták el 1956 után a magyar nép szabadságvágyát és a szabad véleménynyilvánítás, a többpártrendszer irántti igényt. A népfront eszköz a párt kezében, a kommunista célok elleplezésére és ennek példáját még jelképesen se ajánlgassa senki nekünk itt a szabad világban. Nem kérünk belőle, de semmilyen válfajából sem. ★ Különben is, nem az első eset, hogy a népfrontra hivatkoznak otthonról. Jól emlékszünk még, amikor pár éwel^ezelőtt a Magyarok Világszövetsége vezetői ezzel kísérleteztek! bedobták a jelszót, hogy az Anyanyelvi Mozgalom a hazai népfrontpolitika nyugati folytatása, a népfront szabadföldi leányintézménye. Az emigráció időben észrevette a csapdát és tiltakozott ez ellen a besorolás ellen. A kisérlet zátonyra futott, a Benczúr utcában látták, hogy ezzel nem érnek célt, mert túlságosan kilóg a lóláb. Módszert változtattak hát és az egyesülés nyilt meghirdetése helyett fizetett hivatásos ügynökeik utján, meg az azok által félrevezetett, esetleg jóhiszeműségből, naivságból "hasznos idiótákká" vált önkéntes segítőtársaik révén kerülő utakat kezdtek keresni. Lehet, hogy a hasznos idióták között sokan vannak olyanok, akiket a legjobb szándékok vezetnek, a legszentebb célokra törő lelkesedés hevit és sejtelmük sincs róla, hogy ők végeredményben általuk nem ismert célokat szolgálnak. Bizonyára otthon is élnek olyanok - mint talán a fent idézett magyar iró is ezek közé tartozik, akiket tudtuk és szándékaik ellenére használ fel a rendszer. Jelen esetben a nyugati magyarság semlegesítésére, esetleg befolyásolására vagy egyenesen infiltrálására. Infiltrálókat- beszivárgókat -, olyanokat, akik beépülnek valamelyik emigrációs szervezetbe és belülről bomlasztanak, csak elvétve küldenek közénk hosszabb-rövidebbb külszolgálatra, mert erre a feladatra bőven akad vállalkozó a régiek, a már évtizedek óta kintélők között is. Sőt elsősorban olyanok között, mert azok egy percet sem töltöttek a kommunizmusban, még fogalmaik sincsenek aljasságáról, trükkje- ikről és egy-két honvágy-sugalta hazalátogatás benyomásaitól elkábulva (esetleg lekötelezetté válva) hajlandók a hazai érdekek kiszolgálói, hidak ácsolói közé beállni és egyesülésről lamentálni. Jól tudjuk, hogy az emigráció tele van beépített ügynökökkel, hidépitőkkel, társutasokkal és falazókkal. (Ezt a pompás és találó kifejezést nemrégiben irta egy olvasóm, azokra, alkalmazva azt akik maguk nem tartoznak az ügynökök közé, de magatartásukkal "falaznak" azoknak azok ártó tevékenységének.) Ezek a falazok nem kollaborálnak a rendszerrel - nem, arra azért nem vetemednek -, de kollaborálnak azokkal, akik idekint a rendszer szolgálatában állnak. Falaznak nekik nevükkel, hitelükkel, mivel az utóbbit a mindenki által ismert kollaboránspk már elvesztették az emigráció előtt. És ez legalább olyan veszedelmes, mint a közvetlen kollaborálás. A kollaboránsokkal kollaboráló úgy érzi, tiszta a lelkiismerete, pedig az áttételeken keresztül- tán akaratlanul, tudatlanul - éppoly sok kárt okozhatnak, mint azok, akikkel egy gyékényen árul. ★ A kollaboránsok aktivitása évről-évre erősödik és célpontjuk mindig egy emigrációs szervezet vezető pozícióinak megszerzése. így módjuk van többekkel érintkezni, sokakat befolyásolni, sőt holmi tekintlyelv alapján a magyarság nevében beszélni, s legalábbis egy kör megbízását maguknak tulajdonítva, itt is, amott is fellépni. Néha még Magyarországon is. Csak éppen az erre szóló megbízatással vannak bajok. Mert ahogy a fentebb idézett hazai Írónak sincs - ahogy annakidején az iskolában mondtuk - halvány segédfogalma a demokrácia lényegéről, úgy az itteni izgő-mozgó, bőrükbe nem férő szószólók sem tudják, mi fán terem a demok- j rácia?
