Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
1980. február hó értesítő 3. oldal Pollereczky János a háború győzelmes befejezése után is Amerikában marad és polgári foglalkozást keres. 178^.-ben Massachusetts államban sheriff, egy év múlva azonban már az East Riveren, a mai Dresden környékén találjuk, ahol farmot vesz és azon gazdálkodik. Rövidesen a település jegyzőjévé választják, de a földdel nincs szerencséje. Gazdasága tönkre megy, 28 holdas farmját el kell adnia. A közeli Seguin-ben világitóto- rony-őrt keresnek, elszegődik hát oda. Itt éri utói a halál 1830-ban, 83 éves korában. Idén van halálának 150. évfordulója. Illő, hogy ha eddig nem is ismertük Pollereczky János életét, most emlékezzünk rá. Hiszen ő is - akárcsak Kováts Mihály - a kardjával irta be nevét az amerikai hadtörténelembe és dicsőséget hozott a magyar névre. 5 három nép hőse: a magyarságé, hiszen magyar voltára mindig büszke volt és származását soha nem tagadta meg, a franciáké, mert azok között nőtt fel és kezdte el katonai pályafutását s végül az amerikai népé, melynek szabadságáért küzdött és melynek földjén töltötte élete nagyobbik felét. ■k Az érdem, hogy Pollereczky János és általában a Pollereczky-család történetét megismerhettük, egy hazai történé-^ szé, Dr. Zachar Józsefé, aki a Hadtörténeti Intézet munkatársaként kutatta föl és hozta nyilvánosságra az adatokat. Dr. Zachar József értesülésünk szerint rövidesen tanulmány formájában adja közre Pollereczky János életrajzát s a fenti rövid ismertetés az 5 kutatásainak eddig publikált eredményeire támaszkodik. Legfontosabb kötelességünknek már ezzel is eleget tettünk: Pollereczky János neve és szerepe az amerikai függetlenségi háborúban többé már nem ismeretlen az emigráció előtt. Legyünk büszkék rá és ápoljuk emlékét! Gróf Apponyi Albert (Folyt, az 1. oldalról.) néznek le ránk, de tudnunk, éreznünk kell, hogy ugyanezeket a szavakat suttog ják kérőn-követelőn mifelénk. Közben mi is felnőttünk, családot alapítottunk, - megőszültünk, de kötelességünket nem feledtük! ... Nem, édes Szüléink, áldott Tanítóink,- mi nem feledtük Trianont! Tudjuk, hogy hatvan évvel ezelőtt nemcsak olyan felháborító országcsonkitás történt, amely példátlan a világtörténelemben, de azt is tudjuk, hogy a párizskömyéki békék,- melyek 19^7-ben sajnálatosan megismétlődtek, - azóta is veszélyeztetik Európa biztonságát! A Kárpátmedence durva, esztelen feldarabolása, kicsiny nemzetiségi államok létesítése, nemzeteket-nemzetek ellen való gyűlölködés szitása olyan területi és történelmi vákumot alakított Közép-Eumpában, mely szinte kinálkozó- an hatott a hóditó nagyhatalmak felé, s melv szinte vonzotta előbb a német, majd az orosz imperializmust, hogy használja ki a Dunavölgv felbolygatott, védtelen állapotát. Korszakunk tehát mind a mai napig "trianoni korszak", világunk, életünk a mai napig Trianon árnyékában vegetál. Kötelességünk tehát nem csupán atyáinknak tett Ígéret teljesítését jelenti. A 60 évvel ezelőtt fejetetejére borított állapotok következményei előbb- utóbb végpusztulással fenyegeti Hazánkat népünk jövőjét. Ezért - amig élünk,- mindent meg kell tennünk, ami erőnkből telik - ha majd már mi is a végső pihenés állapota felé emeljük fáradt szemeinket,- továbbítanunk kell az atyáktól kapott féltő-bátoritó üzenetet gyermekeink, unokáink felé: "Sose feledjétek el Trianont s tegyetek meg minden tőletek telhetőt Hazátok jövője, boldogulása érdekében!" Nem vitás, hogy a magyar emigráció újságjai a hat évtizedes évforduló alkalmával több cikkben, tanulmányban is foglalkozni fognak a trianoni tragédiával s e tragédiából ránk háruló kötelezettségekkel. A téma oly sokirányú, oly komplikált, hogy még mindig, - még az idősebbeknek is - lehet újat mondani, bizonyos részleteket jobban megvilágítani. Mivel aligha várható, hogy odahaza erről a kérdésről sajtó utján essen szó, tehát a történelmi felelőség még fokozottabban nehezedik azon magyarok vállára, kiknek az emberi és nemzeti szabadságjogok kézenfekvő jelenléte, az idegen nyelvek ismerete, a különböző országok kormányaival, politikusaival való kapcsolat némi lehetőséget biztosított. Ehhez a lehetőséghez hozzájárul az a tény is, hogy 1920, - sőt 19^7 - óta nagyot fordult a Történelem kereke s ma már egyre több felelőségteljes politikus, iró és újságíró ismeri fel e földtekén, hogy az igazságtalanul meghúzott országhatárok rendezése nélkül nincsen és nem is lehet béke Európában, ha pedig nincsen tartós, igazságos béke Európában, akkor nem lehet béke e földtekén sem! A párizskömyéki békediktátumokról szóló tanulmányok, cikkek, előadások sorozata keretében most szeretném az emlékezés fényszóróját egyetlen emberre, e- gyetlen derék, becsületes magyar emberre irányítani. Arra a magyar hazafira, aki még a trianoni békediktátum aláírása e- lőtt megtett minden megtehetőt, hogy elhárítsa fejünk felől a ránkleselkedő szörnyű vészfelleget: Apponyi Albertre! Ez a rövid beszámoló az ő életével, politikai küzdelmeivel foglalkozik, az ő nem zetfilozófiáját veti elénk, késői utódok
