Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. január hó ÉRTESÍTŐ 9. oldal kepei és láthattuk, amikor Horthy Miklós fővezér- hadserege élén bevonul Budapestre. Érdekes felvételek ismertették Magyarországnak a trianoni békekötés utáni fejlődését és végül a Budapestet ostromló szovjet haderő egyes hadműveleteit. Gábor Áron előadásának nagy sikere és a Kereszt és Kard Mozgalom filmbemutatója i- ránti tömeges érdeklődés bizonyltja, hogy New York-ban és környékén nagyszámban élnek nemzethü magyarok, akiket nem szédített el a városban nagyszámban található baloldali elemeknek és "kultur-aktivistáknak" agitá- ciója. December 9-én New Yorkban egész nap zuhogott az eső, a környéken hóviharok dúltak. Ennek ellenére az előadó-teremben alig néhány szék maradt üresen. A másnapi film- bemutató alkalmával olyan nagy tömeg kívánta látni az előadást, hogy nagyon sok nézőnek nem jutott ülőhely és igy a zsúfolásig megtelt teremben állva szorongták végig a közel Á órás előadást. Örvendetes, hogy mindkét műsort igen szép számban nézték végig a fiatalabb korosztályok tagjai. December 9. és 10. napját Magyar Napokká avatta a két előadás. Az előadások tömeges látogatottsága és a magyar fiatalok részvétele bebizonyította, hogy New Yorkban is lehet nemzeti irányú előadásokat rendezni lőrince lajosok, hajdú győzők és a többi budapesti "vendég” nélkül. Megkülönböztetett hála és köszönet illeti nt. Csutorás Gábor esperes urat, hogy Gábor Áron meghívásával, személyes közreműködésével és a diszterem átengedésével lehetővé tette a két előadás megtartását. Meghalt Salvador de Madariaga December IÁ.-én, a svájci Lucarnóban, 92 éves korában meghalt Salvador de Madariaga a neves spanyol iró-diplomata. Második felesége - Székely Bauman Amália - révén nagy barátság fűzte a magyarsághoz. ZAS LORANT: Búcsúszavak helyett, Nehéz Ferencről Bendhagyó jegyzeteimben két papirfecni- vel több, Dunai Ákoshoz Írva. Az első: 1978 január 27. péntek este. "Nehéz Ferenctől jövök a kórházból. Már nem ismert meg. A múlt héten operálták, aznap este én etettem. 0- lyan gyenge volt, hogy még a szívószálat is a szájába kellett tennem...Imádkozzatok érte!" Ä második: 1978. január 29. vasárnap. "Béggel 9-kor hívtam a kórházat. Nehéz Ferenc Halott. Hajnal körül szűnt meg az oxigén palack az utolsó napok agóniájában ráakasztott szalmaszálából szívni az életet. Meghalt és a Los Angeles-i irodalom-kufárok fellélegezhetnek. Ismént elment egy iró, a- kit ők soha-meg-nem-értettek, mert gyermek maradt, tiszta, mert az utolsó óráiban még volt ereje arra, hogy megbocsájtóan legyint sen feléjük. Kannást hívtam, majd Abonyit, Fáyt és Flóriánt. Nem akartuk elhinni..." Hogy is volt? Sokáig nem találkoztunk Los Angelesben. Amikor kerestem, Csikágóban élt már. Onnan küldte a könyvet: CSABAGYÖNGYE. - "Lóránt, a közös gondolat jegyében küldöm, szeretettel, szívvel, az általad is elgondolt jövő gondolatával." - Visszajött. Nem panaszkodott túlsókat. Nem csak az időjárás szeszélye hozta vissza. Nem tudott szolgálni. A kenyerem magam akarom megkeresni és ha nem tudom, akkor inkább éhenhalok mondta, amikor végre találkoztunk. Ur volt, a koppányok fajtájából...Szegedi László u- tán a Napnyugatot szerkesztette. Amikor ő is abbahagyta, ismét a koppányi tűz csapott ki tekintetéből. "Az én Írásomat ne cenzúrázza senki" -, Kerecsendi Kiss Márton régi : filmjéről i-t, igazat, és ez akkor, Kaliforniában, az emigrációs hangtompitás és finom- kodás "szalonjaiban" szentségtörésnek látszott. Aztán a képe szinte hetente jelent meg a másik lapban. Novellák felett ült ez a kép, irodalomtól távoli, zug-lapok stílusával: ime az iró. Tetszett heki? Tetszett. Kossányi József levelét olvasom, aki Pász** tor Sándort idézi: "...két ember élt Feriben: a lelki ember és földi árnyéka. A lelki ember volt a nagy és halhatatlan. "Mert képtől függetlenül, tisztábban és nemesebben, Ő élt azokban a novellákban ismét, ahogy a könyveiben. Egyszer megkérdeztem. "Mit gondolsz az a lap lehozná a Kerecsendi ről irt soraidat?" Marha vagy, Lóri - válaszolta és tudtam, hogy megbántottam. "Magyar iró ott ir, ahol kiadják", mondtam neki később. Megölelt érte. Hatvanadik születésnapján én üdvözöltem a Nemzetőrben: "Rodostó". Irodalmi estje volt ilyen címmel és megígérte, hogy felhív a színpadra, elszavalni. Nem hivott. Aztán nagyon megharagudott, egyik ezt követő irodalmi estjén nem látott. Nem tudtam elmenni. Van ilyen, ebben a rohanásban. Felhívott. "Hát már nem vagy a barátom?" Te sem voltál egyetlen esten sem, ahol én szerepeltem -, ugrattam. Nem szólt, letette a kagylót. Tudtam, hogy mire gondol. Azt a megjelenő képet féltette és a csekket, ami havonta éri*fc kezhetett. A "Sakk" megjelenése után percekig áradozott. Leintettem. Megírom -, fogad- kozott. Soha nem tette. Az "Ülsz" utolsó fejezetét - "Bendhagyó jegyzetek" - még kéziratban, 1977 nyarán olvastam fel a lakásán. Többször abba akartam hagyni. Nem engedte. Végighallgatta, aztán újra visszatért a kényes pontokhoz. Berekedtem. Bort töltött. Már ködben láttam az arcát, ködben szállt a hangja. Lóri, te nem tudod, hogy mit irtai. "Megölnek" érte. - Mindnyájan meghalunk egy szer, Feri Bátyám - mondtam és hazahajtottam. Csengett a telefon. - Megírom, Lóri, az Uj Európában hozzuk... Két ember élt Feriben: a lelki ember és földi árnyéka. A lelki ember volt a nagy és a halhatatlan...Barátok voltunk. Számára a gyermeki tisztaság maradt és a dunamocsi harangok. Számomra? Hogy igazat Írjak.
