Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
1979. április hó ÉRTESÍTŐ re rendelkezésére bocsátja inasát. Ám a szovjet páncélosok eltiporják a forradalmat. Nagyot kivédik. Kopácsinak sikerül megmenteni az életét. Mint az "Apostrophe" január 19-i vendége, Kopácsi Sándor elsőként mondja el, hogy mi is történt voltaképpen Nagy Imre és vádlottársai (1958-ban lefolytatott) budapesti büntetőpere során. Eddig a l'Express riportázsának bevezetése. Ami attól a naptól kezdve, amikor Kopácsit orosz főnöke. Szeröv tábornok letartóztatta (miközben csizmájával tiporta el a pesti rendőrfőnök képviselői igazolványát), a következő 19 hónao és 3 nap alatt történt, mig Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós és vádlottársaik büntetőperének fő- tárgyalására került a sor, 1958. junius 8- án, nem igen különbözik attól a sokszáz él- ményleirástól, amit kommunista kirakatperre előkészités alatt álló áldozatok kálváriáiról olvashattunk. Legfeljebb annyiban, hogy Kopácsival volt pribéktársai a szokottnál emberségesebben bántak - ne feledjük el: saját elmondása szerint. Ezt nyilván annak köszönhette, hogy megfogadta jó- ismerőse és fogadott védőügyvédje tanácsáts "Bűnösnek kell valid magadat, Sándor. Mondj le a hősködésről és megmentheted az életedet.” Kopácsi Sándor elbeszélésének csúcsára érkezik el a Nagy Imre-kormány bűnbakokként kiszemelt tagjainak főtárgyalásáról szóló beszámolójával, beleértve saját szereplését, amelyből kiderül, hogy megfogadta védőügyvédje tanácsát: csakugyan nem hősködött. Kopácsi magyarán mondva a forradalomhoz történt elhamarkodott átállásáért szépen minden felelősséget rákent Nagy Imre "lenyűgöző szellemi befolyására", különösképpen a kommunista párt központi bizottságának tagjai közt körözött "Erkölcs és Politika" cimti Írása nyomán. Kopácsi,is raétlem, saját elmondása szerint szép sorjában követte helybenhagyó válaszaival a büntetőtanács elnökének, Vida Ferencnek világos célzatú kérdéseit (Vida a Kopácsiék mögötti villasorban lakott a párthatalmasok lakónegyedében), amelyek annak bizonyítására mentek ki, hogy - Vida Ferenc szavai szerint - "Nagy Imre volt miniszterelnök a hatalom magához ragadása céljából érintkezésbe lépett kulcsfontosságú hatalmi pozíciókat betöltő személyiségekkel, mint a budapesti rendőrfőnök, valamint a fővárosban állomásozó néphadsereg kötelékeinek parancsnokával. " Az ilyenek és ehhez hasonló a per szcenáriumába jó kommunista gyakorlat szerint előre beállított tanúvallomások azt a célt szolgálták, hogy úgy tüntessék fel Nagy Imrét, mint aki 1953 óta szőtte egy összeesküvés szálait, amely azután a hatalom erőszakos birtokbavételét szolgáló 1956 októberi "államcsíny"-re vezetett. Kopácsi Sándor saját elmondása szerint is kevéssé rokonszenves szereplésének enyhítésére szolgál, hogy nyíltan megírja: igen nagyon eíszégyelte magát, amiért vallomása során egy helyen volt miniszterelnöke rovására "kelepcébe csalták". Mialatt Nagy Imre csendesen, szinte elégedetten né4. oldal zett maga elé, "mint aki elvégezte kötelességét s most megy a halál eleibé." Bezzeg az uj hatalmasok, azok az elvtársak, akik az elején szintén részt vettek a forradalomban, de aztán átálltak az oroszok mellé, annál nyugtalanabb figyelemmel kisérték a tárgyalás menetét egy szomszédos teremből. Köztük Kádár János, aki - mint Kopácsi írja - a forradalom alatt ugyancsak kitűnt beszédeinek "eurokommunista" hangnemével. "A Kreml á-tól-zéig ismerte azoknak a magyaroknak szavait és tetteit, akiket a levert forradalom után protektorátusa élére állított", írja Kopácsi. "Sőt egyenesen kétértelmű magatartásuk miatt lettek erre a szerepre kiszemelve. Moszkva tudván tudva, hogy Kádár és társai számára a főtárgyalás napja minden volt, csak nem majális" Ami ennél is rosszabb, Kopácsi elmondása szerint (aki életfogytiglanit kapott) a "börtöntáviróból" megtudták, hogy Kádárt két orosz tiszt közt tanúként a gyüjtőfog- ház udvarának bejáratához kényszeritették végignézni Nagy, Maiéter és Gimes kivégzését, ami eszébe kellett juttassa azt, amikor 19^9-ben részt kellett vennie barátja Rajk László felakasztásán, akit ő - Kédár- vett rá hamis önvallomásra Rákosi ígéretével, hogy ha úgy tesz, meg kímélik az életét. Rajk oda is kiáltott neki a bitófa a- lól: becsaptál János! A Kádár-rendszer a hatvanas évek elején megkegyelmezett Kopácsi Sándornak, majd a helsinki Záróhatározmányok aláírása után kiengedték Kanadába, ahol mo3t polgári jólétben él családjával. Neki jóízű gyümölcsöket termett a forradalom áldozatainak vérével öntözött fája. /UJ VILÁG/ FLÓRIÁN TIBOR: Vívódás romlás idején Azoknak a magyar fiataloknak küldöm, akik őrzik édes anyanyelvűnket az idegenben. A hazámat nyelvemben érzem, vele vivők, s ő viv meg értem. A tájban is csak őt keresem, a hegyei idéznek engem. Szavakban élek, s hontalanul a hangsúlyuk őrzöm vigaszul, s mint akit az élet eldobott, most velük építgetek otthont. Nyelv nélkül, bus harang lennék, hütlenül sohasem zengenék. Övezz föl hát erőddel engem, hogy bármerre futok, halljalak, téged ekhózzanak a falak. Kövesselek a végtelenben.
