Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

2. oldal

Amerikai Magyar Értesítő'

1982. november

HUNGARIAN MONTHLY

P.O. Box 7416

Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A.

Telefon: (301) 2^2-5333 Szerkeszti: Soós József Fómunkatársak:

Stirling György, Washington, D.C.

Dr. Kollarits Béla, Gienmont,N.Y.

Évi előfizetési dij: 12 dollár Nyugdíjból élőknek: 10 dollár USA és a szomszédállamok területére levélként, tengerentúlra nyomtatványként küldjük.

Az Értesítőben megjelent közleményekért a szerzője felelős.

tént mindez? Mit vétett nemzetünk és mit vétkeztünk mi, az apák fiai, unokái és dédunokái?

Ostromoltuk mostanáig jogos panaszunkkal a süket világot, ébresztgettük Nyugat alvó lelkiismeretét, rámutattunk az elmulasztott cselekedetekre, csak e- gyet nem tettünk: nem néztünk önmagunkba és nem kutattuk saját hibáinkat. Nem kerestük jóbbulásunk útját.

Csak bűneinktől megtisztultan érthetjük meg népünk három szabadságharcának jelentőségét. Csak tiszta lélekkel emelkedhetünk föl a bukás sötétségéből a világosság felé. Nézzünk tehát önmagunkba, ismerjük föl erényeinket és valljuk be bűneinket és tegyünk utána fogadalmat jobbulásunkra.

Először idézem azokat, akik példát mutattak magyarságukkal az emigrációban. Mostoha körülmények között is, hontalanul, a világ országútjának vándoraiként küzdöttek nemzetünk jóhiréért és országunkért, melynek határai - az igaz magyarok számára - nem szűntek meg Hegyeshalomnál, sem a Rajnánál, sem az Atlanti, vagy a Csendes-óceánnál. Bárhova sodorta őket sorsuk - Kanadában, Amerikában, Párizsban, Münchenben, Ausztráliában, Délamerikában, a Hudson, vagy a Themse partján egyaránt Magyarország lelki terében éltek és ott is fognak meghalni.

De emlékezem és emlékeztetek azokra is, akik vétkeztek ellened, Magyarország. Mondjuk meg egész nyiltan, hogy voltak közöttünk olyanok, akik az elmúlt évek alatt megfeledkeztek hazájukról és arról a kötelességről, melyet a magyar hivatástudat előir számukra. Voltak, akik csak önmaguk önző céljainak éltek és nem áldoztak szülőföldjüknek és nem tettek semmit a magyar kultúra fönnmaradásáért. Voltak,akik anyanyelvűk drága szavait idegen szavakkal cserélték föl és nem törődtek azzal, hogy a magyar nyelvet, műveltséget, tragikus, de nagyszerű történelmünk tanításait is átadják az uj nyelv, az uj kultúra mellé, kiegészítőül, gyermekeiknek, Voltak, akik egy idegen névért úgy dobták el magyar^nevüket, mint más a viseltes ruháját. És voltak olyanok, akik itt, nyugaton, ahelyett, hogy védelmezői lettek volna Magyarországnak, támadásokat intéztek ellene.

Jártam lengyelek, ukránok, esztek, finnek és Írek között. Még gyermekeik és unokáik is őseik nyelvét beszélték otthonaikban és fájdalmasan összerez- dültek, ha valaki egy gonosz szót ejtett szülőhazájukról.

Hazánk, Magyarország, bocsásd meg, hogy sok olyan fiad akadt külföldön, aki vétkezett Ellened. Nem keltek védelmedre sem szóban, sem cselekedetben és elfelegkeztek Rólad. Elfelejtették, hogy bárhol a világon a lelki Magyarország polgárai maradhatnak. A lelki Magyarországnak nincsenek határai, szivünkben bárhol magyarok maradhatunk. Polgárságot lehet cserélni, de szivet nem. Akiben a magyar hivatástudat él, más állam polgáraként is, népének minden fájdalmára összerezdül.

Nekünk a szabad világban szétszórt magyaroknak jobb és tökéletesebb magyarságot kell kialakítanunk. Különb testvériséget, teljesebb összetartást, önzetlenebb, áldozatkészebb és bátrabb magatartást kell vállalnunk.

Vigyáznunk kell arra, hogy életünk magyar legyen és magyar maradjon mindenütt! Ne dicsőítsük túlságosan a világot - Hazánk rovására. Emberek legyünk, becsületes polgárai az uj földnek, fönntartói az uj háznak, templomnak, védelmezői az uj országnak. De vigyázzunk gyökereinkre, a lelkűnkben élő Szülőiöldönkre!

Alakítsuk ki, rajzoljuk meg egyre tisztább körvonalakkal az emigráció feladatát, magatartását. A tervszerű küzdelem módjait és lehetőségeit a magyarság-élmény fönntartására és továbbadására. A lelki Magyarország győzelmére a külső élmények fölött. Mint eleven élményt adjuk tovább a bennünk sugárzó magyar életet azoknak, akik a nemzedékek őrségváltásánál átveszik tőlünk a fáklyát.

De nem elég csak élnünk és fönnmaradnunk, cselekednünk is kell nemzetünkért. A világ csak a bátrakat tartja számon.

A hajlongok, megalkuvók és meghunyász- kodók szerepe könnyű lehet, de nevüket és színüket gyorsan elmossa a könyörtelen idő. Könnyű és hasznos cukornak és sónak lenni, föloldódni az idegen anyagban, származásunkról megfeledkezni az idegen országban. Ám tegyék mások, nekünk nem szabad és nem lehet! Színeinket bátran hordozzuk és megtartjuk. Büszkén kiáltjuk világgá magyarságunkat