Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
J Amerikai Magyar f ff ÉRTESÍTŐ ^^-JNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely MONTHLY jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Baltimore, 1982. november XVIII. évf. 11.szám EMLÉKEZZÜNK FLÓRIÁN TIBOR: ÖTVENHATRA Mire tanítnak évfordulóink? Emigrációs életünkben ritkán ülünk igazi ünnepet. Úgynevezett ünnepi összejöveteleinken meghallgatunk egy-két szónokot és egy zenekar eljátsza nekünk az uj ország és Hazánk himnuszát. Csupán szomorú évfordulókat ülünk ilyenkor, de nem ünnepelünk. A mi ünnepünk még nem érkezett el! Emlékezünk és biztatást hallunk a várakozásra. A fájdalom közös fürdőjében gyógyitgatjuk sebeinket. Szép szavak köntösében öltöztetjük néhány órára fájó lelkünket. De a szavak köpenye lehull rólunk. Újra a hideg éjszakába lépünk és visszatérünk egy házba, melyet csak egy hazulról megmentett fénykép, egy feszület, valamilyen drága emlék tesz otthonunkká. Mint a magyar fa szétszórt levelei, bármelyik égtáj felé sodort sorsunk, gazdag, vagy szegény országba, barátságos, vagy zárkozott nemzetek közé, egyedülvalóSágunkat, hontalanságunkat egyformán magunkkal hordozzuk. Bányában, gyárban, Íróasztal mellett, az idegen földre hajolva egyformán súlyos az emigráció keresztje és a távoli, várakozó Ország képe kisér szüntelenül. Népünk otthon csak lélekben emlékezhet szabadságharcaira, mi itt, hangos szóval, szabadon. Mégis, itt is, milyen nehéz, milyen fájdalmas magyar hősökre, vértanukra emlékezni és ökölbe szorított kézzel, keserű dühvei, a világ dicséretétől felmagasztaltan és ugyanakkor mindenkitől elhagyottan kérdezni önmagunkat: Miért törHalottak napja 1956 Ezer és ezer halottunk van. Sirhant a város szivében, a tizenegy éve ledöntött Pázmány- szobor előtt. Sírok a temetőben és telhetetlen halottak. Hősök, akik harcoltak - fegyvertelen tüntetők, asszonyok és gyermekek. Emberek, akik emberi sorsot követeltek, akik hittek és reménykedve vonultak a tiszta lobogók alatt, ajkukon dal, szivükben forró tűz. Sorsuk szörnyű lett. Gyászoljuk valamennyien,kik egyetértünk és egyet akarunk. Borzalmas gondolat a feltáruló ezer és ezer sirgödör. Számukat ki tudná ma...? Keserűség folytogat, a szív elszorul. Harcosok, áldozatok pihennek meg sírjukban. Halottak napja 1956. Halottaink emlékét őrizzük szivünk végső dobbanásáig.
