Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
ÉRTESÍTŐ 7. oldal DR. KOLLARITS BELA: Eddig és nem tovább? Amerika és a Szovjetunió "hidegháborús" időszaka során Hruscsov meghirdette a különböző gazdasági és társadalmi rendszerek közötti "békés együttélés" lehetőségét. Ezt a nyugati politikusok "megértéssel" fogadták és ebből kiindulva arra a megállapitásra jutottak, a szovjettel való gazdasági kapcsolatok felvételével az orosz bolsevizmust "liberalizálni" tudják. A tőkés országok pénzemberei az oroszokkal és a szovjet-blokk országaival lebonyolítható üzleteléssel elérhető hasznot látták maguk előtt és nem hallgattak azokra, akik ellenezték a szovjettel való ölelkezést. A józan ész és a profitéhség vitájában a "hasznos idióták" kerekedtek felül. Az egyszerű polgár, az "utca embere" meghökkenve szemlélte a békés koegzisz- tencia jegyében megkezdődött barátkozást. "Megnyugtatására" üzembe lendült a propaganda-apparátus. Sajtó, rádió, televi- zió az atomháború borzalmait idézte,mely kitörése esetén az emberiség végpusztulását jelentené. S a tömegagymosás sikeres volt, eloszlatta a népek agályait és a hruscsovi békés együttélés megindult a maga utján. A továbbiak során a "békés koegzisz- tancia" nevet cserélt. Detente, enyhülés néven Nixon adminisztrációja idején az amerikai külpolitika középpontját képezte. Legfőbb irányitója Henry Kissinger volt, a Nixon és később Ford adminisztrációjának külügyminisztere. Kissinger a jól bevált módon szerelte le az időnként feltámadó agályokat. Az atomháború, a világpusztulás réme ellen a detente védőpajzsát emelte és "megjósolta", hogy még konvencionális hadviselés esetén is a Szovjetunió lenne a győztes. Amerika kiárusítása megkezdődött. Az amerikai ipar termékei özönlöttek Oroszország felé, még az amerikai műszaki tudomány addig féltve őrzött titkai sem képeztek kivételt. És természetesen a "rossz termésekkel" sújtott Szovjetunió megsegítésére évről-évre hatalmas gabona szállítmányok özönlöttek az USA-ból, Kanadából, Argentínából és Ausztráliából, a tényleges orosz szükségletet jóval meghaladó mennyiségben. Dehát a kialakult nagy zsibvásárban ki figyelt volna fel erre. A lényeg az volt, hogy az "orosz piac" kitárta kapuit az amerikai tőke e- lőtt. És a Rockefellerek bankja, a Chase Manhattan megnyithatta moszkvai fiókját a nagy business lebonyolitására. Közben lezajlott a dicstelenül, hatalmas ember és anyagveszteséggel megvívott vietnami háború, a hadsereg - már ami megmaradt belőle - hazatérhetett. Megkezdődött a hadiipar termelésének csökkentése, uj, korszerűbb fegyverek nem készültek, a hadkötelezettség megszűnt. A Szovjetunió hadiipara teljes kapacitással dolgozott, az orosz haderő egyre erősebbé vált. A gazdasági eredmények mellett persze a politikusok is tevékenykedtek Kissinger elgondolásai szerint. Megkezdődtek a soha véget nem érő tárgyalások az Európában állomásozó haderők csökkentéséről, létrejött Helsinkiben a "nagy egyezmény" megszületett a Sonnenfeldt Doktrina.mely "javasolta", hogy a keleteurópai országok lépjenek "szerves kapcsolatra" a Szovjetunióval. És megkötötték a stratégiai (atom) fegyverek csökkentésére vonatkozó szerződést (SALT-1), melyet az amerikai szenátus már ratifikált. Az eddigi látható eredmény: a Kelet-Európábán állomásozó orosz haderő rendkívüli megerősítése, szovjet térhódítás Afrikában és Afganisztán lerohanásával a Perzsaöböl fenyegetettsége. Jelenlegi elnökünk, Jimmy Carter még bizott a detente csodájában és minden baj orvosságát Brezsnyevvel való személyes találkozásban látta. Vágya teljesedett, Bécsben a SALT-2 aláirása után összecsókolódzhatott Brezsnyevvel. A SALT-2 ügye az aláirás ellenére függőben maradt, mert az afganisztáni események miatt a szenátus egyenlőre nem fogja ratifikálni. Vájjon meddig'.-' És Carter kijelentette, hogy a Perzsa-öböl nyitva tartása Amerikának létérdeke és azt ha kell, fegyveres erővel is biztosítani fogja. A Kongresszus előtt elmondott "State of the Union" beszédében mondotta Carter hogy "meg kell maradnunk a világ legerősebb nemzetének, bármi legyen is ennek ára". Beszédéből határozottság és elszántság csendült ki és talán remélhető, hogy Carter aki addig szivvel-lélekkel a detente hive volt, felismerte az eddig folytatott csetlő-botló, két balkezes külpolitikájának haszontalanságát. Képes lesz-e szavait szükség esetén tettekre váltani, van-e még ideje az elfecsérelt évek mulasztásait pótolni és további o- rosz mozdulatokkal szemben megfelelő e- rőt szembeállitaniV Képes lenne vájjon az USA szükség esetén erős, ütőképes haderőt bevetni és azt utánpótlással ellátni a Perzsa-öböl térségében? És mit tud, mit képes tenni Amerika, ha Moszkva egyidejűleg Nyugat-Európa, vagy Jugoszlávia ellen támad? Mindezekre a kérdésekre a jövő, esetleg a legközelebbi jövő fog választ adni Kétségtelen, Jimmy Carter határozott fel
