Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
%. ; Ma! 1979. júl. - aug. ÉRTESÍTŐ négyfelé-vágat tatásokért. Mi mindebből az a végső konklúzió, amelyet - a kutatások mai állásakor - elmondhatunk'.'' Az, hogy a "szent király" és a "bosszúálló tyrannus" - nem voltak akkoriban ellentmondásos fosainak! Istvánnak - céljai érdekében - még akkor is meg kellett szüntetnie az ősi, a megszokott társadalmi ’-•endet és hiedelemvilágot, ha ugyanakkor ezzel halálosan megsértette saját édesanyja családjának népes és nagyhatalmú csoportját! Tudva-tudta, hogy a magyarság többségének nemtetszésével, megbotránkozásával áll szemben, mégis Róma mellé állt, mert Rómától várta a kibontakozást, egyben a nélkülözhetetlen európa i sodás útját! Uralomra termett és még ellenségei is tisztelték, mert árpádi sarj volt. Azt is érezhették ellenfelei közül sokan, hogy szándékainak önzetlenségéhez, tisztaságához aligha fér kétség. Könyörtelen voltV Annak kellett lennie, mert kora könyörtelen kor volt! Ha ingadozik, hä csak a keresztet emeli fel s a kardot hüvelyében hagyja, akkor ellenlábasai /a "bizánciak", vagy az "ősvallás hivei"/ Őt sodor- ták volna el, éppoly könyörtelenül! Már a XI-XII-XIII. századokban kialakult az a köztudat róla hogy "nagy király volt, aki fájó dolgokat müveit velünk..." Tehát ne vezessen félre bennünket, ne állítson minket feltétlenül "egyik, vagy másik oldalra" az, hogy a vallásos irodalomban a glória,_ a realista-naturalista szemléletben a véres kard dominál. Ismerjük fel hogy a kertész csak akkor tud ültetni, ha egyúttal gyomlál is! Szent Istvánban megvolt a hit, az erélyés az önkinzó áldozat- vállalás, hogy gyomlálni is tudjon, - ültetni is. Közben, néha neki jobban fájt cselekedetének következménye, mint az általa sújtottnak. Harcolt, - ha kellett a keresztény németség, ha kellett a "pogány" magyarság ellen! - oktatott, töprengett, sirt, imádkozott. Vajúdó korszak vajúdó lelkű alakja volt: - csodálatos hid a kacagányos atyák és a keresztes, bölcs királyok között. Vért ontó harcosként emelkedett a "magyar szentek" dicső sorába és életművének szent emléke aranypalásttal tudja betakarni háborgó, emberi gyengeségeivel küzködő, saját túlkapásaitól is megrettenő keblét. Megjelent az 1978. évi Magyar Találkozó tárgyalási agyagát tartalmazó KRÓNIKA, i- gen változatos kitűnő tartalommal. A diszes kiállítású és Ízléses vászonkö- tésü könyv a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. A Krónika gazdag tartalmánál fogva hasznos és nélkülözhetetlen kézikönyve az egyesületi magyar vezetőknek és mindazoknak,^ akik magyar kérdések iránt érdeklődnek és azokkal foglalkoznak. A 300 oldalas mü ára 10 dollár szállítási költséggel együtt. Megrendelhető a Magyar ^arsaság ciméns 1450 Grace Avenue, Cleveland, OH 44107. STIRLING GYÖRGY: Charleston tanulsága Öröm-e, elégtétel-e egy újságnak, öröm-e elégtétel-e az újságírónak, ha az események utólag igazolják, amit irt, ha utólag min- denki rádöbben arra, amire hetekkel, hónapokkal előbb felhívta a figyelmet'.' Hát legtöbbször öröm is, elégtétel is, de nem mindig. Mert olyan esetekben, amikor borúlátó jóslatok válnak valóra, amikor aggódó felhívások és aggódó figyelmeztetések válnak közömbösség, nemtörődömség, a magyar érdekek iránti érzéketlenség miatt pusztába kiáltott szavakká és a mulasztásra mások csak hetek, hónapok múltán utólag döbbennek rá, ez nem okoz, nem okozhat senkinek sem örömet, sem elégtételt. Csak nagy-nagy szomorúságot. Es nem kis keserűséget, mert a magyar ügy szenvedett kárt. Hogy ezt megjósoltuk, hogy előre sejtettük, nem öröm, nem dicsőség. Bár inkább tévedtünk volna! Bár ne lett volna igazunk és úgy sikerült volna minden Charlestonban, ahogy sikerülnie kellett volna! Közös magyar érdekből, mindnyájunk közös büszkeségére. * Alig néhány hét telt el a charlestoni Ko- váts Mihály ünnepségek óta és a magyar emigráns lapok egymással versengve közlik a "leleplező", és felelősöket kereső riportokat. Miért csak most, utólag világosodik meg mindenki előtt, hogy azért, amiért Charles- tonban nem úgy sikerültek az ünnepségek, a- hogy kellett volna - azok mellett, akik passzivitásból maradtak el és nem adtak támogatást Udvardyéknak - elsősorban azok felelősek, akik egyenesen ellene tettek és nemcsak intrikákkal, "fúrásokkal" igyekeztek akadályozni munkáját, hanem "rárendeztek" a charlestoni ünnepi hétre. Azokra gondolok, akik ugyanakkor rendeztek Washingtonban Kováts Mihály emlékvacsorát, amikor mindenkit a charlestoni ünnepségek sikeréért kellett volna^mozgósitani. Az ÉRTESÍTŐ 1979. áprilisi számában jelent meg a "Partizánok Charleston ellen" c. cikk, melyben - egyesegyedül mi figyelmeztettük a washingtoni emlékvacsora szerencsétlen (és minden bizonnyal rosszindulatúan szándékos, sőt ártó szándékú) időzítésére és - egyebek közt - a következőket irtuk?-Józan ember aligha hihetné el ép ésszel: lehet köztünk olyan is, aki nem segítőkészen áll a charlestoni ünnepségek mellé, hanem szánt-szándékkal akadályokat akar gördíteni a rendezőség útjába.-Nos bármilyen hihetetlenül is hangzik ez akadnak köztünk olyan gyászmagyarok, akik a arra használják fölös energiájukat, hogy "megfúrják" a charlestoni ünnepségeket.-Amikor már úgy látszott, minden egyenesben van és már semmi sem állhat a siker útjába egyszerre feltűntek a zavarosban halászok a hivatásos bajkeverők. Szóval a partizánok. Akik - Isten tudja, kinek a sugalma- zásá^a - egyszeriben bizottságot alakítót-
