Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. január hó értesítő 13. oldal uj, ismeretlen arc. Közülük támad a jövő... Amint szétnézek, szemembe sötétlik egy komor fényű szempár. Fekete sima fürtök, fényesek mint a varjú tolla. Meggyötört arc: Adyé." /Hatvány: "Ady"/ Ady Endrének minden oka megvolt vészt- jóslóan komornak lenni ezen az emlékezetes napon. Igen, az álmodott köztársaság megvalósult! De Jászi Oszkár már három napja tanácskozott a román kisebbségi vezetőkkel. Jászinak még mindig a "keleti Svájc" gondolata volt a fejében, de rövidesen megtudhatta, hogy vitapartnerei nem a demokratikus egyenlőséget akarják: a nagyromán imperializmus hivei... További, lassú sorvadás a Veres Pálné utcai lakásban...Egy élőhalott álmodik s már-már nem tudja megkülönböztetni rém álmait a fülébe szivárgó hirektől. Hevenyészett "néptörvények"-ről beszéltek körülötte, közben csehek, románok és szerbek árasztották el északon, keleten és délen az ősi magyar földet... November 18.-án a Nemzeti Tanács küldöttsége üdvözölte betegágyánál. A költő nyelve már nemigen forgott, nemzeti-pá- toszu beszédeikre nem tudott felelni. Ha meg is szólalt, hangja elcsuklott. Bár már hetek óta nem tudott imi, most emberfeletti erővel mégis tollat ragadott és - kegyelmet kért az uj győztesektől szerencsétlen népe számára: "Ne tapossatok rajta nagyon,- Ne tiporjatok rajta nagyon,- Vérvesztes, szegény szép szivünkön,- Ki, ime, száguldani akar." "Mi voltunk a földnek bolondja,- Elhasz nált szegény magyarok,- És most jöjjetek, győztesek: - Üdvözlet a győzőnek." /Ady Endre utolsó verse: "Üdvözlet a győzőnek"/. Ez volt az utolsó, nagy szellemi erőfe- szitése. Nem tudni, hogyan reagált arra, hogy Kun Béla és társai november 24-én megalakították az uj "Kommunista Pártot". Nem látta senki könnyezni, mikor december 1-én egy román népgyülés Gyulafehérvárott határozatot hozott, melyben kimondták Erdély "csatlakozását" Romániához. Szeme kiszáradt. Már simi sem tudott. December 18.-án, óriási erőfeszitéssel, még elvitette magát a Vörösmarty Akadémia /dec. 1-én alakult irodalmi társaság/ alakuló ülésére, ahol elnökké választották. Ő már csak dadogva tudott szólni az ünneplőkhöz. Testi haldoklása mellett lelke is hal- doklott. Nem igy képzelte az évek óta, rózsaszínű reményekkel várt forradalmat...Gyűlölte Tisza Istvánt, de becsületes erdélyi szive elborzadt a gyilkos merénylet hallatára, mely a rideg-hideg ellenségből magyar mártirt csinált. Csinszka naponta kérte Adyt, hogy dolgozzon. Ha a költő mégiscsak megpróbálkozott az Írással lábujjhegyen járt, hogy ne zavarja. "Ha dolgozik, elkerülöm, falusi csöndben, szép nagy fás kertben él, s a mesebeli drága öreg Nagymama mindent megtesz, hogy ne érezzük a háborút. Én azt hiszem,a világ emberpusztitó nyugtalansága viselte meg különben is rossz idegrendszerét." Ady ott ült az üres papirlap előtt.Nem ment az irás! A halál már évek óta ott settenkedett körülötte, vissza-visszajáró szomszédként, jó ismerősként. Hiszen már évekkel ezelőtt ezt irta: "Megyek, megyek: ez a Halál, Tudom, tudom: ez a Halál. Felöltözök, ajtót nyitok S a küszöbön utamba áll Oh, be bolond, halálos éj." Bolond, halálos éj c. versének utolsó szakasza. Még Monacóban irta, 1909 előtt. Ami azonban évekkel ezelőtt még derengő, halálos látomás volt - úgyszólván játék a halállal, - az sötét, közeledő realátássá vált 1918 őszére. "Ez az ember elmegy, - Kiss József korát nem fogja megérni, - irta Csinszka - én pedig alázattal jelentem Magának, Maguknak, hogy megtartani évről évre, hétről hétre Adyt az életnek sokkal, de sok kai nehezebb, mint - vele menni." /Hatvány Lajosnak irt levélből./ Októberben a magyarországi események drámai fordulatot vettek. 17.-én Tisza István - Ady nagy politikai-társadalmi ellenlábasa kijelentette a parlamentben, hogy a háborút a magyar nemzet elvesztette. Ugyanaznap Ma- saryk Washingtonban manifesztumot adott ki, ezzel a jellemző jelmondattal: "Romboljátok le Ausztria-Magyarországot!" Wilson elnök a cseh kalandorpolitikus mellett foglalt állást. IV. Károly király még^mindig azt gondolta, hogy menti a menthetőt. Gróf András- sy Gyulát kinevezte "közös-külügyminiszterré", remélve, hogy az európai egyensúly érdekében a dunai Habsburg Birodalmat nem fogják megsemmisíteni. Október 29.-én a horvá- tok kimondották az elszakadást és Zágrábban a "Jugoszláv Nemzeti Tanács" kinyilvánította az uj délszláv állam függetlenségét. Ugyanaznap az osztrák-magyar csapatok feltétel nélkül megadták magukat az olasz fronton. Ady kezéből ki-kiesett a toll, de a hírekről értesülhetett. Megtudhatta, hogy az országban teljesen felbomlott már a rend. Talán - világosabb perceiben - a költő még reménykedhetett abban, hogy az - általa támogatott - polgári radikalizmus megállítja a süllyedést, a szétbomlást, hiszen Károlyi Mihály gróf "Nemzeti Tanács" néven mellékkormányt alakított Budapesten. Vájjon eszébe jutott-e Adynak ezekben a válságos napokban 1913-ban irt "Rohanunk a forradalomba! " c. verseV Akkor még a polgári forradalmat még valami pompás, szűz újjászületésnek nézte, melyben egy nemzet váltja fel félfeudális múltját valamiféle modern, polgári demokráciával. "Szüzek voltunk a forradalmak Magas, piros, hős nászi ágyán..." Most már ime ő is haldokolt s a nemzet is haldokolni látszott. Igaz: a Károlyi vezette Nemzeti Tanács a nyílt forradalom útjára lépett, felszólítva a katonaságot és a rendőrséget a király iránti engedelmesség megtagadására, - de valószínű, hogy a nagybeteg költőnek most már nem annyira saját, forradalmat jósló verse jutott az eszébe, hanem egy másik, hosszú évtizedekkel előtte irt költemény, példaképének, Vörösmarty Mihály—
