Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
2. oldal értesítő 1978. április hé léssel, rejtőzéssel. A harácsoló, rabló, nőket és fiukat gyalázó és elcipelő török elöl a kétségbeesésbe és anarchikus életérzésbe menekülő naeyar nép a százötvenéves szerencsétlenségből mee-őrzött ideereflexeket, melyek nem változtak, amikor a szerencsétlenség uj formában köszöntött be. A németek előzőén másképp, intézményesen raboltak, az oroszok intézményesen és egyénien is fosztogattak. A "zsákmány"igazi értékét nem lehetett meerállapitani. Később a lélekidomárok a magyar társadalom szemére vetették, hogy nincs "bűntudata" az elmúlt rendszerek, a nácik és magyar segítőtársaik embertelenségei, az ukrán és orosz falvakban elkövetett kegyetlenségek és rablások miatt. Ez a "bűntudat" valóban halvány fénnyel pislákolt csak a lelkekben, mert a népek soha nem hajlandósak a bűntudatra, ez csak az egyén vizsgája lehet... De ha volt is valamilyen rossz lelkiismeret a múlt miatt a magyar társadalomban: az oroszok fellépése és viselkedése kioltotta a lelkekben a bűntudat halvány derengését is. Az^oroszok nem törődtek azzal, hogyan fogadja őket a lakosság: a rendszer csak a kézzelfogható eredményekkel törődött, tehát a disznóval, az olajjal a vassal, a szénnel, az "emberanyaggal”, amelyet megragadott. Ez a gátlástalanság-később a világpolitikában is ez volt az orosz magatartás jellegzetessége — e- gyik nagy fegyverük és erejük. A demokratikus országokban a vezetők mindig kénytelenek kimél- ni a közvéleményt. Az orosz totalitárius rendszer saját közvéleményével sem törődik, miért kimélte volna a leigázott népek érzékenységét? Kikor először láttam, amint egy orosz elvitt egy szegény magyar paraszttól egy malacot, - és aztán később, amikor mindenki látta, hogyan hi- zik meg ez a malac a megsarcolt népek vagyonából,—gondolni kellett arra, vajon felmerült-e a yaltai és más találkozókon a nyugati államférfiak tudatában ez a lehetőség? A disznó, amit az orosz elvitt, legendásan meghízott. És az étvágya nem csökkent. A parasztok elmentek a tehénnel az erdőbe, elvermelték a krumplit, elrejtették az asszonyokat, pontosan úgy, mint a török időben...A szívósságnak, a történelmi tapasztaltságnak o- lyan példáit láttam ebben az időben, amit nem lehet elfeledni. De, fogcsikorgatva, - az első időben, ami kor az oroszok fosztogattak, — megvallották az emberek, hogy mindez keserves, néha tragikus, de "jaj a legyőzötteknek"... Túl kell élni,mondogattuk. Az orosz egy napon elmegy, a jóvátételt megfizetjük, kezdünk valami újat, ha lehet, jobbat, emberségesebbet. .. Amikor a nép megértette, hogy az idegen hatalom nemcsak a- nyagi javakat zsákmányol, hanem emberi jogokat is, bekövetkezett a hihetetlen? egy nép elment az öngyilkosság meredélyének határára, a forradalomba, puszta öklével ment tankok és géppisztolyok ellen, mert megértette, hogy az emberségét, a szellemét, a jellemét, a személyiségét akarják elpusztítani. Erre akkor, 19^5~ben, a ködös januári hetekben, nem gondolt senki. Az oroszok sem. ★ #*****£*4£A**** * * * Mindene elpusztult az ostrom alatt, s most harsányan fenekedik. "Ezért fizetni fognak nekem!..." Szegény balek! Még azt sem tudja,hogy mindezért ő fog fizetni, — éppen ő, a kárvallott. VÖLGYI GYULA: Tanár urak bocsánatot kérek /Folytatás az előző számunkból./ Az első érdemtelen pofont Fomwald tanár úrtól kaptam legalább is akkor úgy éreztem, hogy igazságtalan volt. Első évem első napjaiban történt, mikor a tanár ur az óra végén feladta másnapra a leckét megmagyarázva, hogy a számtan könyvünk melyik oldalán található. Ennek ellenére pár sorral hátrább ülő társam még akkor sem találta meg, mire én tiszta jó akaratból helyemről felállván oda sétáltam s megmutattam neki. Ez a tanár urnák nem igen tetszett s a jó szolgálatomért, illetve az önkényes sétáért emlékezetül a legtermészetesebb módon egy jó pofont lekevert. Az ég nem szakadt le, a pofon helye is rövidesen kihűlt s a szülők sem állíttatták a biróság elé a tanár urat s én egyből megtanultam, hogy engedély nélkül az órák alatt csak a tanároknak van joguk sétálni az osztályban. A második pofont Dr. Holma István főtisztelendő úrtól, röviden "Miatyánk"-tói kaptam, illetve kaptuk mind a tizenhármán, mivel ennyien voltunk katolikusok a hittan órán. Tekintve, hogy a zsidó fiuk voltak nagyobb számmal, ők maradtak Samu bácsijukkái,'a rabbival, az osztályban s mi tizenhármán átvonultunk a Fizikumba. A Fizikum, a szokásos lépcsőzetes laboratórium volt. Hogy többnek nézzünk ki elhatároztuk, hogy felhuzódunk és széthúzódunk s úgy várjuk a "Miatyánk"-ot. Hogy érdekesebb legyen az ó- ra és főleg szórakoztatóbb a tollszárból kihúztuk a tollhegyet s a katedráról eltüntettük a széket s ezek után az előkészületek u- tán siri csendben vártuk a fejleményeket. A- mint belépett már-már vissza akart fordulni, hogy nem látott senkit s a csend is igen szokatlan volt. Mikor kereste a széket tizenhármán tizenhárom irányból szaladtunk széket keresni, amit rövid keresés után diadalmasan elő is hoztunk. A műsor következő száma az ó- ra bejegyzése az osztálykönyvbe. Ez is elgondolásunk szerint sikerült, mivel a tollszár belemártva a tintába, az osztálykönyvbe egy szép nagy paca alakjában beteljesítette a hozzá fűzött reményeket. Ezután került sor a műsoron kivüli számra, amennyiben mindnyájunkat lerendelt az első sorba s ott vigyázzba állítva, szó nélkül kimérte mindannyionknak a meg- éedemelt kitüntetést egy egézséges pofon képében. Nem fájt, mert kivétel nélkül mindnyáján megkaptuk s tudtuk hogy meg is érdemeltük. Hamarosan azután megtanultuk az ő titkát is. Az óra első és legfontosabb eseménye ugyanis a pénztári ügymenet volt. Fizetések a "Zászlónk! "Missziós Ifjúság" cimü lapokra, adományok a misszióra stb...Á titok, vagy a fogás pedig az volt, hogy egy alkalommal sohasem fizessünk sokat s amit fizetünk azt lehetőleg minél apróbb pénzbe fizessük, mert igy az ügyke zelés sokkal tovább húzódott s kevesebb idő jutott a feleltetésre. Később mikor már sejtette mire megy a játék s előbb kihivott 2-3 áldozatot felelésre, még mindig dolgozott a fogás, mert az alatt az idő alatt egy kicsit volt még alkalom belekukucskálni a_könyvbe. Meg kell vallanom, mindig jó fizető voltam,ha apránként is, de mindig befizettem a járandó ságomat s igy az évek folyamán meg is kaptam a jelest a legtöbb alkalommal. A veszély csak
