Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

1979. április hó 5. oldal ÉRTESÍTŐ STIRLING GYÖRGY: Partizánok Charleston ellen?. Veszélyben a központi Kovács Mihály-ünnepség! "Dél-Karolina kormányzója, valamint Charleston polgármestere magyar hétnek nyilvánította a május 6 és 12 közé eső idő­szakot, mely az ünnepségek, harci játékok és diszfelvonulások egész sorozatát foglal­ja magába. Erre a hétre tervezi a Lengyel- Magyar Világszövetség, Kováts ezredes ba­rátjának, Pulaski grófnak az emlékezetére, az évszázados múlttal rendelkező lengyel­magyar barátság hivatalos ünneplését is. Külföldi diplomaták, amerikai szenátorok és képviselők mellett a világsajtó is ott lesz ezekben a napokban és a hivatalos ren­dezőség magyar osztálya szerint /Dr. Udvar- dy Tibor, American-Hungarian Bicentennial Committee 79-20 Kneeland Ave. Elmhurst,N.Y 11373/ ezeken az ünnepségeken, felvonuláso­kon és katonai parádékon "magyar zászlóer­dőt hordozva" résztvesznek a Magyar Harco­sok Bajtársi Közössége, a Vitézi Bend, az Amerikai Magyar Szövetség, az Erdélyi Vi­lágszövetség, az amerikai magyar egyházak kiküldöttei, stb.stb. Az embernek összeszorul a szive* micso­da világraszóló magyar seregszemle! Micso­da pompás megnyilvánulása a magyar egység­nek, a magyar hivatástudatnak! Kik azonban sok évtizedes tapasztalat­tal a vállunkon vigyázzuk az amerikai magyar gyepüt, Örömünk hamarosan aggodalom­ra változik: vájjon valóban úgy lesz-e a- hogy azt a. lelkes magyar rendezők tervezik? Avagy újra csak, mint már annyiszor a múlt­ban, mindössze egy marokravaló magyar jele­nik meg két-három szomorú lobogó alatt a magyar hőst ünneplő idegenek diszes tömegé­ben? Szégyenszemre, mint árva gyermek gaz­dagok lakodalmán? S mi majd újra, mint már annyiszor, bocsánatkérő dadogással igyek­szünk mentegetni magyart-ünneplő amerikai barátaink felé a távolmaradottakat, a res­teket és kényelmeseket, kik panaszkodni szeretnek csupán de cselekedni nem? Meghatott szivvel csodálom a magyar rendezők bátorságát és leki erejét, kik annyira hisznek és biznak az amerikai ma­gyarság hűségében, hogy kockáztatni merik a kudarcot, mely ha bekövetkezik, legna­gyobb vereségünkké válhat. A lehetőség ad­va van, hogv egy figyelő világ szemeláttá- ra és fülehallatára meghirdessük a magunk igazát s megszellőztessük fájdalmainkat. A lehetőség adva van, május 6 és 12 kö­zött Mi, kik vállunkon hordozzuk a nemze­tünkért való felelősség terhét, mi ott le­szünk. Magyar seregszemle magyarok nélkül ma­gyarok szégyene. Ha azonban mindnyájan ott­leszünk* puszta jelenlétünkkel is elindít­hatjuk azt a történelmi földindulást, mely valamikor még hazánk és nemzetünk felszaba­dulását eredményezheti." Mi történt eddig? Wass Albert irta ezeket az aggódó soro­kat, hogy az utolsó pillanatban megpróbál­ja felrázni a magyar emigrációt, megpróbál­ja tudatosítani mindenkiben* milyen fontos valamennyiünk számára a Charleston-i Ma­gyar,Hét, a Kováts Mihály ünnepségek sike­re. És én nem hiszem, hogy ez különösebb magyarázatra szorulna, hogy ennek jelentő­ségét meg ne érthetné valaki! De józan em­ber aligha hihetné el ép ésszel: lehet köz­tünk olyan is, aki nem segítőkészen áll a charlestoni ünnepségek mellé, hanem szánt­szándékkel akadályokat akar görditeni a rendezőség útjába. Nos, bármilyen hihetetlenül is hangzik ez, akadnak köztünk olyan gyászmagyarok, akik arra használják fölös energiájukat, hogy"megfurják" a charlestoni ünnepségeket Hogy miért? Hát erre nehéz lenne válaszol­ni, vagy talán nem is az? Valóban, elég könnyű a felelet: azok, akik alkalmi össze- állásba tömörülve arra szövetkeztek, hogy szembemenjenek az összmagyarság érdekei­vel, hivatásos "furó-faragók"! Megtaláljuk őket mindenütt, ahol ellentét, vita, szét­húzás mutatkozik, ahol összhang helyett disszonancia uralkodik. 5k azok a"külön u- ton" járók, akiket nem sarkal más, mint a beteges hiúság, szereplési vágy és ameri­kai kapcsolatok személyes érdekeik javára való kiépitése, kamatoztatása. A magyar összefogás számukra csak alkalmanként han­goztatott üres jelszó* természetüknél fog­va közösségellenesek és egyéni szempontja­ikon kivül más hajtóerőt nem ismernek. Dehát kik ezek és hogyan-mikép próbál­ják megakadályozni a charlestoni Kováts Mi- hály-ünnepség sikerét? Ennek megértéséhez, illetve megvilágitásához vissza kell men­nünk jópár hónapot, a Kováts Mihály jubile­umi év tervének megszületéséig. De megéri és főleg azért szükséges, hogy a közvéle­mény pontosan tájékozva legyen a történtek­ről: akármi történjék, akárhogyan is ala­kuljanak a május 6 és 12 közti ünnepi hét eseményei, világosan álljon előttünk, kik és mit tettek azok sikeréért és kik próbál­ták azokat elgáncsolni. Hogy tudjuk: kiket terhel felelősség egy esetleges kudarcért? Kezdjük az elején: a dr. Udvardy Tibor irányitása alatt működő Amerikai-Magyar Történelmi Társaság már évekkel ezelőtt tervbe vette, hogy megfelelő formák közt, méltó fénnyel megünnepli Fabriczy Kováts Mihály hősi halálának 200. évfordulóját. Mint ismeretes, a Függetlenségi Háborúban Washington seregénél szolgáló vitéz magyar* huszár 1779. május 11.-én adta életét az amerikai nép szabadságáért a Dél-Karolinai Charleston város mellett vivott csatában, annak a lovasalakulatnak az élén, melynek nemcsak parancsnoka, de szervezője is volt. A Pulaski Légió keretében ő teremtette meg az amerikai könnyű lovasságot s ezzel be- irta nevét az Egyesült államok hadtörténe­tébe is. De nincs szándékunkban ehelyütt újra méltatni Kováts Mihály érdemeit és szemé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom