Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
1979. október hó ERTES^O 5. olH A SZEMES ZSUZSA: Maltermári (Az elmúlt évben egy - korrajznak, életrajznak is beillő - kisregény jelent meg a budapesti KORTÁRS cimíi folyóiratban. Cime: "Maltermári". Szerzője, SZEMES ZSUZSA. A fiatal irótehetsée: 1950-ben született Turkevén. Volt gulyásbojtár, segédmunkás, kazánfűtő és "maltermári" (a kőművesek mellett dolgozó malterkeverő malterhordó), a kommunista női egyenjoeusáír legnagyobb dicsőségére. A regény nem fantázia szüleménye, hanem nagyon szomorú önvallomás az otthoni munkás- és társbérleti életről. Figyelmébe a- jánljuk a regényből vett alábbi részletet a Debrecenbe, Sárospatakra, Karcagra, Pécsre, stb. járogató kultur- és köpönyegcserélge- tőknek.) "A szobában Amálék és Maris csendben var- rogattak, s igencsak meglepődtek, amikor nagy dérrel-durral berontottam.-Idefigyelj, Maris, a szemed ugorjon ki! -léptem egyből a Maris ágyához, ahol éppen gubbasztott - Ha még egyszer árulgatsz a brigádba, mint egy kivénhedt kehes lovat, hát megnézheted magad!-Mit? - tette az ártatlant - Mit csináltam én?-Mit mondtál annak a részeges fráternak?-Méknek?-Annak a Kálmánnak?-Aj! Mán az is baj, hogy törődök a sorsoddal? - méltatlankodott és segélykérőén nézett Amálékra, akik rendkivül élvezték a veszekedést. Te csak a magad sorsával törődj, meg a^ kölykeidével, hogy ne mondhassák, hogy izél- ni vagy!-Ki mondta? !-A fiad!-Mék?-A Jancsi, a múlt vasárnap...Megkérdezte tőlem a Karesz, hogy: - Az Anyu mikor jön már haza? - Erre szól a János, hogy: - Az Anyu ezen a héten se jöhet, mert kesereg és b...ik az egészségünkre! - Kérdezem tőle: -Ki mondta ezt neked? - Hát a Kati néni a szomszédból! - mond ja...Hát törődj inkább a gyerekeiddel, ha már a világra hoztad őket, hogy ne csak egy fekete klottgatyába szaladgáljanak az utcán! Adj nekik magadból is^ egy kis szeretetet, próbáld meg, hátha képes lennél rá!...Velem pedig jobb lesz, ha nem foglalkozol! Értettük egymást?-Ajha? - bólintott csufondárosan az Árnál, ami a Maris anyai érzelmeinek szólt.-Jó kis anya vagy,te hékám! - tromfolt rá az Iboly is, mire Maris sirva kirohant a szobából.-Dik mán hé! Tényleg ezt mondta a kisfiú -hitetlenkedett az Árnál és sűrűn caccog hozzá - Pedig mennyi csokit visz nekik...-A csoki nem sok mindent pótol - mondtam és kimentem fürödni, majd lefeküdtem, magamra húztam a paplant, jelezve, hogy nincs ke- kedvem társalogni. Mindenem reszketett a felháborodástól. S ez a pisi szagu, elődeimtől agyonvérzett ágy sem ad nyugalmat, pedig belefurtam magam a testem vájta kis gödörbe, hátha elringat. Közben Amálék is lepihentek. Maris is bejött és szaggatott, felcsuklásos zokogása betöltötte a szobát. Senki sem vigasztalta. Szégyenkezve húztuk fejünkre a paplant, hogy ne halljuk keserves, szivet szorongató sirását^ mert sértette a fülünket. Kényelmetlenül éreztük magunkat, mert sejtettük, hogy nem Maris itt a főbünös, hanem ez a rohadt balga sorsunk, amelyből nincs még erőnk és képtelenség is kivergődnünk. Két nap múlva a pincéket vakolták, s mi nem győztük a maltert keverni és vödrökben lehordani. A pincében bakokból és néhány szál deszkából álványokat raktak, erre pedig nagy malterosládákat tettek. Négy vagy öt kőműves vakolt egyszerre, de több csoportban és szétszórtan, s minden percben üvöltöttek innen is, onnan is:-Maltert!-Több cementet bele!-Vizet!-Mozogjatok már, tetü kurvák, mondtam mán, hogy maltert ide! Mi pedig sajgó, remegő izmokkal, két csurig mert vödörrel a kezünkben rohangáltunk a lépcsőn le-fel, hogy kiszolgáljuk a harminc kőművest. Ezek a férfiak - 18-tól 40 évesig - va- gánykodó, gátlástalan duhajkodók, akik úgy nyúlnak a Marisék melléhez, mintha a saját tarkójukhoz kapnának.-Tegyél vizet a malterba! - rendelkezett a Mihály és megszitta azt a nagy, borvirágos orrát s a többiekre nézett, akik öten az állványokon gubbasztottak.-Kavard fel! - utasitott. Én szónélkül kavargattam bele a vödörbe egy nagy lécda- rabbaí.-Teccel nekem, hé! - jelentette be és közelebb jött hozzám.-Már többször mondtad. ..-tértem ki a válasz elől.-Ez nem válasz!...Eljössz velem? - remegett meg a hangja, a többiek meg kuncogtak. —Hová? - kérdeztem, mire a többiek felröhögtek.-Hetyegni! - vigyorgott a szemeim közé a Mihály.-Hetyegj az anyáddal!-Addig te leszel az anyám! - hördült fel és hirtelen átnyalábolt - Hé mennyit adnátok érte? - röhögött fel.-Húsz üveg sört! rTiz litert a Zöldtakonyban! És leugráltak a bakokról, majd közrefogtak kettőnket.-Hő, előbb meg kell nézni! De Kálmáné az elsőbbség, ő járt utána hónapokig!-Én a szőröst jobb szeretem!-A cipőt is előbb próbálják, azután fize tik^ Es mocskos,erős kezek ragadtak meg, félig már lecibáltak - tépték a ruhámat, én meg se tudtam mozdulni, csak sikoltoztam. Marisék meg az ajtóból lestek befelé, de e- gyik se sietett, hogy kiszabaditson. Rémül-
