Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

8. oldal értesítő 1980. február hó lépésé jó benyomást keltett, még nem tud. hatjuk azonban, hogy milyen álláspontra helyezkednének adott esetben Amerika szö­vetségesei, és mit fognak tenni azok a sötét erők, amelyek döntő befolyást gya­korolnak a szabad világ vezetőire. Eddig és nem tovább, kiálltotta Ame­rika elnöke Moszkva felé. Hamarosan meg­tudhatjuk, hogy kiálltásának érvényt tud-e szerezni, avagy a Szovjetunióhoz intézett figyelmeztetése csak a pusztába kiáltónak szavai voltak... Civitas Fidelissima és 80 győri diák A gyászos emlékű trianoni békediktá­tum következtében hazánk területének két­harmadát a magyarságot gyűlölő idegenek kerítették hatalmukba. A "kis antant" el­nevezés alatt szövetkezett Rumania, Szer­bia és Csehország kiéhezett dögkeselyűk mohóságával csaptak le Szent István kirá­lyunk ezer esztendős országára...A hazug­ságokkal, csalással, a Wilsoni elgondo­lás csürés-csavarásával elszakított terü­leteinkkel több mint 4 millió magyar testvérünk került idegen elnyomók uralma alá, mert az első világháborúban kivér­zett, a háborút követő súlyos gazdasági nehézségekbe került, politikai harcokkal forradalmakkal meggyötört, térdre kény- szeritett nemzet ellenállásra képtelenné vált. A győztes nagyhatalmak vezetőinek egy- része (Clemenceau és néhány társa) akár egész Magyarországot odavetették volna a kisantantnak, ha néhány józan gondolkodá­sú politikus, Főként Olaszország békede­legációja nem lépett volna közbe. Wilson amerikai elnök a "béketárgyalásokról" ki­ábrándulva távozott és az amerikai szená­tus a trianoni békeszerződést nem ratifi­kálta. A gvülöletszülte trianoni békeparancs egvik legfelháboritóbb tette volt Nyugat- Magvarország elvétele és Ausztriához va­ló csatolása. (Ez abból a célból történt, hogy hazánk és az osztrák állam közé é- ket verjenek, nehogv később esetleg szö­vetségre lépjenek egvmással.) Évszázado­kon át jól-rosszul de sorsközösségben él­tünk Ausztriával. Magyarország áldozata, nem kezdeményezője volt a háborúnak. Ti­sza István akkori magvar miniszterelnök ellenezte az Osztrák-Magyar Monarchia hadbalépését, az osztrák uralkodó körök azonban háború mellett döntöttek. Ilyen előzmények után érthető, hogy "a nyugati végek" elcsatolása a legnagyobb mérték­ben sértette nemzeti önérzetünket. 1921 őszén, amikor az osztrák hadse­reg megindult, hogy a nekik Ítélt ország­részt megszállják, fegyveres ellenállás­ba ütköztek. Az ország különböző részei­ből összesereglett, Nyugat-Magyarország­ért életüket is áldozni hajlandó magyar hazafiak csekély létszámú, gyatrán fel­fegyverzett kis csoportjai megállították az osztrák csapatokat. Egy ködös őszi délutánon Győrből is elindult 80 diák. Sopron felé vonultak, hogy hitet tegyenek önfeláldozásra kész elszántságukról és megvédjék az ország nyugati határát. Az osztrákok már Sopron közelében, Ág- falvánál voltak, ahol a védők megállítot­ták őket. A csatározások során az osztrá­kok visszavonulásra kényszerültek és né­hány nap leforgása után egész Nyugat^Ma- gvarország ismét magyar kézen volt. És a 16-18 éves diákokból álló csapat a "Becs várában sir a német..." kuruc nótát éne­kelve vonult be Kismartonba, az ott élő magyarok igaz örömére. Hogy milyen magas fokon állt a lelkes eltökéltség a győri diákok kis csapatá­ban, például szolgálhat az alábbi kis történeti Egy reggelen bajtársaimmal osztrák foglyokat kísértünk étkezésre a Fehér Ró­zsa vendéglőbe. Szállásunk előtt gyerme­keiket kereső anyák várakoztak. Meglepe­tésükben szólni sem tudtak, amikor lát­ták, hogy kisdiák gyermekeik fegyverrel vállukon "hadifoglyokat" kisérnek. A magyar édesanyák egy napot töltöttek gvermekeik közelében és valósággal könyö­rögtek nekik, hogy térjenek haza velük. Végül is bekellett látniok, hogy minden kisérletük hiába való, mert a tegnap még babusgatott, játékos gyermekeik, fájó szívvel, de komoly elhatározással nemet mondottak és maradtak a csapatnál. Engem is megtalált Édesapám. Megille- tődötten hallgattam dorgáló, aggódó sza­vait, Édesanyám, testvéreim hazahivó üze­neteit.. Hallgatásomból apám mindent megértett. Mielőtt megölelt volna, igy szolt hozzám? Vigyázz magadra fiam. Négy bátyád szerencsésen visszakerült a hábo­rúból, nem szeretném, ha téged 16 éves korodban elveszítenénk. - Sirás fojtoga­tott, ahogy néztem a távoli dombok mögött eltűnő alakját. Rövid kismartoni állomásozás után jött a szorosan vett határvédelem. Szárazvám, Feketeváros, Fertőegyháza, mindegyikben egy-egy tábori Örs, közvetlenül a határ mentén. Többségében sik vidéki gyerekek voltunk, a nagy hegyek önmagukban is rej­telmesek voltak előttünk. Ha lövöldözés­re került sor, viszhangoztak a hegyek, mintha égiháboru tombolt volna. Állandó készültségben éltünk. Álló őrség, járőr szolgálat a határvonalon. Két bajtársunk halálát elővigyázatlansá­guk okozta. Járőrözés közben leültek le­velet írni. Egy osztrák .iárőr közelükbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom