Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
GLORIA VICTTS BALTIMORE WASHINGTON RICHMOND ÉRTESÍTŐ Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron 1978. február hó • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta STIRLING GYÖRGY: A magyar Szent Korona ügye még nem zárult le! A csuszó-mászó hullafajták közül talán leginkább a kaméleonhoz hasonlító Boldizsár Iván pesti bértoll- nok nagy cikket eresztett meg az ÉLET és IRODALOM január lú.-i számában, abból az alkalomból, hogy mostani gazdáinak — Kádáréknak - sikerült megszerezniük Szent István koronáját. Boldizsár Iván, aki hiven kiszolgálta Rákosit, Sztálinnak ajánlott könyvet irt, irányította a Mindszenty biboros elleni hecckampányt, majd átnyergelt Nagy Imréhez, akit az első kakasszóra cserben hagyott, hogy Kádár szolgálatába szegődjön, most ismét tanujelét adta kitűnő alkalmazkodási képességének. Noha igen vastag bőr van a képén, jó ösztönnel mégis megérezte az uj szelek simogatását s legott kanyaritott egy olyan lelkendező Írásművet, amitől bízvást elpirulhatna a papír, amire azt nyomták - ha úgy ismerné Betlen-Boldizsár elvtárs ur múltját, viselt dolgait és kanyargós életpályáját, ahogy mi ismerjük. A cikkben, melynek cime: "A korona napja percről- percre" a minden hájjal megkent B.I. annak a január 6.-i napnak a történetét Írja meg, melyen az amerikai kormányküldöttség — és nem a nép, ahogy azt unos-un- tig hangoztatták - átadták a Szent Koronát a magyarországi rendszer, azaz a diktatúra képviselőinek - és nem a magyar népnek, mert ez a rendszer és annak tisztviselői aztán végkép nem reprezentálnak mást, mint saját magukat. B.I megírta tehát a “szégyen napjának" történetét — percről-percre, óráról-órára — Flórián Tibor: Gondolatok Bartók Béla hartsdale-i sírjánál ügy hiszem lesznek sokan, akik megértik, hogy miért éppen Bartók Bélának a hazájához külföldön is hűséges, nagy magyar zeneszerzőnek hartsdale-i sírjánál jut eszembe, hogy valakinek meg kellene hirdetnie itt, a száműzetésben is, a "magunk revíziójá-t". Évek óta látom, hogy nem mer senki sem, vagy félve mer kritikát gyakorolni a hazájuktól messze vetődött magyarok fölött. A kritikusnál mindig politikai célt szimatolnak. Az igazságos kritikával szemben ez a legkönnyebb védekezési mód: ráfogni például a kritikusra.hogy megakarja bontani az emigráció egységét, éB ezzel a kommunisták külföldi megbizottainak malmára hajtja a vizet. A kritikust "kommunista szimpatizáns" "nácibarát", vagy más megbélyegző jelzővel illetni, és a hazugság suttogó propagandájával akadályozni meg, hogy a tárgyilagos és becsületes kritika megkezdje nevelő és gyógyító hatását egy egészséges, emigrációs magyar társadalom és közszellem kialakítása érdekében. Én nem félek megmondani az igazságot. Semmi okom arra, hogy elhallgas - (Folyt.a 3.oldalon.)
