Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

2. oldal értesítő 1979. március hó ( baltimori értesítő P.O.Box 7416 Baltimore, MD 21227 Tel. (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington,D.C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár 1,1 f i in i i i w » .................................. » **' 11 ^^^^*^**^^* 1 levélben 5 illően bemutatkozott. Elmondot­ta. hogy 1956 nyakán, néhánv hónappal a forradalom előtt született Budapesten és huszonegyéves korában, 1977. őszén disszi­dált. Olaszországba került, ahol a mene­külttáborban kezébe jutott az Ertesitő egy 1977. évi száma, azok közül is a márci­usi. Ebben olvasta az igazi magyar március­ról szóló vezércikket, melyben e sorok Író­ja foglalkozott az ellenállás otthon hamu- alatt parázsló tüzével és példaként megem- litette azt a budapesti ifjúsági tüntetést, ami 1973. március 15.-én okozott jópár álmatlan éjszakát a rendszer urainak. Petrovics Pétert - mint levelében Írja - közelről érintették ezek a sorok. Mert azok róla, róla is szóltak. Ugyanis ő is egy volt azok közül a pesti fiatalok közül, akik azon a hatévelőtti márciusi délelőt- tön függetlenítették magukat a Párt által rendezett hivatalos ünnepségektől és Pető­fi verseket szavalva, jelszavakat harsogva Kossuth-nótákat énekelve vonultak végig a pesti utcákon. A magyarországi sajtó akkor igyekezett elbagatellizálni a történteket, de magánlevelekből, látogatóba érkezett ven­dégektől megtudtuk az igazságot. A tünteté­sek nagyszabásúak voltak, mint az előző évi 1972. márciusi rendbontás, amikor az ünnep­ségre kivezényelt fiatalok - diákok és mun- kásifjak - 1956 óta először mutatták ki nyíltan ellenszenvüket a rendszer iránt és a megszabott programmtól eltérő módon, szi­vük parancsa szerint ünnepeltek. Az igazi, a kommunisták által meg nem hamisított negy­vennyolcas szabadságeszméket és az idegen zsarnokság ellen a nemzet függetlenségéért harcbaszállt márciusi ifjak emlékét idézve. De ilyesmire a rendszer urai igen érzéke­nyen reagálnak és könyörtelenül elfojtanak minden olyan hangot, mely eltér a pártszó­nokok betanult frázisaitól. 1973. márciusában is - okulva az előző évi tapasztalatokból - teljes apparátussal vonult fel a rendőrség, hogy időben elejét vegye minden kilengésnek. Hiába készültek azonban fel, a tüntetést mégsem tudták meg­akadályozni. A hivatalos Petőfi-téri ünnep­ség után az ifjúság nem oszlott szét, nem ment haza, hanem kisebb csoportokba verőd­ve továbbra is ott sétált a Petőfi-szobor körül és hol itt, hol ott ha^sant fel a "vqbok tovább nem leszünk!", vagy egy Kos- suth-nóta strófája. A ’~endörség nyomban ottermett és a mellékutcákban várakozó zsupkocsikba tucat jával lökdösték be a di>- ákokat, munkásfiatalokat, akiknek legtöbb­jének gomblyukában ottviritott a pi^os-fe- hé^-zöld nemzetiszin kokárda. Es ez már ma- gábanvéve is tüntetésnek, lázitásnak szá­mit ma Magyarországon... Hallottuk akkor, hogy a letartóztatot­takat hetekig tartották vizsgálati fogság­ba, majd egy részüket később hazaengedték. Azonban mintegy negyvenük ellen bírósági eljárást indítottak és a vádlottakat egy­két évig terjedő börtönbüntetésekre Ítél­ték. A bírósági komédia akkom nagy port vert fel és a szabadföldi magyarság szá­mos szervezete tiltakozott az Ítéletek el­len. Mert azt már akko^ is tudtuk, hogy a- zoknak semmi jogalapja nincsen. Csak egy kommunista diktatúrában képzelhető el, hogv állampolgárait csoportosulásért, haza­fias jelszavak és dalok énekléséért rendőr­ségi fogdába csukjanak, sőt a bíróságon is meghurcoljanak. Hogy a rendőrség miiven jogcímen vette őrizetbe a tüntetőket, akkor nem tudtuk pontosan, csak találgatásokra voltunk utal­va. Most azonban Petrovics Péter révén si­került megismernünk egy akkori rendőrségi akta szövegét, mellyel az 5 letartóztatá­sát elrendelték, illetve őrizetét meghosz- szabbitották. Petrovics Péter ugvanis, akit akkor hetekig a rendőrségi fogdában tartottak, hogy elvegyék kedvét a hasonló "rendbontástól", magával hozta a rendőrsé­gi oapirt emlékül és honvágy elleni orvos­ságul. Érdemes ezt a szöveget szószerint ideiktatni, annyira jellemző fényt vet a hazai hatalmasok gondolkodásmódjára, a kí­méletlen elnyomásra és arra a korlátoltság­ra, melv önmagáról állít ki szegénységi bi­zonyítványt, elárulván, hogy a rendszer még a saját árnvékától is retteg: INDOKOLÁS A lefolytatott eljárás során megállapí­tottam, hogy Petrovics Péter 1973. márci­us 15.-én nem volt állásban. Eeggel laká­sán felkereste Ehrman Lajos nevű barátja. Petrovicsnak tudomása volt arról, hogy Bu­dapesten a Március 15. téren 10 órakor Pe­tőfi ünnepség lesz. Indítványára barátjá­val együtt elmentek az ünnepségre. A hiva­talos ünnepség kb. 11 óráig tartott. Ez időalatt néhány fényképfelvételt is készí­tett. A hivatalos ünnepség befejeztével fi­atalok különböző nagyobb csoportokban gyü­lekeztek a szobor körül. Erezhető volt, hogy ellenséges megmozdulásra készülnek. Nevezettek is ott maradtak és az össze­gyűlt tömegben tartózkodva Kossuth nótákat énekeltek egészen addig, mig a rendfenntar­tó erők a tömeget szét nem oszlatták. Erre kb. 13 órakor került sor. Petrovics barát­jával együtt a kifejezetten nekik szóló felhívásra eltávoztak. Azonban rövid ideig a környező utcákban és a Dunaparton fény­kép felvételeket készítettek, majd vissza­tértek az előbbi térre. Ekkor került sor

Next

/
Oldalképek
Tartalom