Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
12. oldal értesítő 1979. január hó HARASZTI ENDRE: "Góg és Magóg fia..." Verecke hires utján jöttem én. Fülembe még ősmagyar dal rival, Szabad-e Dévénynél betörnöm Uj időknek uj dalaival'.'-AdyAdy Endre életével, költészetével, korai halálával ma már könyvtárat megtöltő müvek foeTalkoznak. Mégis: ne múljék el a hatvanadik évforduló anélkül, hogy ismét ne forduljunk emlékezéssel a költő felé, ki"uj időknek uj dalaival" jött hozzánk s ki népünket annak egyik legválságosabb történelmi korszakában, 1919 január 27-én hagyta ott. Vessünk még egy pillantást életének záró korszakára. 1918-ra a költő egészségi állapota már rettenetesen leromlott. Dolgozni sem tudott. A Veres Pálné-utcai lakás, hol Csinszkával 1917 óta lakott, ugyancsak megérezte az immár négy esztendeje tartó háború hideg szelét: fütetlen és kietlen volt. Csinszka ragaszkodott hozzá, hogy Ady inkább ágyban töltse napjait, minthogy felöltözve, tétlenül dideregjen. Ady nem bánta. Naphosszat heverészett. Lassacskán kitavaszodott s a városba besurranó enyhébb levegővel együtt nőtt Csinszka utolsó reménye: - hátha Ady mégis magához tér, hátha mégis legyőzi a körülötte leselkedő rémet. Mikor eljött a nyár megint visszatértek Csúcsára. Csinszka a hűséges, az áldozatos feleség szemével figyeli Adyt. Letörve állapit ja meg, hogy már a nyár napsugara sem tud gyógyulást hozni.Ezt Írja Hatvány Lajosnak, /aki - azon túlmenően, hogy a"Nyugat” egyik megalapítója volt,- a költő hűséges barátjának bizonyult/"Bandi beteg és ez egyszer, félek, komolyan az. A betegsége nagy baj. Nem tud dolgozni. Naponta odakényszerül az Íróasztalhoz, próbál, küszködik, szerencsétlen, és a vége oktalan, céltalan és eredménytelen föl- hajszoltság, energia prédálás, egy nagy i- degsokk." Csinszkát - többek között - az izgatta, hogy Ady már dolgozni, Írni sem tud. Tudta, hogy a kényszerű tehetetlenségnek olyan lélektani hatása van a költőre, hogy - lángesze guzsbakötöttsége miatt kínlódva, - ez csak sietteti végét. A költőfeleség tisztába volt vele, hogy Adynál szó sem volt téma hiányról! Vele élt, érezte látta a zseni minden idegreszketésén, ökölbeszoritásán keresztül a kirobbanni akaró mondanivalót.Oly sok minden történt ezen a nyáron az országban, melyre Adyból kétségbevonhatatlanul feltört, felbuzgott a feisikoltó mondanivaló: a Monarchia szinte a szeme előtt látszott darabokra hullani s egyre nyilvánvalóbb volt, hogy Ausztria - nem bírván a legvégsőbb erőfeszítéseket - tehetetlen ballas- lasztként fogja a magyar hazát is a mélybe rántani. Ady az újságokból értesülhetett a Kárpátmedence nemzetiségeinek forradalmi éledezéséről s arról, hogy Olaszország és az ő imádott Párizsa is elismerték az újonnan alakult Csehszlovákia függetlenségét. Júliusban Tobolskból jött a hir- a bolsevikok agyonlőtték a cárt és családját. Augusz tus 9-én a nyugati fronton bekövetkezett a fekete nap: a megvert német csapatok egyré- sze elkezdett visszafelé özönleni. Magyarországon a hivatalos szervek még erőltették a - már megalapozhatatlan - optimizmust. Még mentek ki behívók. Milyen szomorú, hogy Csinszkának még arra is gondolnia kellett, hogy - Ady esetleg katonai behívót kap. "Kedves Nyugat és kedves Irénke"- Írja augusztus 24-i kelettel Havas Irénnek, a "Nyugat"titkárnőjének, - "Élünk és elég tűrhetően lennénk, ha Bandit agyon nem izgatná megint, hogy felmentése augusztus 31.-én véget ér. Maguk olyan kedvesen megígérték, hogy eljárják ez egyszer a dolgot, hogy talán nem is lesz szükséges nekem felutazni érette. A felmentést úgy tudjuk már mégis kapta az uram, csak a kézbesítést kell megsürgetni..." A Károlyi forradalom előtti napokban Adyék visszaérkeztek Csúcsáról Budapestre. A már mozdulni is alig tudó költő kiviteti magát Veres Pálné utcai lakásának erkélyére ahonnan láthat egyet-mást a viharos esemé nyékből. Mindenütt ott szeretne lenni, mindent látni akarna. Szivében vissza-vissza- tér a remény, hiszen október 31-én József főherceg a király megbízásából gróf Károlyi Mihályt - miniszterelnökké nevezte ki s az újonnan kinevezett kormány tagjai között ott volt Jászi Oszkár is, kit Ady - egy korábbi írásában - "...vezérem és testvéreidnek nevezett, mikor még nem sejthette, hogy társadalom-politikai bálványa 1918 őszén alaposan hozzá fog járulni - naiv, elpuskázott tárgyalásaival - Ady Erdélyének elvesztéséhez. .. Még remél, még bizakodik. Összetört, sir felé hanyatló teste csodálatosképpen mégegy— szer összeszedi magát. Hatvány Lajos - nagy megdöbbenésére - november 16.-án, a köztársaság kikiáltásának napján - ott látja őt a parlamentben! "Szétnézek a kupolateremben. Ahogy a múlt figurái kipusztultak, ime máris csupa Gy. Szabó Béla: Ady Endre szülőháza
