Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
1979. december hó 5. o.H A ÉRI ES? rŐ valami játékot! Gondoljunk rájuk és ne csuk' juk be a fülünket Salamon atya kérése, felhívása előtt! Adományainkkal tegyük lehetővé megszépíteni a bizonytalan jövő miatt aggódó menekültek karácsonyát, hogy pár órára elfelejtsék gondjaikat-bajaikat. És érezzék hogy tartoznak valahová a nagy idegenség- ben, hogy nincsenek egészen egyedül. Az anyagi gondokkal küzdő menekült szervezetek - a chicagói magyarok, a Caritas,az Amerikai Magyar Katolikus Liga - mindent elkövetnek, hogy egyrészt elviselhetővé tegyék ezt az időszakot, másrészt megrövidítsék azt. Ezen fáradozik Salamon atya is s ami emberileg megtehető, azt megteszi. Hogy még többet tudjon tenni, ahhoz a mi támogatásunkra van szüksége. Segítsünk, hogy segíthessen! Segítsünk, hogy a betlehemi csillag fénye bevilágítson a menekültek sivár barakjaiba és felmelegit- se a sziveket az örömhírrel: MEGSZÜLETETT A MEGVÁLTÓ! it ic ☆ ☆ (Comitato Cattolico Ungherese Via della Conciliazione kk. 1-00193 Roma, Italy, Europe) “Mézesmadzag” Már szürkülni kezdett, amikor a gumicsizmás atyafi kiállt a sziklára hosszú zsinegével. Messze hajította szerelését, melynek a végén valami fehérlett. Egyenletes mozdulatokkal húzta a violaámyas tengerben a durva szövésű madzagot. Szótlanul odaálltam mellé. Úgy harmadik kísérletre megfeszült kezében a zsineg. Ó- vatosan várta, majd mikor már csak pár lépésre volt tőle a sötétben örvénylő valami, bedugta kezét a vízbe. Gyors mozdulattal emelte ki a tekergő-vonagló csáphalmazt. Önkéntelenül is hátraléptem. A tenger csendjárta mélyéből felbukó polip titokzatos lénynek tűnt a valószerűtlen megvilágításban. A borostás férfi nyugodtan zsebébe nyúlt, ügyesen, félkézzel kicsattintotta a bicskát és az állat szeme közé nyomta. Nemsokára a tapadókorongos karok elemyedtek, nem ostorozták tovább kék munkászubbonyát.-Látja, egy fehér zsebkendőt kötök a madzag végére, meg egy nagyobbacska rákot. A polipokat vonzza a fehér szin, meg a rákszag. Belecsimpaszkodnak, én meg kihúzom őket...-Horog nélkül?-Ühüm...csak arra kell vigyázni, hogy mindig a viz felszíne alatt húzzam, mert ha felrántanám, abban a pillanatban elengedné a csalit. Egyik lábamról a másikra állva néztem, hogyan telik meg lassan a tengervizes műanyag zsák.-Furcsa dolog ez, úgy van valahogy, mint az emberekkel... -kezdtem bölcselkedni. A poliphalász szájában rövid cigarettavéget billegetett. Borostái föl-fölfénylet- teks-Ugy'a! Nekünk is csak el kell huzni valami csábitót az orrunk előtt, megyünk utána, mint a birkák...Mire észbe kapnánk, késő...Hopp, még egy! A sötét tintává alvadt tengert lestem, hátha választ ad, ki veti közénk a siker -, kényelem -, nemiség -, jólétcsalis köteleit melyekre oly bódultán akaszkodunk, és ki az a magányos halász, aki szemünk közé döfi az időt, vagy ha úgy tetszik, költőien szólva az elmúlást. 7 NAP . Szabadka KÖNNYŰ LÁSZLÓ: Ragyogj még Ragyogj még szép tamási hold, Istenem, jaj, de rég is volt. Fényben úszott a dombtető És hallgatott a vén erdő. Gondokra Dávid hegedült. Boldogasszony képe derült. Ha Halbak sétált fák ormán. Fejét hóna alatt hordván. Anyám súgta: "Fiam ne félj, Mindig bízzál és csak remelj. Lesz még ünnep, lesz szép jövő, rózsát terem a temető." Ragyogj még szép bajai hold, Istenem jaj, de rég is volt. Ablakom előtt nyílt virág Es behajolt az ifjúság. És biztatott, ho^y higyjem el, A világban rend enekel. Ragyogj még szép herényi hold, Istenem, jaj de régen volt. Együtt nevetett a család. Zengve az élet himnuszát. Azt hittük, hogy a dús kebel Már egyenest égbe emel. És akkor bevágott a vész És kizavart a bűnös kéz. Fúriák dörögték felém, Hogy nem kell már a költemény! "Menjetek a pokolba el. Hol a borzalom énekel!" Ragyogj még arapflwangi hold, Istenem jaj, de nehéz volt Kezdeni újra életet, Küzdeni rémes képeket. Tengerre szállni, végtelen Pókhálón csüggni szüntelen. Ragyogj még szép missouri hold,- Lassan elmúlik, ami volt. Fogyóban már a holdsugár, A tetőn Halbak ur sétál. Hónaalatt hordja a fejét És lobogtatja üstökét. Szent angyalok, az égre ó, Van-e remény még biztató?! Van-e virágos, égi ut, Melyen az ember révbe jut? Szűz Mária és mindenek. A vándornak segítsetek!...