Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

GLORIA VICTIS

ERTESITO

Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.

Tamási Áron

ly/y. március ho • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta

STIRLING QYÖRGV:

Petrovics Péter márciusa

(Ünnepi vezércikk helyett.)

Kenestetés*

Aki ismeri Petrovics Péter 23 éves magyar uj-menekült jelenlegi tartózkodási helyét* kérjük, közölje szerkesztőségünkkel .

Ki ez a Petrovics Péter? És miért keressük, miért szeretnénk őt megismerni? Az imazsáa az, hogy már ismerjük és sokmindent tudunk róla, de még- többet szeretnénk. Elsősorban szeretnénk tőle hallani egy hat év e- lőtti március 15.-ről, a budapesti Petőfi-téren történtekről, melyeknek ő részese volt. S hogy az volt, ezt tőle magától tudjuk. Egy levélből, melyet az Értesítőnek irt, de amelyre válaszunkat már nem kapta meg.Mert a latinai menekülttáborból, ahonnét levelét Petrovics Péter irta, "cimzett elköltözött" jelzéssel jött visz- sza válaszunk.

Ennek immár több mint fél éve. Azóta nincs hirünk Petrovics Péterről, de hogy most ismét márciust mutat a naptár, eszünkbe jutott a neve. Megirjuk hát márciusi vezércikk helyett Petrovics Péter történetét, legalábbis azt a keveset, amit levele révén tudunk az éle« téről. De ez a kevés is olyan érdekes és annyira jellemző megbolydult világunkra, hogy nem kár időt áldozni rá. És ma - márciusra, 18É8. szabadságért küzdő magvar ifjaira emlékezve - különösen aktuális.

Az ismeretségünk Petrovics Péterrel múlt év júliusában kezdődött, amikor- levelet irt nekünk Olaszországból, a latinai lágerből, ahol akkor már majd' egy éve várta, hogy sorsát eligazítsák az illetékesek. Ebben a

VASZARY GÁBOR:

Bujdosunk a nagyvilágban, egyre múlnak az évek, egyre öregebbek leszünk és egyre jobban elszorul a szivünk, ha megkísért a múlt.

Eszünkbe jutnak a magyar országutak jegenyesorai, Erdély bus bércei, a Balaton, a Hortobágy.

Hol vannak a falusi házak muskátlis tornácai, a magyar templomok hüs öle, a csattog imakönyvek csipkeszélü szentképei az ö~ reg temetők elhagyott halottal? hol van mindez?

Hol van a magyar kenyér és a bor jó ize, ki érti meg idegenben, hogy odahaza az akácfák illata is más, odahaza az orgona is másként illatozik s a fecskék másképp repülnek...A magyar felhők formája is más és mások a csillagos nyári esték.

Nagyon nehéz idegen földön magyarnak lenni.

Mégis, mégis összejövünk egy- egy estén emlékezni, hogy köny~' nyebb legyen a sors terhe, együtt lenni, nevetni a gyógyitó derű melegében, énekelni nemzeti imánkat* áldd meg Isten a magyart jókedvvel. ..bőséggel...